Micsoda? Animátor?

Micsoda? Animátor?
5 perc

Megakadt a szemem a faliújságon függő hirdetésen. Kerestem az emlékeimben valamit, amihez kapcsolni tudnám ezt a szót, de be kellett látnom, hogy eddig nem láttam sem filmen, sem élőben igazi animátort.Ennek ellenére - meg azért, mert éppen nem nagyon tudtam mit kezdeni az életemmel - jelentkeztem. Bàr nem mindig volt ez teljesen egyértelmű, később kiderült, hogy ez volt életem egyik legjobb döntése.

Egy csütörtöki napon volt a megbeszélés, a következő kedden már a repülőn ültem Olaszország és a Garda-tó partja felé felé. Az első nap jött is a hideg zuhany, amikor megkaptam feladatnak:

"Na, akkor most menj egy kört a medence körül és mutatkozzál be mindenkinek, hogy te vagy az új animátor!"

– Micsoda? Én? Idegen embereket szólítsak meg? Én? - és gondolatban már az aznapi budapesti járaton ültem. De az első sokk után természetesen ebbe is bele lehetett jönni. 

Csak úgy, mint az állandó mosolygásba, a folyamatos beszélgetésbe, vagy a színpadon szereplésbe, sőt, az előadásos este kifejezetten a kedvenc részem lett az utolsó hónapokra! Nem ritka, hogy – hasonlóan a színészekhez - a legfélénkebb, legcsendesebb egyének is kibontakoznak ebben a munkában,  és sok rejtett adottság, tehetség kerül elő, amit talán még az ember magáról sem tudott addig. Egyik kollégám - aki a vicces jelenetek főszereplője és egyben a csapat legviccesebb figurája volt - mesélte, hogy a tanárai biztos nem hinnék el, amit most itt művel, hiszen az iskolában főleg az volt a jellemző rá, hogy ül a padban és csendesen rajzolgat.

Képünk illusztráció (Fotó: Flickr/handkasteel)

Az első szezon végére már pontosan és átfogóan tudtam válaszolni a baráti beszélgetés alatt felmerülő kérdésre, miszerint: mit is csinálok én ott mediterrániában egész nyáron? Érdekes mire asszociáltak egyesek. Volt, aki azt hitte, hogy rajzfilmeket rajzolok, ami végül is logikus, ki màs rajzolhatná az animációs filmeket, ha nem az animátor?

– Állatidomár vagy! Hahaha! - jött elő egy újabb verzió, ami szintén elképzelhető lehetne, hogy az ‘animal’-t az animátor idomítja, nem rossz gondolat, de ez sem a helyes megfejtés. A hivatalos helyes válasz ugyanis: egy olyan fiatal egyén, aki szállodákban, illetve egyéb üdülőegységekben a vendégeknek szervez, tart különféle sport-, vagy gyerekprogramokat, vetélkedőket. De ez csak a könyvszerű, túl szűkszavú megfogalmazása ennek a foglalkozásnak, a tapasztalatok alapján ennél sokkal, de sokkal többről van szó.

Nézzük akkor még mi az, ami jellemző erre az embercsoportra!

  • Az animátor mindig jókedvű és energikus, legalábbis annak látszik. 
  • Mindig készen áll a mókára, az esti bulin utolsóként hagyja el a táncteret. 
  • Miután utolsóként elhagyta a táncteret, lelkesen folytatja a napját az esti (éjszakai) táncpróbán.
  • Amennyiben nincs a munkaideje után táncpróba lelkesen dobja be magát az adott város éjszakai életébe a kollégáival együtt.
  • Remek tánckészséggel rendelkezik, ahhoz, hogy musicalrészletekhez betanuljon profi koreográfiát, remekül sminkel, így ki tudja festeni magát az esti előadáshoz, bármilyen jelmezhez. 
  • Megunja a híres nagy slágereket a nyár végére  -"First I was afraid.." - boááá!!!
  • Letapsol egy egész életre való taps-adagot egy nyári szezon alatt.
  • Ért a sportokhoz, le tud vezetni egy komplett vízilabda, foci, pingpong, vagy darts bajnokságot. 
  • Élvezi, hogy a reflektorfényben van, szívesen osztogat autogramot a gyerekeknek.
  • Élvezi a napfényt, a tengert, a medencét, a hőséget. 
  • Havi szinten mindezt 600-1000 euró közötti összegért teszi, mely az országtól és az adott szállodától is függ.

Mi az, ami általában nem jellemző rájuk?

  • Általában nincs olyan animátor, aki a fent felsorolt kívánalmaknak minden pontjában megfelel.
  • Ezenkívül semmiképpen nem veszti el a rábízott gyerekeket a miniclubban, lehetőleg a nevüket sem felejti el.
  • Nem panaszkodik a vendégeknek a fáradságos munkáról, táncpróbákról, és semmiképpen sem varratja meg az elszakadt jelmezét egy lelkes anyukával.
  • Nem pletykálja ki a csapat kulisszatitkait és a többi animátor magánéletét, lehetőleg a sajátját sem.
  • Nem veszi készpénznek, hogy a csapattársai, akikkel szinte családtaggá váltak, a szezon végéig a csapatban maradnak.
  • Nem utasítja el a szezon közepén felmondó kollégáitól megmaradt fél flakon sampont, tusfürdőt.
  • Nem csodálkozik, hogy felszed pár kilót - annak ellenére hogy sokat mozog-, mert amikor evésidő van, akkor jól bezabál, hogy legyen energiája a nap további részére.
  • Nem költi el a fizetését, egyrészt, mert nincs rá ideje, másrészt, mert megvan a szállása, étkezése.
  • Próbál nem elszállni attól, hogy autogramot kérnek tőle a gyerekek. 
  • Nem veszti el a realitás érzékét, tudja, hogy ez a pár hónap nem a való világ.

Az utolsó pont azért nagyon fontos, mert sajnos valóban függőséget okozhat ez a munka. Nem csoda, hiszen hirtelen mini-celebek leszünk: tényleg az összes vendég név szerint ismer minket, persze a fiúkert rajonganak a lányok, a lányokért meg a gyerekek a miniclubban, és hát ki nem szereti ezt?!

Embertípustól függ, ki hogyan tudja ezt kezelni. Vannak, akiknek a téli hónapok keservesen telnek, hiszen nem találják már a helyüket a szállodán kívüli világban, nem tudják elképzelni a napokat a show, a táncpróbák és a vendégek rajongása nélkül.

A függőség másik fajtája, amikor a munkás hónapok alatt hajtja magát valaki túl, vitaminokkal, energia italokkal tartja mozgásban a szervezetét, s így, 200 százalékon pörgi végig a nyarat, mert minden programon ott akar lenni, élvezni a középpontot, a reflektorfényt, a rá irányuló figyelmet, és elraktározza azt, hogy kitartson az év maradék részében is.

Szerencsére a többségünkkel nem ez történik. Nem feltétlenül lehet egy nyár után leállni, hiszen ki ne szeretne munkaköri leírása részeként medencébe csobbanni, strandpapucsban és pólóban indulni reggel dolgozni, de átlagban 2-3 végigdolgozott, minidiscozott nyár után az emberben elkezd motoszkálni az érzés, hogy ez már nem neki való, és lassan el kezd gondolkozni a következő lépésen.

A fizikai nehézségeken túl - ami ugye heti hat munkanapot, állandó sportolást, néhol komoly táncelőadást, kevés alvást jelent - a lelki része is borzasztó kimerítő, mármint annak, aki lelkiismeretesen áll hozzá az emberekhez. Meg kell szokni, hogy kéthetente új és új arcok jönnek, akik tőled várják, hogy a nyaralásukat - amire lehet, hogy egész évben gyűjtöttek -  felejthetetlenné tedd. A legjobb formádra van szükségük, mosolyra, kedvességre, “having fun”-ra. Eközben, a felszínességet sejtető napok alatt azonban nemegyszer igazi emberi kapcsolatok, kötődések jönnek létre, megszereted őket, de eljön a szombat, amikor el kell válni, csoportváltás van, és ideje kezdeni elölről az egész folyamatot. 

Mindenesetre az biztos, hogy amit itt megtanulunk, azzal nem ér fel egy multicéges kommunikációs vagy “cultural awerness” tréning, emberismeretből is jelesre vizsgáznánk mindannyian, de említhetném a munkabírást, fegyelmezettséget, amihez igencsak hozzászoktatnak, és ami szintén a siker kulcsa lehet.

Az itt szerzett tapasztalatok szinte észrevétlenül bekúsznak életünk minden területére, és olyan támaszt adnak, ami évekig, sőt, akár életünk végéig is elkísér. 


Békési Barbara

Katwijk, Hollandia


Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!