Az alkohol ABC-je, avagy ezt és így isznak a világ körül: A-K

Az alkohol ABC-je, avagy ezt és így isznak a világ körül: A-K
16 perc

Két dolog van, amit mindenki azonnal elsajátít egy számára új országban: káromkodni és inni. Előbbivel majd egyszer később foglalkozunk, az utóbbit azonban most részletesen kifejtjük. Merthogy ha alkoholról van szó, akkor tényleg áll: ahány ház, annyi szokás. Ki így issza ugyanazt, ki meg úgy. Vannak országok, ahol a sör valóban folyékony kenyér, máshol meg bor nélkül elképzelhetetlenek a hétköznapok. Azokról pedig ne is beszéljünk, akiknek (csak) tömények a hétköznapjaik. Beszéljenek inkább helyettünk a fotók, videók és ABC-sorrendben azoknak az országoknak az alkoholfogyasztási szokásai, ahol mi élünk. 

Albánia: ahol nem literben, hanem kilóban mérik a pálinkát

Elöljáróban annyit: Albániában szinte mindenki iszik, de senki sem részeg. A papíron 70 százalékban muszlim országgal kapcsolatban az ide készülőkben óhatatlanul felmerül a kérdés: milyen viszonyban is vannak az albánok az alkohollal? Az igazság az, hogy jóban. A városokban az egy négyzetkilométerre eső kávézók, kocsmák száma megfelelően mutatja, hogy fontos nekik az elérhető közelségben lévő nyilvános helyek sokasága.
A dolog vallási oldaláról annyit kell tudni, hogy itt egyáltalán nem tiltják, korlátozzák az alkoholfogyasztást, és a lakosság jó része amúgy sem veszi túl komolyan a vallási előírásokat, valamint jó részük a muszlim bektashi ágához tartozik, náluk pedig engedélyezett is az alkoholfogyasztás, sőt, rituális alkoholfogyasztás is van. 
A részeges albán szamárral kapcsolatos mondás lehetséges magyarázatáról már írtam korábban (Gasztro kalandok a Balkán szívében - A bárányfejtől a részeges albán szamárig) így erre nem térnék ki részletesen. Arra viszont igen, hogyan és mit is iszik egy albán?

Albániában még Unicumot is lehet kapni (Fotó: Jani haverja)

A dobogó legfelső fokán egyértelműen a raki, vagyis a pálinka áll. Szinte mindenhol lehet kapni a főleg szőlőből készült párlatot, de van nekik szilva-, som- és szeder-rakijuk is. Az alkohol árusítására vonatkozó szabályok megengedik, hogy házi készítésű alkoholt áruljanak a vendéglátóhelyek, így aztán ahány lokálban - itt így hívják a kocsmákat - járunk, annyiféle ízű és erősségű pálinkát kóstolhatunk, a kisebb helyeken házit, a nagyobb helyeken nagyüzemit.
A rakit mindig lassan, kortyolgatva, sokszor némi étel kíséretében fogyasztják, így hosszan lehet beszélgetni, és addig sem kell dolgozni. A lassú iszogatással együtt jár a sokszori koccintás, azonban ne lepődj meg, ha közben nem néznek a szemedbe, ez itt nem mindig szokás, ezért nem is számít sértésnek. Azon sem kell meglepődnünk, hogyha a boltok polcán olyan üvegbe futunk bele, amelyre mondjuk egy 18-as van írva, és sehol nem találjuk a százalékot. Itt ugyanis sokszor fokban, és nem százalékban mérik az alkohol erősségét. Egy 18 fokos pálinka kb. 40 százalékosnak felel meg. Ja, és a rakit nem literben, hanem kilóban vagy grammban számolják.

Különféle rakik (Fotó: Jani haverja)

A raki egyeduralma lehet a magyarázat arra, hogy a borkultúrájuk még igencsak kezdetleges. Bár vannak nagyon jó természeti adottságokkal rendelkező borászatok, ezek némelyike biobort készít, mert a tenger közelsége és a sok napsütés gondoskodik a megfelelő klímáról, mégis a pálinka áll az első helyen. A boltok polcain az albán borok mellett természetesen import borok sokaságával is találkozhatunk.

Sör tekintetében azt mondhatjuk, alapvetően jó söreik vannak. Legrégebbi sörük a Korça, a városról kapta a nevét, ahol gyártják. Ott minden évben sörfesztivállal ünneplik a folyékony kenyeret. És ne felejtkezzünk el a Skenderbeu konyakról sem. Ezt általában még az is ismeri, akinek kevés információja van Albániáról, és az alkoholt sem szereti különösképpen. Természetesen ezt is mindenhol árulnak, és az első helyek egyikén szerepel a szuvenír listán is.
Tiranában és országszerte rengeteg kocsmát, éttermet találunk, a kicsi falusi ivótól kezdve a közepes méretűeken át a dizájnosabb bárokig. Ki-ki el tudja dönteni, melyiket preferálja. A falusi kocsmákban nőt szinte nem is látunk, ők inkább otthon iszogatnak a szomszédokkal és rokonokkal. A városokban azonban mindkét nem és minden korosztály képviselteti magát. Érdekes jelenség, hogy Tirana belvárosában a Bllokuban (ez az a városrész, ami Enver Hoxha idejében le volt zárva, és csak a politikai és katonai vezetők léphettek be) lépten-nyomon kávézókba, bárokba botlunk, viszont szinte mindenhol kizárólag import alkohollal találkozunk. Ez azért van, mert az új generáció és a tehetősebb rétegek szerint, akik előszeretettel járnak ide, ami albán az nem menő. Még szerencse, hogy az országban található többi vendéglátóhely nem így gondolja.

Jani haverja

Kávézó a Blloku-ban, Enver Hoxha házánál (Fotó: Jani haverja)

Belgium: a sör hazája. Meg a csokié. De inkább a söré.

Belgium a sör hazája - mindenek felett.  A poperingiai Hop múzeumban közel 1400 sörfajta látható a 16 méter hosszú polcokon. 2015-ben a 100 legjobb sör közül a világon 12 belga volt. Legerősebb sörük 40 fokos, ezt csak a németek és a skótok überelik. Személy szerint én barnasör-ivó vagyok, kedvencem a Bruine Leffe, ami bár csak 9 fokos, de két korsó után már nehezen ülök fel a biciklire.

A 2be bár sörfala Bruggében (Fotó: just2ticketsplease.co.uk)

Aperitifnek nem isznak töményet, inkább pezsgőt és bort. Mindennel koccintanak, még a sörrel is. Az étkezés végén - ha még van némi hely a pocakjukban - ledöntenek egy poeskaffee-t, ami majdnem minden városban egyedi recept: kávéból, valamilyen alkoholból és rengeteg habból áll. Bizton állíthatom, hogy nagyon finom tud lenni. Megemlítenék még egy likőrszerű, eredeti belga italt, ami a jenever névre hallgat, titkos a receptje. Itt, Brugge-ben rengeteg hangulatos, nagy múltra visszatekintő kocsma található. Nagyon jó néha beülni, esetleg meginni egy igazi belga sört. Aki erre jár, ki ne hagyja!!!

Botos Zsuzsanna

Dánia: karácsonykor glögg, az év többi napján Carlsberg

Carlsberg, Tuborg, Små Blå, dansk snaps és glögg - öt ital, melyek elmaradhatatlan részei a dán kultúrának. Míg számunkra meglepő, hogy a sörök ott sorakoznak a munkahelyi és egyetemi étkezők hűtőszekrényeiben, vagy, hogy a parkokban, vonatokon és más nyilvános helyeken az emberek csoportosan vagy akár egymagukban iszogatnak, addig Dániában ez teljesen legális és megszokott. A legtöbben már elég fiatal korban megtapasztalják az alkohol mámorító hatását, mivel már 16 éves kortól lehet szeszes italt vásárolni, amennyiben annak alkoholtartalma kevesebb, mint 16.5%.

Sörözgetés a dániai Carlsberg gyárban (Fotó: Flickr/Milo & Silvia in the world)

Dániában a legkedveltebb alkohol a sör, mely immár több mint ötezer éve az első számú szomjoltó az országban. Közismertebb márkái a Carlsberg és Tuborg, melyek a XIX. század óta világszerte fogyasztott sörök. Emellett, a Små Blå, amely egy édesgyökér ízű rövid ital, alapvető parti kellék a fiatalabb korosztály számára. Fontosabb eseményeken és ünnepekkor a dansk snaps is felkerül az asztalra az ízletes fogások kísérőjeként, amely egy meglehetősen erős, köményízű gabonapálinka. Karácsony közeledtével pedig a glögg nagy népszerűségnek örvend, amely egyfajta forralt bornak is nevezhető: vörösborból, fűszerekből, gyümölcsléből és mandula darabkákból készül. Akárhogy is, a dán italok finomak és minőségiek. Nem is csoda, hogy Dániában ennyire szeretnek inni! Skål!

Könyves Viki

Dél-afrikai Köztársaság: a szomszéd whiskey-je mindig öregebb

Dél-Afrikában a legkedveltebb ital a sör. Sör, minden mennyiségben. Sokfélét lehet kapni, ám vidéken a falvakban inkább a saját készítésű házi sör dívik. Alapanyaga területenként változó: kukorica vagy cirok. Az eredmény egy egészen elképesztő, moslékszerű  lötty lesz. De vannak sörgyárak (pl. a SAB). Magyarország néhány sörgyára dél-afrikai tulajdonban van, így például a SAB Miller a Dreher anyavállalata.
A tömények között is nagy a kínálat az országban, nem is sorolom végig, inkább egy kis érdekesség: imádják az öreg whiskey-ket. Errefelé sikk minél öregebbet venni, ráadásul ha én két üveggel veszek, akkor a mellettem álló hármat vesz... Ha 12 éveset választok, akkor a másik 14 éveset fog elvinni. A legtöbb egyébként a norvég whiskey-ből fogy. Ezenkívül népszerű a Mampoer, ami olyasmi mint a magyar kisüsti pálinka, és kiemelném még a Marula nevű likőrt, ami egy helyi specialitás: az azonos nevű gyümölcsből készül, az állatok szent narkotikuma erjedt állapotban. A híres afrikai film (Sivatagi show) megrészegült állatai is ezt ették. Egyébként isteni vele a vanília fagyit nyakon önteni ... 
Cape Town környékén a hegyek között hatalmas mennyiségben termesztik a jobbnál jobb szőlőket. A Wine Route a fél országon átívelő borút. Az éghajlat és a talajviszonyok lehetővé teszik, hogy évente kétszer is szüreteljenek. Dél-Afrika jól szerepel a világ borversenyein, sokszor látok a boltok polcain díjnyertes palackokat.

Dél-afrikai vörösborok (Fotó: Szabó Ági)

A száraz tények helyett egy kis érdekesség ismét. Pongrácz Dezső neve itt egy fogalom. 1944-ben végzett Gödöllőn, majd bevonult a magyar hadseregbe, végül egy szibériai rézbányában kötött ki. Egy kalandos visszaút után 1956-ban ismét elhagyta az országot és meg sem állt Namíbiáig, 1958-tól pedig itt, Dél-Afrikában telepedett le, Stellenbosch borvidékén, ahol egy szőlészetben általános menedzserként dolgozott. Később tagja lett a Dél-Afrikai Borászati Szövetségnek, ahol 1963-ig Piet Venter keze alatt dolgozott. Elvégezte a borászati egyetemet, majd a szövetség tanácsadója lett. Az újításaival, a jövőbe vetett hitével és hatalmas tudásával alakította ki a jelenlegi borászati tradíciókat.

Szabó Ági

A dél-afrikai Pongrácz-pezsgő (Fotó: Szabó Ági)

Finnország: akik a szomszédba járnak inni

Finnországban az előző század '30-as évei óta állami monopólium árusítja az erős(ebb) alkoholos italokat, komoly hely- és időkorlátok közé szorítva az italvásárlást, nem is beszélve a hihetetlen árakról. Az államnak talán anyagilag megéri, de hogy a finnek szinte gátlástalan, vad viszonyát az itallal nem fogja vissza, az biztos. Csupán beosztóbbak és szervezettebbek lettek: a finn piaturisták ma már kimutatható mennyiségben (82 millió liter/év) vásárolnak Észtországból a Helsinki-Tallinn kompokon és a kikötői szeszáruházakból. 

A finnek szeretnek inni és tudnak is (Fotó: Vilisics Feri)

Udvariatlanok lennénk, ha lebecsülnénk a finn szeszipar vívmányait, de ha az utóbbi évek kézműves sörei nem jelentek volna meg, akkor bizony nem lenne semmi említésre méltó ezen a fronton. ("Csak üssön!"). Vodka (Koskenkorva vagy"kossu") és sör a fő ital errefelé. Több mint 50 kisebb-nagyobb serfőzde főleg érdekes, de néha egészen kiváló italokat hoz létre.

Most mindenhonnan az IPA és az APA folyik, de jönnek a bivalyerős Imperial Stoutok és belga Saison-sörök, de idővel az ősi finn alapanyagok (pl. zab, méz, fenyőrügy, kátrány, nyírfavíz, bogyók) is mind előkerülnek cégről-cégre.

Hasít a finn kézműves sör (Fotó: Vilisics Feri)

Bontja szárnyait a finn whiskey-gyártás (pl. Kyrö Distillery), de ezt csak érdekességből írom.  

Az alábbi, a"Részegség karácsony éjjelén" című tragikusan valóságos (amin persze a finnek jót röhögnek) dal arról szól, hogy Aulikki néni házipálinkájától az összes családtag berúg, pedig észre kellene venni, hogy az évben csak egyszer van karácsony.

Vilisics Feri

Franciaország: bor és champagne

Párizsban, mint minden nyugati nagyvárosban az égvilágon minden megtalálható, ezért feleslegesnek tartom leírni, hányféle alkoholt lehet és hol találni az erre járó érdeklődőnek. Amiről kiemelten írnék most, az a francia bor. 
Bizonyos statisztikai adatok szerint Franciaországban fogyasztják a legtöbb bort: átlagban napi másfél pohárral iszik meg egy helyi lakos. A francia bor fogalom, nem csak a minősége miatt, hanem a marketingje is igen jó az egész világon. Párizsban illik minőségi bort inni, és illik tudni milyen ételhez mit rendeljünk (pl. halhoz fehérbort). Édes vörös bort ne is kérjünk, mert ilyen nincs, és gyorsan felejtsük el az olyan szentségtörő koktélokat, mint a VBK.

Francia vörösborok (Fotó: Varró Zsófia)

A borkóstoló túrák népszerűek a turisták között is, a Les Caves du Louvre kiemelkedik a kínálatból. Gyakran tartanak sajtkóstolással egybekötött borkóstolást. Párizsban ha borozóba (bar á vins) ül be valaki, véletlenül se gondoljon köpködő kocsmára, mert itt minőségi borok nagy választéka várja, akár egy kis vacsorával egybekötve. Borszaküzletből is igen sok van. Az egyszeri turistának érdemes előre áttanulmányozni a francia borok fajtáit, évjáratait és figyelni a jelzésekre. A dugó tetején egy pecsét jelzi, ha a bort a termelőnél palackozták (ez értékesebb).

Pecsét a francia boron (Fotó: Varró Zsófia)

A boron kívül amit még érdemes megemlíteni, az a champagne, ami nem egyszerűen csak pezsgő, hanem kifejezetten Champagne régióban, szigorúan meghatározott módszer szerint készült pezsgő. A champagne kifejezést másra hivatalosan nem használhatják itt, egy igazi üveg champagne 20 euró körül van. Illetve van még a breton cidre, az almapezsgő, amit a palacsintaszerű crepe-hez szoktak inni.
Erősebb alkoholok között van a szintén almából készült Calvados, vagy a pálinkaszerű, egyszerűen csak eau de vie-nek (az élet vizének) nevezett ital. A legismertebb aperitif Franciaországban a kir, egy gyümölcsből készült likőrféle. Ha champagne-nyal isszák, akkor az a Kir Royal.
Varró Zsófia

Hollandia: a Heineken és a többi sör

Ha Hollandia, akkor Heineken! Talán ez az első, ami eszünkbe jut a témával kapcsolatban, legalábbis nekem ez volt. Ám amióta itt élek, kiderült, hogy mennyi felfedezni valót tartogat ez az ország ezen a téren (is), legalábbis ami a sört illeti. Egy tavalyi adat szerint 185 aktív sörfőzdét tartanak számon, egy 2014-es adat szerint pedig az itt élők fejenként és évente 77 litert fogyasztanak ebből az aranyszínű italból. Ezzel a mennyiséggel a sör vezeti is az alkoholfogyasztás országos listáját, megelőzve a bort és a többi szeszes italt.

Holland söröskupakok (Fotó: Békési Barbara)

Gyors kitérőt tennék az itteni röviditalra, ami a híres Jenever, egy átlátszó, kicsit grappa-szerű, erős nedű. Egy céges bulin került a kezembe, ahol narancslével kombinálták, de ennyi is volt a találkozásom vele, nem lettünk nagy barátok. 
Nézzük a borokat: bár Hollandia nem lett éppen erről híres, mégis állítólag körülbelül 200 borvidéket tartanak számon, s bizony némelyikből díjnyertes termék is kikerült már! Furcsa lehet első hallásra a holland borvidék, azt gondolná az ember, hogy a bor a napsütéssel szorosan összekapcsolódik, mégis állítólag vannak olyan szőlőfajták, melyek bírják a hűvösebb klímát is. Egy borkóstoló túrán minden kiderülhet, ezekről a helyi turisztikai irodákban lehet érdeklődni!

Így kell inni a holland jenevert (Fotó: Flickr/Matt Cottam)

Térjünk is vissza a sörökhöz, hiszen a kézműves söröket, sörtúrákat, sörkóstolókat nem lehet szó nélkül hagyni! Szuper program akár egy téli napon is egy sörfőzde meglátogatása, vagy éppen egy karácsonyi sör megkóstolása! Mennyire különleges belépni egy kissé élesztő szagú helységbe, látni a háttérben a tartályokat, a bárpultnál pedig a választékot, és csak olvasni a sok nevet. Talán nem is érsz a lista végére, és meglehet, hogy még így sem tudsz ép ésszel választani. Ha nem értesz a sörökhöz, vagy nem beszélsz hollandul, mindenképpen jobb segítséget kérni! Ha lenne egy délutánom egy ilyen felfedezőtúrára, akkor valahogy így alakulna:
  • kezdeném mondjuk az amszterdami Het Ij főzdében, maradnék egy-két pohárra;
  • majd 15 percet elvonatoznék Haarlem városába, ahol a régi templomból sorfőzővé vált pubban folytatnám az ízlelgetést; 
  • estefelé levezetésképpen elsétálnék egy közeli bárba, ahol társasozással zárnám a napot, de előtte megkérdezném a csapost, milyen újdonságot kísérletezett ki mostanában, s abból kérnék egy üveggel; 
Ez persze csak egy példa az ezer variáció közül, a sort (sört) lehetne foly(t)atni rengeteg helyszínen és városban, hiszen egyre nyílnak a saját készítésű terméket árusító kisebb-nagyobb kocsmák szerte az országban! Mi pedig csak győzzük kóstolni!

Békési Barbara

Írország: Guinness és a Temple Bar

Írország elválaszthatatlan részét képzi az alkohol, mind előállítás, mind fogyasztás terén. Társadalmilag az egyik legelfogadottabb szórakozási forma a kocsmázás (pubozás), hisz ezt naptól és időjárástól függetlenül lehet űzni. Nem csoda hát, hogy komoly szankciókat kellett bevezetni az elmúlt tizenöt évben, hogy valamilyen szinten hatni tudjanak az alkoholizmus statisztikai adataira. Az alkohol vásárlás off licence boltokon keresztül történik (ezek afféle „nemzeti” alkohol boltokként funkcionálnak). Ezen felül beszerezhetőek az italok szuper- és hipermarketekben  is.

Az értékesítés időszaka szigorúan korlátozott, függetlenül attól, hogy hol vásárolunk: hétfőtől szombatig 10:30-22:00, vasárnap 12:30-22:00 órák között. Nem szolgálhatnak ki 18 év alatti vásárlókat, valamint 2003 óta illegális a happy hours használata értékesítésben (happy hours: csökkentett áron kínált termék bizonyos időtartam alatt - már csak a kifejezés alkalmazása is komoly büntetést vonz maga után). A túlzott alkoholfogyasztás a társadalom egy bizonyos rétegében népbetegségként van jelen. Elég nehéz ezen javítani, hisz az alkohol tradicionális része az ír emberek életének. Nemzeti büszkeségük a Guinness, a Bailey's, a Bulmers Cider, az ír kávé és megannyi méltán híres ír whiskey.

A leghíresebb pub a dublini Temple Bar, ami névadója lett Dublin I. kerületének.

A dublini Temple Bar (Fotó: Flickr/Heather R)

Karácsony közeledtével az egyik legelhíresültebb italozási szokás a „12 pubs of Christmas”, amiről korábban én is írtam A 12 pub kihívás - Így élj túl egy dublini ivótúrát címmel. Röviden a lényeg: egy este, tizenkét ital, tizenkét különböző bár – szimbolizálva a 12 karácsonyi éneket. A rituáléhoz mindenképp szükség van egy karácsonyi pulóverre és/vagy egy télapó sapkára. Sok munkahelyen ez egy elfogadott csapatépítő program.  

Mórocz Ági

Kanada: alkoholt az alkoholboltból

Azt már ismerjük, milyen az, amikor a dohánykereskedelem állami kézben van. Vajon mi az, ami ennél is sokkal nagyobb üzletet jelent? A kanadai Ontario tartományban az alkoholkereskedelem van állami kontroll alatt.

Ha itt élsz, hozzá kell szoknod, hogy nem lehet éjjel 11-kor feltölteni a buliban kifogyó készleteket, mert bezárt az LCBO (Liquor Control Board of Ontario). Itt ugyanis csak ezekben az üzletekben lehet alkoholtartalmú italokat vásárolni, méghozzá elég borsos áron. A legolcsóbb üveg bor $8 (kb. 1800 Ft) körül van, egy dobozos sör is 600 Ft-nak megfelelő áron kapható.

Egy LCBO Kanadában (Fotó: Getty Images)

Mindez azonban korántsem tántorítja el az ital örömeire áhítozó közönséget: a horribilis árak, a nagy távolság és korlátozott nyitvatartás ellenére szombat és ünnepnap előtti este hosszú sorok kígyóznak az LCBO üzletek pénztárainál. Az éttermek közül is csak az engedéllyel rendelkezők kínálhatnak alkoholos italokat (erre érdemes odafigyelni, ha borozni szeretnénk egy romantikus vacsora alkalmával).

A kézműves sör (craft beer) az évtized sztárja, a választék óriási.

Népszerűek a világ minden tájáról származó röviditalok, borok és sörök is, de nagy bánatunkra minőségi magyar bort errefelé nem lehet kapni. Pedig a piac hatalmas és a vásárlóerő lankadatlan. Közterületen alkoholt fogyasztani tilos, így az utcán ordítozó részegekből kevesebb van, de ugrott a jó kis fesztiválhangulat is a nyári kültéri rendezvényeken. Borfesztivál, hiányzol nekünk!

Punjabi Csilla


A cikk második részét ide kattintva olvashatod el:


Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy sztorid? Legyél a szerzőnk!

Címkék: alkohol abc , Borok , sör