Önkéntes voltam az amerikai elnökválasztáson

Önkéntes voltam az amerikai elnökválasztáson
7 perc

Ahogy a legutóbbi bejegyzésben említettem, önkéntesként is részt vettem a 2016-os amerikai elnökválasztáson. Most ennek a munkának az élményeit osztom meg itt röviden, hogy kicsit a kulisszák mögé is betekinthessünk. Előre bocsátom, hogy szavazóbizottsági tapasztalatokról nem tudok majd beszámolni, mert ahhoz egy nap szabadságot kellett volna kivennem a szavazás napján. Mivel erre nem volt módom, így - munka után - a szavazóhelyiségek bezárását követően a szavazócédulák és a választási centrumok eszközeinek összegyűjtésében vállaltam önkéntes szerepet. De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk először, hogy miért is jelentkeztem és milyen lehetőségek közül lehetett választani,  mert azok talán ugyanolyan érdekesek, mint maga az önkéntes munka.

Miért is akartam dolgozni az amerikai elnökválasztáson?

Az Egyesült Államokba költözésünket követően folyamatosan kerestem a lehetőséget, hogy valamit visszaadjak a helyi közösségnek és ennek a kiváló országnak. Voltam önkéntes fociedző a lányom csapatánál, segédkeztem a fiam iskolájában több rendezvényen, részt vettem több alapítványi gyűjtésben, segítettem hontalanoknak és vért is szerettem volna adni. Igen, csak szerettem volna, mert az Újvilágnak nem kellett a kompromittálódott “szittya-magyar” vérem. (Mint kiderült, túl sok egzotikus helyen jártam a világban és túl nagy volt számukra a rizikó a vér útján terjedő betegségekre.) Idén pedig szerettem volna valamit visszaadni a frissen megszerzett szavazati jogomért cserébe. Adott volt tehát az alkalom. Amikor közeledtek a választások, jelentkeztem önkéntesnek a hivatalos úton keresztül.

Az első munkaajánlatok

Egy napon belül jött e-mailben a válasz, amit eredetiben a lenti képen mellékelek is:

(Fotó: PrehryFarkas)

Angolul nem tudóknak, annyit röviden, hogy először két pozíciót ajánlottak Az egyik egy ellenőri (inspector), a másik pedig egy kisegítői, írnoki (clerk) szerepkör lett volna, ahol a fő feladat a sorban állók szavazólistán szereplésének ellenőrzése lett volna. Az első munkáért 160, a másikért pedig 120 dollárt fizettek volna. Ezek az összegek jól hangzanak elsőre, de messze a kaliforniai minimálbér ($10/óra) alatt vannak, főleg annak tudatában, hogy ennek a munkának feltétele egy három órás tréning is. De nem emiatt utasítottam el, hanem a korábban már említett ok miatt, viszont szerettem volna valamiben segédkezni, így kértem, hogy nézzenek valami olyan munkát, amit a szavazás befejezése után is el lehetne végezni. A válasz nem késett sokat. Valószínűleg nagyon kellett nekik a segítség.

(Fotó: PrehryFarkas)

A második munkalehetőség és a tréning

Ezúttal egy, a szavazóhelyiségek kellékeit és szavazólapjait gyűjtő centrumba invitáltak. Ez jobban hangzott, mert ide csak este fél nyolcra kellett menni és maximum éjfélig kellett volna dolgozni 95 dollárért. El is vállaltam és vártam a tréningről az értesítőt, ami a választás előtt egy héttel meg is érkezett. Maga a képzés egy órás volt, ahol röviden elmondták, hogy körülbelül mire lehet majd számtani és mi is lesz a feladat. Itt kristályosodott ki számomra, hogy tulajdonképpen csupán pakolni vagy forgalmat irányítani kellek. Természetesen egy kis felkészítő füzetet is kaptunk, hogy otthon is át tudjuk nézni és készülni a feladatra. (Mondanom sem kell, hozzá sem nyúltam azóta sem.) Aztán a választás előtt egy nappal kaptam egy e-mailt, amiben megtudtam, hogy hova kell mennem és ki lesz a felettesem, akinél jelentkeznem kell a munkára november 8-án.

(Fotó: PrehryFarkas)

Az önkéntes munka

A választás napján, a munkanapot követően fiammal néztük a keleti partról beérkező eredményeket este hét óráig. Ekkor még csak azt lehetett látni, hogy szoros lesz a szavazás kimenetele. Kicsit sajnáltam is, hogy nem nézhettem tovább a tévét, de menni kellett, mert megígértem. A helyszín egy, önkormányzati létesítményeket  is magába foglaló kis bevásárlóközpont parkolójában volt, ahogy ezt a fenti kép is mutatja.

(Fotó: PrehryFarkas)

A kijelölt időben Paul nevű felettesemnél jelentkeztem is. Rajtam kívül még három önkéntes volt ezen a helyen. Egy 40 év körüli anyuka, akinek szintén ez volt az első önkéntes munkája és szeretett volna kis pénzt keresni vele. A másik kettő “kolléga” már rutinos önkéntesnek számított. Mint kiderült, mindig ugyanezt a munkát vállalják és többnyire a pénz miatt. No meg azért mert ez tűnik a legkönnyebbnek, amiről az önkormányzaton dolgozó 40-es fehér férfi, Frank adott bővebb felvilágosítást. Szerinte ez a legjobb munkakör, mert itt nem kell a választók panaszait és megjegyzéseit hallgatni, csak pakolni vagy forgalmat irányítani. Mindezt hamar el is lehet végezni, mert csak 12 választókörzet tartozik hozzánk. Örültem ennek a hírnek, mert nem sok kedvem volt hajnalig dolgozni. A harmadik önkéntes egy egykori kolumbiai váltósúlyú bokszoló volt. (Valamikor a nyolcvanas évek elején.) Ö is rutinos önkéntes volt, és ő is a pénz miatt vett részt. Jókat beszélgettünk vele Papp Laciról, meg az autóbalesete miatt kettétört profi karrierjéről.

(Fotó: PrhryFarkas)

Nyolc óra körül a helyi seriff  is megjelent, hogy biztosítsa a terepet és ő végig ott is maradt velünk. A szavazókörzetek este nyolckor zártak és mi csak kilenc óra körülre vártuk az első kocsi érkezését a szavazólapokkal. Addig gyorsan eligazított minket Paul. Megmutatta, hogy hova fognak érkezni a kocsik, mit és hogyan kell a teherautóba pakolni.

Nekem először a forgalomirányítói munka jutott. Kaptam is egy fluoreszkáló mellényt és egy elemlámpát, amivel a parkoló bejárata előtt kellett az érkező kocsikat a parkoló megfelelő részébe terelni. El is kezdtem a munkát kilenckor, de negyed órán keresztül inkább csak a helyiek furcsa tekintetét tereltem. Senki nem értette miért állok ott egy mellénnyel és elemlámpával. Túl hivatalosnak tűnhettem. Voltak egyesek, akik be se mertek fordulni a parkolóba. De voltak olyanok is akik megkérdezték, hogy behajthatnak-e egyáltalán.

(Fotó: PrhryFarkas)

Én ez idő alatt próbáltam követni a mobilomról a szavazást, mert ekkor már sorra érkeztek az eredmények a “csatatér államokból“. Kezdett érdekessé válni a választás még számomra is, mert én is sima Clinton győzelemre számítottam. Sajnos nem volt idő több internetezésre, mert fél tízkor már jöttek az első kocsik. Mindenkit elirányítottam, majd háromnegyed tízkor jött Frank és szólt, hogy most már ideje pakolnom nekem is a bokszoló kollégával, úgyhogy felváltottuk egymást.

Öt kocsi kellékeit és szavazócéduláit kellett a teherkocsiba egy rámpán keresztül bepakolnom. Egyszerű volt, meg kellett várni, amíg a fiatal hölgy lecsekkolja a szavazócédéluk sorszámait. Ezt a folyamatot egyébként a kocsit követő ellenőr is megfigyelte, majd az átadást követően a kolumbiai és én elindultunk a csomagokkal. Meglepődve tapasztaltam, hogy a szavazócédulákat tartalmazó dobozok milyen nehezek voltak. Ahogy Putyin elvtárs szokta mondani: “Nehéz dolog a demokrácia!” (De az is lehet, vagy csak elszoktam a cipeléstől. Szerintem legalább 20 kilót is nyomott egy ilyen doboz.)

(Fotó: PrhryFarkas)

Mindannyiunk meglepetésére, nem sokkal este tíz óra után az utolsó szavazókörzetből is megérkezett a kocsi, így a munkánk is befejeződött. Ennek örültünk, mert ekkorra már mindenki értesült a készülőben lévő elnökválasztási meglepetésről és az egyes indoltványokról való népszavazás eredményeiről is. Senki nem mert állást foglalni az eredményekről, csak a szokásos és tipikus “interesting” (érdekes) szavakat mondogatta mindenki. Ez utóbbi szónál - kicsit elkanyarodva a témától - érdemes egy kicsit megállni, mert nem mindenki tudja, hogy is használják errefelé. Szerintem így:

"Ha gőzöd sincs, mit mondott a beszélgetőtársad, ha akkora ökörséget hordott össze-vissza, hogy alig bírod ki röhögés nélkül a választ, de akkor is, ha abszolút nem értesz vele egyet, csak éppen nem szeretnéd megsérteni az illetőt, az “interesting” szó mindig kiválóan működik ilyen helyzetekben. A totális hatás érdekében, az “-ing” résznél érdemes lassan összehúzni a szemöldökeidet és hosszan magad elé meredve, újból elismételni a bűvös szót. Ez minden szituációban garantáltan működik!"
- PrehryFarkas

(Fotó: PrhryFarkas)

Visszatérve a választáshoz önkéntes csapatunkat legjobban a marihuána legalizálása érdekelte. Ahogy arra számítani is lehetett, a népszavazást a kaliforniaiak többsége megszavazta. Inkább erről történt egy-két értelmesnek tűnő megjegyzés. A reprezentatívnak nem mondható társaságunkban senki nem örült nyíltan az eredménynek. Frank a seriff véleményét is kikérte, aki csak apolitikusan ennyit mondott “If you can’t beat them, join them!” azaz, “Ha nem tudod legyőzni őket, inkább csatlakozz hozzájuk!“. 
Nos, ennyi volt az én önkéntes elnökválasztási munkám. Végül még egy érdekes mellékinformáció, hogy a megye egy online felmérésben mérte fel az önkéntes munka tapasztalatait, hogy legközelebb még jobban és gyorsabban menjenek majd a dolgok. Ezt mindenképpen jó dolognak tartom és remélem négy év múlva már kilenc órára hazaérek. :)

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy sztorid? Legyél a szerzőnk!