A finn költő reggelije: Runeberg tortácska

A finn költő reggelije: Runeberg tortácska
4 perc

A tél az utolsókat rúgja Finnországban, azaz még három hónap hátravan ebből az évszakból. Ha valamilyen oknál fogva nem tudnánk az év mely szakában járunk, akkor elég, ha belépünk egy boltba Finnország területén és a főhelyre kitett termékből máris 2-3 hétre pontosan belőhetjük a dátumot. 

A pirosbetűs (azaz Finnországban a zászlós) ünnepek némelyikéhez ugyanis különféle ételek és italok is társulnak. Ezek egyik ismérve, sem az adott ünnep előtt, sem utána nem fogyasztja őket senki, csakis akkor, amikor a naptár szerint kell. A másik jellegzetességük, hogy népszerűségük elvitathatatlan, ám házilag mégsem készíti el őket jóformán senki, mert a boltban megvásárolható mindegyik. A finn hagyományos étkek tehát máig népszerűek, az előállításuk azonban a konyhákból átkerült a gyárakba. 

Az elkövetkező hetek a kedvenceim közé tartoznak, mert a közelgő ünnepekhez kiváló édességek társulnak. Február 5-én Johan Ludvig Runeberg (1804–1877) finn költőre emlékezik a finn nép, és nem is akárhogyan - Runeberg tortácskával! 

A legenda szerint a poéta früstükre ezt az édességet költötte, mégpedig punccsal. A recept eredetije valószínűleg egy bizonyos Lars Astenius nevű péktől származik, de igazi tökélyre (és hírnévre) Runebergné, Fredrika fejlesztette. 

Fredrika süteménye eredetileg valahogyan így nézhetett ki (Forrás: Ruoka.fi)

A ma tömegek által habzsolt édesség szerény süteményként kezdte pályafutását. Fredrika az adott héten összegyűlt megmaradt, száraz kenyereket darálta le, és azokból gyúrt egy új édességet, amelyet almadzsemmel koronázott. A tortácska formája és hozzávalói jó 150 éves evolúció során véglegesültek: például ma már egzotikus hozzávalóktól hemzseg, mint amilyen a kardamom, a mandula és cukornádból készült italok, míg a tetejére málnadzsem és cukordísz kerül. Ez így egy eléggé édes dolgot eredményez, ami azonban senkit nem zavar. A sikert jelzi, hogy a Helsinki belvárosában működő Aschan Kávézó  egyedül 200 000 darabot készít és ad el a"Runeberg szezont" jelző január és február során. 
A Runeberg tortácska nem olcsó édesség. A jellemzően 2 db-os kiszerelés 3-5 euró környékén mozog a boltokban, a kávézókban egy darab kerül nagyjából ennyibe.
A költőt (és feleségét) a finnek emígyen kellőképpen megünneplik. Runeberg a kellemes reggeli után efféle verseket írt: 

Paavo gazda

Fent a saarijärvi ősvadonban 
élt fagyos tanyáján Paavo gazda. 
Küszködött, égett kezén a munka, 
ám az Úrtól várt földjére áldást. 
Gyermekével s asszonyával élt ott, 
kínnal szerzett gyér sovány-kenyéren, 
árkot ásott, szántott és vetett s várt. 
Megjött a tavasz, a hó elolvadt 
s hólé elsodorta fél vetését; 
jött a nyár, jégzáporok zuhogtak 
s a ringó vetés felét lezúzták; 
ősz jött s elfagyott, mi megmaradt még. 
Haját tépve jajgatott az asszony: 
„Paavo, Paavo, átokvert öreg te, 
koldusbot vár: elhagyott az Isten: 
rossz koldulni, - éhenhalni szörnyűbb”. 
Paavo, kézenfogva asszonyát, szólt: 
„Megpróbál, de el nem hágy az Isten. 
Felerész fakérget tégy a lisztbe, 
én ezentúl még több árkot ások, 
ám az Úrtól várom majd az áldást”. 
Felerész kéreg sült a kenyérbe, 
kétszer annyi árkot vájt a gazda, 
juha árán vett rozsot, vetett s várt. 
Megjött a tavasz, a hó elolvadt 
s megmaradt: vetés és porhanyó föld; 
jött a nyár, jégzáporok zuhogott 
s a ringó vetés felét lezúzták; 
ősz jött s elfagyott, mi megmaradt még. 
Haját tépve jajgatott az asszony: 
„Paavo, Paavo, átokvert öreg te, 
haljunk meg, hisz elhagyott az Isten! 
Rossz meghalni, ámde élni szörnyűbb”. 
Paavo, kézenfogva asszonyát szólt: 
„Megpróbál, de el nem hágy az Isten. 
Kétszer annyi kérget tégy a lisztbe, 
én meg duplaszéles árkot ások, 
ám az Úrtól várom majd az áldást”. 
Kétszeres kéreg sült a kenyérbe, 
duplaszéles árkot vájt a gazda, 
marha árán vett rozsot, vetett s várt. 
Megjött a tavasz, csordult a hólé 
s ár nem vitt el sem vetést, se földet; 
jött a nyár, jégzáporok zuhogtak 
s a ringó vetést le nem tiporták; 
ősz jött, ám a fagy távol maradt és 
sarlót várt a hullámzó arany-dísz. 
Paavo gazda térdre rogyva mondta: 
„Megpróbál, de el nem hágy az Isten”. 
Térdrehullt az asszony is, míg így szólt: 
„Megpróbál, de el nem hágy az Isten”. 
Agg társához szólt szelíd mosollyal: 
„Paavo, Paavo, kapj sarlóra vígan, 
felvirradtunk boldogabb napokra, 
sutba dobjuk most már a fakérget 
s étkünk tiszta rozsból sült kenyér lesz”. 
Paavo, kézenfogva, asszonyát, szólt: 
„Asszony, asszony, elbuknánk a próbán, 
éhező testvért ha cserben hagynánk: 
Felerész kérget süss a kenyérbe: 
elfagyott a szomszédunk vetése!”


Fordította: Képes Géza

A nyitókép forrása: www.ildikokki.blogspot.fi Köszönet érte Varga Ildikónak!

Tetszett a cikk? Kövess minket!

Facebook • Youtube • Instagram  Twitter  LinkedIn  Google+ 

Külföldön élsz, vagy szeretsz utazni, és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!

Címkék: Ünnep , Finn konyha