Igyál úgy, mint egy orosz!

Igyál úgy, mint egy orosz!
6 perc

Nagy összegekben mernék rá fogadni, hogy a címről mindenki a vodkára asszociált először. Nem leszek teljesen ünneprontó, ezért arról is szó lesz majd, azonban kezdjük valami olyannal, ami után még vezethetünk is, és ami egy sokkal kellemesebb függőséget okoz.

A tea

Egy kis teatörténelem

Az oroszok a mongolok révén ismerkedtek meg a teával 1638-ban. Ekkor járt ugyanis a mongol kánnál egy orosz követ, aki a korabeli szokások szerint ajándékokkal halmozta el a kánt, aki annyira megörült a kapott cobolybőröknek, hogy cserébe a kedvenc teájából 200 csomagnyit küldött az orosz követtel haza. Megtanította a teakészítés fortélyaira is, így Moszkvába hazatérve még ugyanabban az évben ünnepi kóstolót tartottak a cári udvarban. Mihály cárnak, a Romanov-ház alapítójának rendkívül ízlett az ital, így villámgyorsan el is terjedt az egész birodalomban, hiszen aki csak tehette, az udvart utánozta. A tea elkészítése valóságos ceremóniává fejlődött, és a hétköznapokba is mélyen beleivódott. A szamovár, ez az orosz-török eredetű vízforraló edény pedig a ház dísze, az otthon melegének legfőbb jelképe lett. A tea kultúrája annyira meghatározó az oroszoknál, hogy sokszor, ha vendégségbe hívnak, akkor is"teára" hívnak át. Jó tanács: hasonló meghívás előtt ne nagyon egyél, mert a teadélután becsapós; lesz ott etetés is bőven, győzz csak szabadkozni a végén, ha már nem megy le több...

És például tudtátok, hogy oroszul a borravaló neve is "teára való"? :) 

Mesés szamovár! (Fotó: Takácsy Dorka)

Teázz úgy, mint egy orosz!

1) Végy egy szamovárt. 

(Ha valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nincs otthon, akkor az egyszerű vízforraló is jó lesz.)

Háromféle szamovár típus létezik: az autentikus verzió szilárd (szén, fa) tüzelésű, és még kéménye is van, a kevésbé autentikus kombinált fűtésű, és a legmodernebb verzió pedig az elektromos. Napjainkban a lakásokban nyilván az elektromos a sláger, a dácsán (nyaraló) az udvarban viszont lehet még találkozni kéményessel is. 

Mindenféle méretben kaphatóak, bár egyszemélyes méretűt tartani értelmetlen, mivel a teázás funkcionálisan abszolút egy közösségi esemény, mely nélkül nincs vendégeskedés, így hát a többség mindenképp a nagyobbra szavaz. 

Ez például egy pompás fatüzelésű szamovár.(Fotó:Takácsy Dorka)

...ami 100 literes. (Fotó: Takácsy Dorka)

2) Vegyél egy kisebb porcelán teáskancsót.

Önts bele kis forró vizet, lötyböld körbe benne, hogy felmelegítse a kancsót belülről, majd öntsd ki.

Tedd bele a teafüvet: két csésze teához egy nagy kanál feketeteát. Önts rá egy kevés forró vizet, majd öt percig hagyd állni. Ha a szamovárod elég nagy ahhoz, hogy a tetejére fel tudd tenni a teáskancsót, tedd fel.

Gratulálok, kész az első lépés, túl vagy a nehezén, az így kapott sötét lé nem más, mint a teaesszencia, avagy zavarka.

3) Készítsd elő a poharakat.

Ha igazán orosz vagy, üvegpoharakban gondolkodsz, amiket előtte füles, fém pohártartókba tettél. Ha nem vagy orosz, jó lesz a porcelán teáskészlet is. 

Tölts a poharak aljára egy-egy ujjnyi teaesszenciát, majd a szamovárból engedj rá forró vizet. Az ízesítés változó, az oroszok jellemzően ízesítés nélkül isszák, de van olyan étel, ahol kifejezetten kikötés (a húsos palacsinta például), hogy édesített teát fogyasszunk mellé.

A tea mellé édességek és különféle szárazsütemények (szuhariki) dukálnak lekvárral és mézzel.

És ha mindezzel megvolnánk, fogyasszuk egészséggel, az ablakban merengve pedig képzeljük magunk elé a hatalmas, hófödte orosz tájat!

Egy teázás kellékei : teasütemény, méz, lekvár és persze a szamovár. (Fotó: Takácsy Dorka)

A vodka

10-ből 9 ember az oroszokról egyből a vodkára asszociál. Tény és való, hogy ez az orosz kultúra folyékony zászlóshajója. (Apropó, tudtátok, hogy Putyin absztinens?)

A vodkázás szerves része úgy a mindennapoknak, mint az ünneplésnek. Értem ezalatt, hogy sokkal több minden számít vodkával megünnepelhető sikernek, mint például otthon. Ebben nagy szerepe van annak, hogy rengeteg babona és szokás él összefonódva errefelé, és a hagyományok bőven élnek tovább. Az oroszok úgy tartják, hogy a sikert azért kell megünnepelni, mert különben nem lesz másik. Például ha valaki vesz egy új autót, felveszik a munkahelyre, elfogadták a pályázatát, meggyógyult a macskája, erre mind-mind kell inni egy pohárkával. Ami még egy fokkal tovább megy ennél, hogy a temetésen a sír felett is isznak egy kupicával.

Azonban nézzük a gyakorlati italozást, avagy mit kell tudnunk, ha Oroszországban járunk, és/vagy orosz ismerőseinkkel, barátainkkal tervezünk szociális életet élni. Merthogy ivásra valószínűleg sor kerül majd...

Az orosz vodka semleges ízű, és krumpliból vagy valamilyen gabonából (árpa, rozs, cirok, kukorica) erjesztik. Megjelenését történelmi források az 1400-as évek közepére teszik. 1894-ben az egész Orosz Birodalomban komoly szabványokkal egységesítették a termelési technológiákat és a minőséget, ami azóta is meghatározza az iparágat. Ettől persze még a háztáji alkohol főzőcskézés is népszerű, csakúgy, mint nálunk a pálinkáé, de az orosz házilag desztillált gyomorerősítőnek "szamagonka" a neve, gyümölcsből készül, és veszedelmes foka is lehet. Én kóstoltam már 90 fokosat, és hát... A vodka maga mindig 40 fokos. Népszerűségét még a szesztilalom (igen, az oroszoknál is volt 1914-1928 között) sem törte meg, sőt, mint az amerikai szesztilalom esetében, talán Oroszországban is ez lendítette csak fel igazán az ipart. 

Vodkázni, láthattuk, bármilyen esemény kapcsán lehet. Vendégségben gyakori még főétkezés előtt is egy kupica. De ha nem lakomázni mennek, az oroszok akkor is esznek mindig hozzá valami "falatkát", azaz zakuszkát, ami a kísérő nassok összefoglaló neve náluk. Mint nálunk a sörkorcsolya.

Ez lehet pácolt gomba, kovászos uborka, szárított sós hal, húsgombóc, és persze kaviár.

Az általános vélekedés szerint a vodkát 5-7 fokra hűtve a legjobb felszolgálni.


Nagyon fontos:  Sokan megörülnek, mert tudják, hogy van oroszul, hogy "Egészségedre!": hát "Naszdarovje!" Ezt gyorsan felejtsük el, mert ilyet nem mondanak. Ez alaptalanul terjedt el széles körben. (Egyébként létező forma, csak inkább azt jelenti: "váljék egészségedre", és az evés megköszönésére feleli ezt az, aki főzött.)

Ha mégis valami hasonlót mondanak, akkor az a "Zazdarovje", de ilyet sem nagyon, mert ennél sokkal kreatívabbak.

Nos, minden egyes felesnél tósztot kell mondani. Igen. Úgyhogy, ha orosz társaságban vagyunk hivatalosak, készüljünk több pohárköszöntővel is. 

A tószt után a kreatív koccintás pedig mindig valami másnak szól. Ha menőzni akarunk, ilyenekkel villogjunk:

"Za vsztrécsu"- A találkozásra!

"Za druzsbu"- A barátságra!

"Za hazjajku"- A háziasszonyra!

"Za ljubovj"- A szerelemre!

"Za milih dam"- Kedves hölgyeinkre!

"Za nasz"- Ránk!

Remélem, így már kevesebb meglepetés fog érni benneteket, ha orosz teához és vodkához lesz szerencsétek, és azt is, hogy meghoztam a kedveteket a kipróbálásukhoz! :)

Za nasz! (Fotó: Flickr/Andi Szilagyi)


Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!

Címkék: tea , vodka