Három szezon után abbahagyja Amerikai Peti a népszerű youtube csatornáját. A befejezésről, a sorozat hatásáról, és persze az amerikai egyetemi létről, no meg a kinti boldogulási lehetőségekről beszélgettünk.
– Kezdjük is a legfontosabb bejelentéssel, véget ér Amerikai Peti?
– Marha nehéz kimondani, de azt hiszem igen. Az élet olyan iramot diktál, hogy kegyetlenül kell priorizálnom, ami nekem is fáj. Érdekesség, hogy magát az AP videókészítést is részben priorizálási gyakorlatnak fogtam fel. Vagyis önmaga áldozatává vált a téma...
– Nagyban szólt az életedről, nehézségeidről, örömeidről ez a csatorna. Priorizálást mondasz most, mint legfőbb indokot a szünetelésre, de hogyan is indult ez az egész projekt?
– Megnyertem az ösztöndíjat az amerikai Niagara University-re, de ez korántsem jelentette, hogy vörös szőnyeggel és terített asztallal fognak várni. Elég nagy kaland és kihívás volt minden szempontból, mert a tandíjon kívül mindent nekem kell(ett) előteremtenem.
A videóknak igazából három célja volt. Egyfelől segítettek"lelkileg lecsökkenteni a távolságot" az ismerősökkel. Ez 100%-ig bevált a visszajelzések alapján. Aztán hasznosnak bizonyultak abban is, hogy napi szinten kibeszélhettem a"megéléseimet", hogy könnyebben menjen a sokkhatás feldolgozása – ez is bevált. Végezetül a videók kicsit dagasztották is az exhibicionizmusomat. De igen, főleg pszichológiai műveletnek indult az egész! :)
Fotó: Amerikai Peti
– Mikor érezted azt először, hogy nem csak"saját magadnak" szól ez a csatorna, hanem információt, hasznos tudást adsz át másoknak az USA-ról, no meg nem utolsó sorban szórakoztatsz is embereket?
– Amikor több lett az"ismeretlen" követőim száma, mint az ismerősöké. Egyébként legalább annyit segített nekem is a közösség, mint én nekik, ha nem többet. Például a"Mélypont" videó után sokan kerestek meg és az sokat segített.
– A Mélypont és Poszt-mélypont videóid a két legnézettebbek közé tartozik a saját csatornádon, és a Hello Magyarokon egyaránt. Miért volt ez szerinted? Ennyire érdekelné az embereket a külföldön élők nehézségei?
– Soha, egyetlen egyszer sem tudtam helyesen megtippelni, hogy melyik videó fog bejönni az embereknek! A Mélypontban nem is voltam biztos, hogy felteszem, de aztán úgy gondoltam, hasznos és érdekes ilyet látni mindenkinek, aki kiköltözésen gondolkodik. Igen, szerintem az emberek kíváncsiak mások szenvedésére!
– De azért a jóra is... nem?
– Például személyes kedvencem, a Sunset Beach-i naplemente is kapott pozitív visszajelzést. De amúgy az égvilágon semmilyen rendszert nem találtam abban, hogy mit néznek meg sokan és mit kevesen. Ez hihetetlen, mert én mindenben megtalálom a rendszert. De itt nem így lett.
– Ha már a jó és a pozitív. A csatornád főcímdalául szolgáló Kanye West számot már nem tudom nem Amerikai Petisnek hallani. Így két év távlatából, meg van a Good Life Niagara Fallsban?
– Az a dal az első győzelmemnek, a kijövetelnek szólt. Azt még követte ezer csata, amiket hol megnyertem, hol nem. Mostanra elértem oda, hogy nem a napi, hanem a stratégiai (pl. karrierépítés) bizonytalanságok megdolgozásával foglalkozzam.
– ...és mik a kilátások?
– Nem egészen három hónapom van befoglalni a pozíciómat a munkaerőpiacon, legyen az Amerikában vagy Magyarországon. Otthonról kaptam egy-két pozitív jelet, több sikeres körön túl vagyok egy befektetési bankkal. Amerikában sokkal magasabb a mérce, de megpróbálom itt is. Például itt az MBA diploma is majdhogynem futószalagon készül, ezért sokkal nagyobb a verseny is. Nagyjából annyit ér, mint otthon egy BSc vagy BA diploma.
– Az oktatás úgyis nagyon aktuális téma, a külföldön tanulás úgyszintén. Akkor tehát megéri egy amerikai diploma?
– Szerintem totálisan. Persze magadnak el tudod rontani, ha nem hozod ki belőle a maximumot.
– Hogy érted? Miben más ott az oktatás, mint itthon?
– Sokkal színvonalasabb és sokkal keményebb. Jobban tanítanak és többet követelnek, óráról órára. És mindennek megvan a rendje, amit előre kommunikálnak. Tudod, hogy mit fognak számon kérni, és hogyan mérnek majd. Persze gondolom itt is vannak gyengébb intézmények, de nálunk így volt. Mint mindenhol, itt is lehet minimumra játszani, viszont ha komolyan akarod venni, akkor nagyságrendekkel többet hozhatsz ki belőle, mint otthon.
Ez csak"doer"-eknek való. Aki kezdeményez, utána jár, kommunikál, munkát tesz bele. Teszetoszáknak nem ajánlom.
– Látom megfertőzött az amerikai hurráoptimizmus!
– Inkább egyfajta hurrárealizmus!
– Ezt most már Amerikai Peti mondja, vagy két éve Magyarországi Peti is ilyesmit gondolt volna?
– Abszolút Amerikai Peti. Érzem, hogy rengeteget edződtem/fejlődtem idekint. Mondjuk én tudatosan így mentem bele mindenbe. Az egész Amerika-projekt egy nagy személyiségfejlődési edzőtábor. Persze az edzés, amellett hogy erősít, el is fáraszt, szóval bírnék egy vakációt, de az részletkérdés.
– Miben fejlődtél a legtöbbet?
– A problémamegoldáshoz való hozzáállásomban. Már nem lamentálok annyit azon, hogy"jaj de nagy és ijesztő ez a feladat". Reflexszerűen rávetem magamat inkább. Aztán az önállóságomban is. És ez most nem arra vonatkozik, hogy el tudom-e látni magamat (az már otthon is ment). Önálló gondolkodásra inkább. Hogy higgyek a saját elgondolásaimban, és a saját képemre formáljam az életemet, mert nekem igenis az a legjobb.
Fotó: Amerikai Peti
– Vissza a fontossági sorrendekhez, vagyis priorizáljunk. Nincs többé Amerikai Peti, mi van helyette? Mi vár most rád a hétköznapokban?
– Elsősorban karrierépítés. Ahogy említettem, nem egészen három hónap múlva diplomázom, de már megőrülök a tettvágytól és az alkotásvágytól. Felállítottam egy iparági fontossági sorrendet, aminek mentén haladok. A pénzügy mindegyikben közös, azon belül a lehető legkvantitatívabb pozíció a cél. A profilom ugyanis három pilléren áll: pénzügy, kvantitatív analízis és némi programozás.
Aztán sok időt elvisz a coaching és hasonlók. Már néhány éve foglalkozom ezzel, mert összehasonlíthatatlanul sokat ad emberileg. Kipróbáltuk a coachommal Skype-on, és szerencsére működik a legtöbb technika. Amikor pedig egyedül vagyok, akkor az írás a módszerem.
Végezetül tervbe van véve némi lazulás is, egy-két utazás formájában. Rám fér, mert hajlamos vagyok túlpörögni. Két hónapon belül lesz egy utam Bostonba, egy Chicagóba és remélhetőleg New Yorkba is. Pár hete voltam Torontóban befektetési bankok és hedge fundok managereivel networkingelni. De szeretnék még Floridába és esetleg Californiába is eljutni. Hozzáteszem, hogy az első évemben gyakorlatilag egyáltalán nem utaztam.
– Akkor reménykedhetünk, hogy lesz még valaha egy utazós Amerikai Peti, vagy az ilyesmiről már végleg letettél?
– Jobban szeretem megélni az eseményeket, mint lencsevégről figyelni őket. De ha valami irtózatosan brutálisan jó lesz, akkor lesz videó. Nemrég amikor Geneseóba utaztam, videóztam is, csak sajnos kiderült, hogy dögunalmas a hely!
Tetszett a cikk? Kövess minket!
Facebook • Youtube • Instagram • Twitter • LinkedIn • Google+
Amerikai Peti
PrehryFarkas
Könyves Viki