13+1 étel, amit biztos, hogy nem találsz meg egy magyarországi kínai étteremben

13+1 étel, amit biztos, hogy nem találsz meg egy magyarországi kínai étteremben
7 perc

Gondolom, nem leplezek le nagy titkot, ha azt mondom, hogy a magyarországi kínai éttermekben felszolgált ételeknek általában kevés közük van az eredeti, Kínában hétköznapinak számító fogásokhoz. 


Mivel Kína egy hatalmas ország, így egységes konyháról nem beszélhetünk. A különféle ételek és azok elkészítési módjai régiónként változnak (Kínán belül általában 8 nagyobb regionális konyhát szokás megkülönböztetni). Mivel lassan második éve lakom Anhui megyében, így most megpróbálom összegyűjteni azokat az ételeket, melyek ebben a megyében illetve az Észak- Kínai síkság területén hétköznapinak számítanak, ám Magyarországon szinte ismeretlenek. (A cikkben szereplő árak nem reprezentatívak, kizárólag 宿州-i és környékbeli személyes tapasztalatokon alapulnak.)


1.  包子- Bāozǐ (ejtsd: báódzi)


A 包子(ami magyarra fordítva nagyjából annyit jelent, hogy „táskácska”) egy tipikus kínai reggeli étel. Gyors, laktató és nagyon olcsó. Alapja tészta, melyet különféle töltelékekkel (húsos, zöldséges, tofus, szójababos, üvegtésztás, stb.) ízesítenek, majd  hatalmas fém tároló dobozokban egymásra teszik, és meggőzölik.

Egy adag általában 6-8 darab 包子-t tartalmaz, és (helytől függően) nagyjából 5-6 元-ba (jüan, 1 jüan nagyjából 40-42 Ft-nak felel meg- a szerk.) kerül.

Húsos baozi (Fotó: Mindenttu Dóri)

2.  小笼包- xiǎolóngbāo (ejtsd: sjáólongbáó)


Shanghai specialitás, ami tulajdonképpen egyfajta 包子, azzal a különbséggel, hogy ennek típusnak gőzölés után még egy picit megpirítják az alját, így ropogósabb, illetve hogy a benne található töltelék inkább levesebb, így azt ki kell „inni” belőle. 

Xiǎolóngbāo (Fotó: Mindenttu Dóri)

3.   饺子 – jiǎozǐ (ejtsd: dzsáódzi)


A Kínai holdújév egyik elmaradhatatlan fogása, melyet egyébként a hétköznapok folyamán is szívesen fogyasztanak a helyiek (és jómagam is). A húsos/zöldséges/tofus tölteléket vékony tésztába töltik, majd félhold alakúra formázzák. Elkészítésének számtalan módja van, a három legnépszerűbb a vízben kifőzött (水餃), a párolt (蒸餃) és a serpenyőben, olajban kisütött (鍋貼) változat. Egy adag nagyjából 5-6元 körül mozog.

4.   馒头 – mántóu (ejtsd: mántou)


Ízetlen, szivacs állagú gőzölt tészta, amit a helyiek kenyérnek gondolnak, és néha rizs helyett esznek. Az iskolai menzán darabja 0,5元. 

Mántóu (Fotó: Mindenttu Dóri)

5.   豆奶 – dòunǎi (ejtsd: dounáj)


Szójatej, mely (tekintve, hogy kávét senki nem iszik) a reggelik elengedhetetlen része. Általában forrón fogyasztják, a 包子 (báodzi) mellé. Egy „csomag” körülbelül 1-2元-ba kerül.

Zacskós szójatej (Fotó: Mindenttu Dóri)

6. 炸油饼 -  Zháyóubǐng (ejtsd: dzsájoubin)


Ezt mi egymás között csak „pizzaszeletnek” hívjuk, ám valójában olajban kisütött, esetenként zöldségekkel töltött tésztáról van szó. (Darabja körülbelül 1-2元)

Zöldséges „pizzaszelet” (Fotó: Mindenttu Dóri)

7.   拉面 – lāmiàn (ejtsd: lámien)


A 拉面egy tipikus Hui (kínai muszlim kisebbség) étel. Kézzel készített és nyújtott tészta, melyet birka vagy marhahús levesben főznek ki, majd fokhagymával és korianderrel ízesítik (természetesen minden családi kifőzdénél változik a receptúra, nincs két egyforma 拉面) Nálunk egy adag 6-7元-ba kerül (nagyobb városokban természetesen drágább, Nanjingban például ettünk már 拉面-t 20元-ért is…)

Lāmiàn (Fotó: Mindenttu Dóri)

8.   炒面 – chǎomiàn (ejtsd: csáómien)


Kézzel készített/nyújtott főtt, aztán kisütött tészta, melyet általában zöldségekkel és hússal ízesítenek (attól függ, mit kér bele a kedves vásárló). Az ára nagyjából 7 és 10 元 között mozog.

Csáómien (Fotó: Mindenttu Dóri)

9.   牛肉汤/ 羊肉汤 - Niúròutāng/Vángròutāng (nyúróutáng/jánróutáng)


Marhahús/birkahús leves tésztával és zöldségekkel. Mérettől és húsmennyiségtől függően az ár 5 és 10 元között mozog.

Ízletes leves (Fotó: Mindenttu Dóri)

10.  火锅 (huǒguō) (ejtsd: huóguó)


火锅, avagy közismertebb nevén „Hot-pot” egy igen népszerű étel (azt hiszem, bátran mondhatom) egész Kínában. Ennek az ételnek az a különlegessége, hogy az ember maga főzi meg az elfogyasztani kívánt finomságokat az asztal közepére helyezett, folyamatosan forrásban lévő csípős levesben. A „hotpotozás” hosszú folyamat, hiszen főzés közben az ember beszélget, sörözik, jól érzi magát, így az ilyen jellegű vacsorák/ebédek akár 2-3 órán át is elnyúlhatnak.

Hot-pot előkészületek (Fotó: Mindenttu Dóri)

11. Jinan csirke 


Az igazat megvallva ennek az ételnek nem tudom a pontos kínai nevét, de mivel először Jinanban ettem ilyet (Jinan (济南) Shandong (山东) megye fővárosa) ahol a helyiek bőszen állították, hogy ez bizony különleges Jinan-csirke, így onnantól kezdve én is így hívom ezt az ételt. Nagyjából a magyar csirkepörkölthöz tudnám hasonlítani, annyi különbséggel, hogy itt legfőképp a gyömbér és az apró csilipaprika íze dominál, illetve, hogy a csirkét egyben szeletelik fel, mindenféle csontozás nélkül.

Jinan csirke (Fotó: Mindenttu Dóri)

12.  凤爪 (fèngzhǎo) – (ejtsd: fandzsáó)


Nos… igen. Kínában valamiért elmondhatatlan népszerűségnek örvend a csirkeláb. Gyakran fogyasztják „snack”-ként, mint mi a Túró Rudit :), ám éttermekben is sűrűn találkozni vele. Nekem személy szerint nem tartozik a kedvenc ételeim közé, de hát ízlések és pofonok…

Csirkeláb snack (Fotó: Mindenttu Dóri)

Sült csirkeláb ízlésesen tálalva (Fotó: Mindenttu Dóri)

13.  开水 – Kāishuǐ (ejtsd: kájsuej)


开水 azaz forró víz. Kínában az emberek többsége kizárólag forró vizet iszik.  Számtalanszor kérdeztük már őket, hogy ez tulajdonképpen miért is jó nekik, mire általában (hosszas értetlenkedés után – hiszen szerintük a világon MINDENKI forró vizet iszik) csak annyit válaszolnak, hogy ez egészséges. Állításuk szerint jót tesz a gyomornak, és helyreállítja a belső egyensúlyt (éppen ezért isszák a sört is szobahőmérsékleten). :) A forró víz egyébként a hétköznapokban is mindenre megoldást nyújt: fejfájás, rosszkedv, fáradtság, vesegörcs? … A válasz egyszerű: 开水!

( A csapból folyó vizet egyébként higiéniai okokból nem lehet meginni, csak forralással történő fertőtlenítés után, úgyhogy ez sok mindent megmagyaráz.) 


+1 ráadás  

老外的喜爱– Azaz „külföldiek kedvence”


Na jó…ez az étel igazából nem létezik, csak itt  宿州 városkában, ahol még két éve, érkezésünk után pár héttel (mindenféle kínai nyelvtudás nélkül) felfedeztünk egy kedves Hui családi vendéglőt. Az ok, amiért elkezdtünk oda járni nem más volt, minthogy a falakra képes menü volt felragasztva, így csak rá kellett mutatni, hogy mit is szeretnénk enni. A családdal később jóban lettünk, és a mai napig rendszeresen eszünk náluk. Az egyik alkalommal megpróbáltam elmagyarázni a szakácsnak, hogy aznap mit is szeretnék enni, ami valahogy így hangzott: „茄子- 牛肉 - 米饭” azaz „padlizsán-marhahús-rizs”. Nos, a hölgyemény nem jött zavarba a kérésemtől, hanem gyorsan kreált nekem egy különleges ételt, ami nem szerepelt az étlapon. Amikor a mellettünk ülő helyiek is ugyanilyet kértek, a hölgyemény rendre intette őket, hogy „nem, ez kizárólag a külföldi vendégek eledele”. Azóta is kapjuk a „külföldi menüt” amiről soha sem lehet tudni, hogy aznap mi is lesz benne, így minden alkalom egy újabb meglepetés. :)

 

Nemsokára újra jelentkezem, addig is 再见!


Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!