A magyar bor meséje - Hogyan lett sikeres egy félédes Merlot Amerikában?

A magyar bor meséje - Hogyan lett sikeres egy félédes Merlot Amerikában?
15 perc

Már nem sok mindenen lepődök meg, amit Amerikában látok, de akkor nagyon lesápadtam, amikor egy itteni barátunk egy pár évvel ezelőtti grill partira egy üveg Balatonboglári félédes (Semi Sweet) Merlot-val lepett meg. Mindez még nem lett volna olyan döbbenetes - elvégre elvétve ugyan, de hozzá lehet jutni magyar borokhoz az USA-ban -, ám amikor megemlítette, hogy a helyi Trader Joe’s boltban vette aznap és négy dollár kilencvenkilenc centért (akkori árfolyamon kb. 1,100 forint), na akkor elhatároztam, hogy utánajárok ennek a történetnek és megírom a fent nevezett magyar bor kaliforniai tündérmeséjét.

Közel egy tucatnyi kérdés villant át az agyamon az ajándék átnyújtásának pillanatában, de választ egyikre sem tudtam adni akkor:.

  1. Ki állítja elő a bort és hogy alakult ki ez az üzleti kapcsolat a magyar termelő és a Trader Joe´s között?
  2. Miért éppen a félédes Merlot-ra esett a választás? Tényleg félédes, és egyáltalán miért félédes?
  3. Hogy lehet ilyen alacsony áron valami nyereséges a nyilvánvalóan nagy távolság ellenére?
  4. Egyáltalán ki ismeri itt a Balatonboglári (bor)márkanevet?
  5. Ki veszi ezt a magyar bort főleg itt, Kaliforniában, a világ borainak egyik fellegvárában?
  6. Mit gondolnak az amerikai borszakértők és átlag borfogyasztók erről a borról?
  7. Ki örül vagy ki örülne ennek a történetnek?
  8. Mit tud ez a félédes más borokhoz képest?
  9. Egyáltalán milyen is ez a bor?

Teszteljük le a bort!

Nos, ezek voltak azok a kérdések, ami miatt a húst odaégettem a partin, a grillezés alatt. Az egyikre választ kellett kapnom azonnal, így kinyitottam a bort, hogy ha mást nem is, de azt legalább megtudjam milyen ízű is ez a Balatonboglári félédes Merlot.

Mielőtt részletezem a választ erre és a többi kérdéseimre, előrebocsátom, hogy ugyan nagyon szeretem a bort és volt szerencsém hazai és külföldi csúcsborokat kóstolni, a borhoz nem értek. Bár talán többet tudok a borról mint egy átlagos borfogyasztó, azonban messze nem annyit, hogy kizárólag az én értékítéletemre hagyatkozzak. Ha valami szakmai kérdésre kell választ találni bor témában, akkor inkább a barátaimhoz fordulok, akik közül kettőnek Magyarországon borászata is van. És végül, leszögezem, hogy írásommal nem célom a gyártó és forgalmazó semmilyen negatív vagy éppen pozitív színben való feltüntetése sem. Pusztán csak a kérdéseimre szerettem volna választ kapni. Mivel marketing területen dolgozom, valóban érdekel ez a kicsit már-már tündérmesének látszó történet.

Nos, akkor visszakanyarodva a történethez: az utolsó kérdésemre a választ azonnal megkaptam mert azon nyomban felbontottam az üveget. Nem bírtam várni az izgalomtól, hogy levegőzzön a bor, így lehet, hogy azért, lehet, hogy a nagy várakozás miatt, de valahogy nem ájultam el az első kortytól. Mondjuk az igazat megvallva, jó félédes Merlot-ról sem hallottam még, ennek következtében nem tudtam hova tenni az ízét és ráadásul a színe is kicsit megkavart. Illata nem sok volt, ha volt is, inkább amolyan BB szőlőlére asszociáltam de lehet, hogy csak azért, mert a színe is hasonló volt. Semmiképp sem volt tipikus sötét, mélybordó Merlot színű, inkább amolyan világosabb lila. Engem többnyire a több éves meggy befőtt színére emlékeztetett. Ha gonosz lennék azt mondanám, hogy az íze is inkább arra hasonlított, de nem vagyok az. Egy biztos, köze sem volt egyik korábbi (nem félédes) Merlot élményemhez, pedig én kifejezetten szeretem a Merlot-t.

Később újrakóstolva szerintem kicsit gyümölcsös, kicsit mustra emlékeztető cseppet sem savas, könnyen iható egyszerű asztali bor benyomását kelti. Ha ilyen lett volna első tinédzserkori borélményem, talán nem kevertem volna össze akkor kólával és hamarabb megszeretem a bort. De negyvenen túl, főleg, hogy már hozzászoktam a jobb borokhoz, az első pohár után a bor már kevésbé, a többi kérdésre adott válaszok viszont annál inkább érdekeltek. Hogy igazságosak legyünk, nem tudom, mit vártam egy $4.99 bortól. Megkockáztatom hogy, aki nem szereti a testes borokat, valamint nincs nagy borismerete, annak ez a Balatonboglári Semi Sweet Merlot bor szerintem tetszeni fog. Főleg ennyi pénzért.

Merthogy Kaliforniában, helyi azaz kaliforniai “nevenincs” bort jóval 10 dollár alatt nem nagyon lehet kapni, 10 dolcsiért ki lehet fogni egy-két jó bort errefelé, de 4-5 dollárért inkább USA-n kívüli borokból nagyobb a kínálat. De hogy megértsük ezt a tündérmesét, nézzünk meg egy-két érdekes adatot az amerikai borpiacról, mert igazán csak akkor látszik, hogy milyen hihetetlen ez a történet.

A Garamvári Szőlőbirtok (Fotó: facebook.com/garamvariszolobirtok)

Egy kis amerikai borstatisztika

Ha hinni lehet a statisztikai adatoknak, akkor az USA a maga több mint évi 3 milliárd literével a világ legnagyobb borpiaca. Emellett a magyar piac a maga kicsit kevesebb mint 300 millió literével eltörpül, de szégyenkezni sincs okunk, mert az egy főre jutó borfogyasztásban sokkal előkelőbb helyen állunk, mint a jenkik. (28 liter vs. 10 liter). Ezen a hihetetlen nagy amerikai borpiacon, mint minden más országban, az asztali borok piaci szegmense a legnagyobb: több mint 80 százalék. Ezen belül is a vörös vezet  (47%), bár az egyedi borfajták között még így is egy fehér - a Chardonnay - a legkedveltebb, ami a kiskereskedelmi eladások 21 százalékáért felelős. Második a Cabernet Savignon (12%) és harmadik a Merlot (9%). Tehát az USA-ban csupán a Merlot bor piaca közel akkora, mint az egész magyar borpiac.

Most már kezd világosodni a kép miért éppen Merlot. Hogy miért éppen félédes, azt nem tudom, de azt látom, hogy a Merlot amerikai piacából kihasítani akár egy töredéknyi szeletet, hihetetlen nagy gazdasági sikerrel járhat, főleg egy magyar bortermelőnek.

De ki állítja elő és hogy alakult ki ez a kapcsolat?

Mielőtt rátérnék erre a kérdéskörre, talán érdemes megnézni, hogy hol is árulják ezt a bort és milyen marketinggel. Ezt volt a legkönnyebb kideríteni, mert másnap, pár perc vezetés után, máris a helyi Trader Joe´s üzletében folytattam kutatásomat. A TJ´s-ről annyit röviden (bővebben itt), hogy egy nagyon népszerű, de még csak főleg Kaliforniában jelenlevő, rendkívül gyorsan növekvő és igen népszerű, főleg saját márkás termékeket áruló, valamivel több mint 400 bolttal bíró üzletlánc, melynek fő tulajdonosa nem más mint a német ALDI. A tipikus bolt alapterülete nem nagy, körülbelül akkora, mint otthon az ALDI-é, viszont elég nagy részleget szentelnek a boroknak.

Mikor beléptem a boltba, kíváncsian vártam, hogy hol és miképp lesz a magyar bor prezentálva. Nem csalódtam, sőt meglepetésemre, bár nem szemmagasságban, de viszonylag előkelő helyen kapott helyet. (Lásd a képet, alulról a második sorban.)

(Fotó: PrehryFarkas)

Ami legjobban felvillanyozott az a bort hirdető kis tábla a sorban miszerint a Balatonboglári Semi Sweet Merlot nem csak egy átlagos bor a TJ´s palettáján, hanem exkluzív, tehát máshol elméletileg az Egyesült Államokban nem is kapható.

(Fotó: PrehryFarkas)

A bor nyomában

Hoppá! Na erre nem számítottam, meg arra sem, hogy már csak négy üveggel maradt a boltban. Ez akkor tűnt fel, amikor a többi polcon lévő bor készletekhez viszonyítottam: úgy tűnt, hogy a Balatonboglári félédes Merlot-t elkapkodták. Gyorsan vettem két üveggel, hogy majd összehasonlíthassam más borokkal, de erről majd később.

Ez az exkluzív felirat, valahogy nem hagyott nyugodni. (Egyedül az nyugtatott meg, hogy úgy tűnik a bor a grillezéshez jó választás volt, mert a felirat szerinti ajánlás is ezt javasolta: „pair with light grills”). Viccet félretéve tehát valószínű, hogy nem egy egyszeri üzleti kalandról, hanem egy jól átgondolt döntésről van itt szó a TJ´s részéről és talán már hosszú évek óta gyümölcsözik ez a kétoldalú kapcsolat. Na ezt kiderítendő, három vonalon indultam el és mint mindig, most is kedvenc partnerem, a gugli volt a leginformatívabb:

Az első találat egy érdekes leírást eredményez a borról, bár hozzáteszem: ez a 2010-es bort mutatja be, ellentétben az én zsákmányommal, ami 2012-es évjáratú. És még mielőtt a szakmai értékelést olvasnánk, érdemes a címkére is egy pillantást vetni, mert az is alakult az évek során. 

Szerintem elég hű leírást ad a borról, de ne menjünk el a szakvélemény egy-két igen érdekes részlete mellett sem: “they tend to like their red wine a little on the sweet side”. Nem tudom, ezt az információt honnan szedte a cikk írója, de hogy nyomatékosítsa hozzá (nem) értését, még meg is jegyzi, hogy ilyen bort kedd esténként iszogatnak a magyarok Budapesten. Ne legyünk felháborodva, legalább annak örüljünk, hogy fővárosunk nevét eltalálta, ha már a többit nyilvánvalóan nem. Én a magam részéról legalábbis nem tudok nagy édes vörösborkultúráról Magyarországon, de az is lehet, hogy mióta nem élek otthon a fiatalság a tévéműsorokat már csak félédes Merlot elfogyasztása mellet tudja megnézni és élvezni.

Na mindegy, lépjünk túl ezen a nyilvánvalóan banális részleten. Számomra a másik meglepő megállapítás a szakvélemény még ugyanebben a mondatában található, miszerint ezt a bort – megint csak a cikk íróját idézve – nem az amerikaiak palettájához passzolva készítették. Ez számomra érdekes megjegyzés, még akkor is, ha az előbb részletezett okok miatt van is némi fenntartásom a cikk írójának hitelességét illetően. Nem vagyok borszakértő, és nincs emberöltőnyi amerikai tapasztalatom, de talán ezzel a megjegyzésével egyetértek az elmúlt kilenc év amerikaiakkal történő borozásaim tapasztalatára hagyatkozva. De akkor miért exkluzív a kínálat és valóban csak a tényleg alacsony ár a siker kulcsa? Nem hiszem. 

Szakmai- és közönségvélemények

Mielőtt a korábban feltett kérdésekre a válaszokat szép sorban megadnám és az exkluzivitás potenciális okának fejtegetésére rátérnék, olvassunk még el egy-két amerikai szakmai véleményt a borról, nehogy szó érje a ház elejét, hogy csak egyet idéztünk. Hozzáteszem, hogy bár szeretnék én több borszakértő beszámolóját is megosztani erről a Balatonboglári Semi Sweet Merlot borról, de sajnos nincs nagyon mit. Alig létezik valamirevaló igazi szakmai elemzés erről a Hungarikumról. A második, amit találtam 2008-ból már kevésbé beszédes, de azért érdemes átfutni rajta és megtudni, hogy mit is írt a winefortherestofusblogspot.com a 2005-ös évjáratról. A harmadik és egyben utolsó “szakmai” véleményt az idiotdrinkwine.blogspotról 2009-ből találtam a 2007-es évjáratú borról. Ennél sokkal érdekesebb, hogy mit is gondolnak maguk a fogyasztók a borról, az amerikaiak, akik állítólag “nem ilyen ízű borokhoz szoktak”.

Itt sem sok véleményt tudtam összegyűjteni az interneten, de azért többet mint a szakértői visszajelzésekből és azt kell, hogy mondjam, meglepődve olvastam őket. Jöjjön tehát néhány az átlagfogyasztók véleményei közül, a Balatonboglári Félédes Merlot-ról vágatlanul, ahogy találtam őket az interneten:

"Great under $10 wine – Semi sweet and strong taste. – Light and fruity with a clean finish – Super smooth, very elegant, fruit finish! Love this wine! – Saint Donatus Baloton Boglari Merlot. Best $5 bottle of wine I’ve ever found. – I love this wine. It’s not a typical merlot for sure, but if you are in the mood for something lighter and sweeter, it is pretty tasty. – I agree, it’s definitely not a typical merlot. But a delicious change of pace if you want something sweeter, and especially good in the warm summertime! – Amazing, perfectly semi sweet – Exceptional smooth. Very soft, without being too sweet. A medium body, velvet texture – Very smooth for the price – Great chilled – Slightly sweet and rich. Full bodied Hungarian wine from the Lake Balaton region in southeastern Hungary – We had this with Jim and Barb. Everyone liked it"

(Fotó: facebook.com/garamvariszolobirtok)

Számomra ezek az átlagfogyasztói vélemények adják a legbiztosabb fogódzkodót és segítenek megmagyarázni, mitől is tündérmese ez a Balatonboglári Semi Sweet Merlot történet itt, Kaliforniában. Eddigi tapasztalatom és meggyőződésem, hogy Amerikában a szakma sokszor mondhat bármiről bármit, ha a fogyasztónak tetszik, egyedi és könnyen, ráadásul olcsón elérhető, akkor az sikerre van ítélve errefelé vagy legalábbis magyar léptékben mérve nagy bevételre számíthat minden területen, nem csak a bor piacán.

De mit is mondanak ezek az átlagfogyasztók? Először is nem találkozunk negatív véleménnyel. Az igaz, hogy ettől még meglehet hogy amerikai fogyasztók ezrei kiábrándulva öntik ki a félédes Balatonboglári Semi Sweet Merlot-t az első pohár után, de erről a negatív élményről senki nem írt az internetes fórumokon. Pedig rossz véleményt ugyanolyan könnyű írni, mint jót.  

Ami engem ennél jobban izgat, az az hogy vajon milyen szempont alapján dönt az amerikai átlag borfogyasztó, hogy a bort egyáltalán kipróbálja a Trader Joe’s-ban. Mert valószínűleg nem a címkén található “Product of Hungary” felirat adja a kezdő lökést a termék polcról való leemeléséhez. És valószínűleg a Balatonboglári márkanév sem cseng olyan jól az amerikai fülekben mint mondjuk a BeringerKenwood vagy a Joseph Phepls boroké. Valószínűleg…

Miért pont a Balatonboglári Semi Sweet Merlot?

Pusztán találgatás a részemről, de szerintem a válasz erre a kérdésre a roppant alacsony ár. Egész egyszerűen ennyi pénzt még a legvékonyabb pénztárcájú “average Joe” is bátran meg mer kockáztatni. Csak hogy érzékeltessem a bor alacsony árát, ez az összeg ($4.99) az itteni minimálbér félórás összegével egyenlő. Vagy, hogy máshonnan közelítsem meg, a Starbucksban egy speciális kávé kerül körülbelül ugyanennyibe. Azaz ilyen alacsony árnál gyakorlatilag semmi vesztenivalója nincs a fogyasztónak. Megkockáztatom - és talán ennek tudható be a sok jó visszajelzés is -, hogy még a bor előállítója valamint forgalmazója is csak jól jöhet ki egy ilyen alacsony árú “lutri bor” eladásával. Ugyanis a vevőnek a borral szembeni elvárása – a rendkívül alacsony ár miatt – drámaian lecsökken az üveg felbontásakor. Méghozzá oly mértékben lecsökken, hogy az első kortynál valószínűleg több vásárlónak fog tetszeni a bor, mint amennyinek nem. Ez a vélemény szinte garantált, ha az első kóstolás, a fenti leírásokból kiolvashatóan még valami különleges, eddig nem tapasztalt borélményt is nyújt. Ha pedig így van, és még tetszett is a bor az átlag amerikainak, akkor legközelebb igen nagy lesz az esélye annak, hogy megint a Balatonboglári Semi Sweet Merlot-ért megy be a boltba. Így egy pillanat alatt ki is alakul a Balatonboglári Semi Sweet Merlot törzsvásárlói köre és ezzel együtt a kereslet a borra. 

De hogyan alakult ki ez az üzleti kapcsolat? Nos, erre a kérdésemre a Trader Joe´s nem válaszolt. Megkeresésemre, ők egy elég tipikus, már-már semmitmondó, amerikai választ küldtek e-mailben, bár őszintén megvallva nem is vártam ennél sokkal többet. Inkább csak reméltem. Mivel ezt elég karcsú válasznak tartottam, így gondoltam a magyarországi beszállítót, a bor készítőjét kérdezem majd meg. El tudom képzelni, amikor Balatonlellén a Garamvári pincészetben megkapták az e-mailemet Kaliforniából, melyben részleteztem szándékomat az írásról és egyúttal kértem egy rövid interjút az illetékes képviselőtől a Trader Joe’s áruházban kapható borukról. Meglepetésemre azonban Garamvári Vencel, a pincészet vezetője személyesen, meglehetősen hamar és roppant készségesen válaszolt az e-mailemre. Sajnos telefonon nem volt módunkban beszélni, de kérdéseimre e-mailben megadta válaszait, melyekből a következők derültek ki:

  • Az üzleti kapcsolat valóban évekre nyúlik vissza. Az elmúlt években, rajtuk keresztül Magyarország több borvidékéről 15-20 terméket exportáltak, illetve exportálnak az Egyesült Államokba, köztük sajátjaikat.
  • Importőrük segít a borok megfelelő elhelyezésében és pozicionálásában. A siker kulcsa a jó ár-értékarány, a kiszámítható minőség és ellátás évről évre.
  • Hogy miért éppen a Balatonboglári félédes Merlot a legkedveltebb boruk Amerikában, arra neki is nehéz volt válaszolni. 

(Fotó: wikipedia.org)

A második kérdésemre, amivel azt szerettem volna megtudni, hogy vajon mit is tud ez a bor másik borokhoz képest, arra viszonylag hamar megkaptam a választ. A karácsonyi ünnepek alatt számos alkalommal gyűlt össze a kis kaliforniai magyar baráti társaság hol nálunk, hol pedig barátainknál, így kiváló alkalom adódott arra, hogy a bort más is megkóstolja és összemérje további borokkal objektíven, vakkóstolással. Először kisebb társaságban, két 10 dolláros borral, majd szilveszterkor öt másikkal mértük össze a Balatonboglári félédes Merlot. (Ezek szintén többnyire alacsonyabb árfekvésű borok voltak, bár – szilveszterre való tekintettel – egy Magyarországról hozott 2009-es Merengő is becsúszott a többi mellé.)  Túl azon, hogy szerettem volna felmérni saját és baráti tapasztalatok útján a bort, arra is kíváncsi voltam, hogy valaki vajon be tudja-e vakon azonosítani a Balatonboglári félédes Merlot-t.

Nos, a vakkóstolás során csak a társaság néhány tagja tudta felismerni a félédes Merlot-t. Egyikük, mint ez később kiderült, ismerte, és törzsvásárlója is a bornak a helyi Trader Joe´s-ban. Hasonlóan a korábban említett amerikai fogyasztói véleményekhez, szinte senki nem illette negatív jelzővel a Balatonboglári Semi Sweet Merlot-t, sőt, a társaság idősebb tagjainak még be is jött. Csak halkan jegyzem meg, hogy a Merengő meglepetésemre nem aratott nagy sikert, sőt, azt szinte senki nem töltötte újra annyiszor, mint a Balatonboglári Semi Sweet Merlot-t. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a véleményezők nem voltak borszakértők, köztük én sem, de hát hozott anyagból dolgozik a mester. Végeredményben az egyedüli konklúzió, amit én ebből a tudományosnak vagy szakmainak semmiképpen nem nevezhető kísérletből levontam, hogy a bor semmivel sem jobb mint a többi hasonló árfekvésű bor, de nem is rosszabb és az átlag borfogyasztó (bár abból csak magyar volt jelen a kóstolásnál) többségének “bejön” ez a Balatonboglári Semi Sweet Merlot.

(Fotó: facebook.com/garamvariszolobirtok)

Ki jár jól?

Nyilvánvaló, hogy Trader Joe´s meg van elégedve ezzel a kapcsolattal, mert különben valószínűleg nem újítanák meg az üzletet évről évre. És talán az is árulkodó, hogy exkluzivitást nyertek a bor amerikai forgalmazására. A másik nagy nyertes természetesen az amerikai átlagfogyasztó, mert jó áron jut viszonylag jó (legrosszabb esetben is átlagos), de legalább “egyedi” borhoz.

De mit szól ehhez a szakma? Hát ezt nem tudom, még arról sem vagyok meggyőződve, hogy ez a történet otthon széles körben ismert. Ez majd kiderül akkor, ha véletlenül, valaki ezt az írást a hazai szakmabeliek közül elolvassa. Mindenesetre kíváncsi lennék rá. Nem akarom megelőlegezni az otthoni véleményeket, nem is reszortom, de jó magyar szokáshoz híven mi inkább csak annak tudunk örülni, ha a szomszéd tehene megdöglik. Viszont ha ezen a sajnos elég szépen ápolt magyar tradíción túllépünk, akkor talán lesz majd valaki, aki ha mást nem is, a történet gazdasági sikerét észreveszi és értékeli. Én pusztán marketing szempontból emelem meg a kalapom ezelőtt a teljesítmény előtt, mert sejtem, hogy milyen rögös út vezetett addig, amíg valaki ezt a célt eléri egy magyar borral, egész pontosan ezzel a borral, itt, Amerikában, és megint pontosan, itt, Kaliforniában.

És nem utolsósorban ne feledkezzünk meg valakiről, egy általam nagyra tartott magyar-amerikai híresemberről, aki biztos nagyon örülne ennek a hírnek. Haraszthy Ágoston, a kaliforniai kereskedelmi jellegű szőlőtermelés és borkultúra megkérdőjelezhetetlen megalapítója, az amerikai borászat és szőlészet egyik úttörője, a Gróf (the count) valószínűleg büszkén és elégedetten venne tudomást arról, hogy a magyar bor végre – nagyobb mennyiségben – elérhető Kaliforniában.

Itt a vége fuss el véle…

Haraszthy Ágoston portréja egy palack kaliforniai boron (Fotó: PrehryFarkas)


Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!