10 probléma, amire nem megoldás a külföldre költözés

10 probléma, amire nem megoldás a külföldre költözés
8 perc

Sokan azt gondolják, hogy az életük romokban hever, és erre már csak egyetlen megoldás lehet: otthagyni csapot-papot, és alig várják, hogy egy másik országban új életet kezdjenek. Igen, ez sok esetben működhet. De van pár olyan szituáció, amibe akkor is belekeverednek, ha másik országban élnek. Mert ezeket maguk idézik elő.

Sokan azzal szembesülnek, hogy az új országban nem csak hogy minden probléma továbbra is jelen van, de melléjük még újak is társulnak.
Itt, Koblenzben, a német tanfolyamon nagyon sokféle emberrel találkozom. A világ minden pontjáról érkeztek ide: Kenyából, Szíriából, Tunéziából, Thaiföldről, Afganisztánból, Indiából, Ukrajnából, Jordániából, Brazíliából, Lengyelországból, és itt vagyok én, Magyarországról. Ahogy egyre többet beszélgetünk, ismerkedünk, kiderült, hogy - bár az ittlétünk okai különböznek - az emberi oldalaink és hibáink teljesen egyformák.
Van például egy srác, aki minden nap, minden egyes nyelvórán csak a telefonját nyomkodja, soha egyetlen házi feladatot nem csinál meg, és amikor a tanárnő beszéltetni szeretné, csak "ja" és "nein" jön ki a száján, esetleg egy "haggyámá" a saját anyanyelvén, a szünetben pedig szitkozódik, hogy még mindig nem tud németül. Aztán órán kicsattan a tanárnőnek, hogy már egy csomó pénzt elköltött erre a tanfolyamra, de semmit nem fejlődött a nyelvtudása. A tanárnő óvatosan visszakérdez: és ez szerinted csak az iskola hibája? Ő pedig higgadtan és hidegvérrel rávágja, hogy igen. Közben pedig a csoportból mások eszelősen sokat dolgoznak és küzdenek, hogy jobbak és jobbak legyenek. Érdekes, nekik megy, ők haladnak. Pedig ugyanaz a csoport, ugyanaz a tanárnő.
Ez csak egy példa arra, hogy mennyire gyarlók vagyunk és mennyire másképpen látjuk a saját - ilyen-olyan okok miatt félrehangolt - szemüvegünkön keresztül a világot.
Lássuk, mi az, amiben nem ártana még egy kicsit ön-vizsgálódnunk, fejlődnünk, ahhoz, hogy objektívebben szemlélhessük magunkat, a helyzetünket és az életünket; vagyis mi az, amit nem tudunk otthon hagyni?

1. A külföldre költözés nem megoldás párkapcsolati zűrökre

Ha a párom itthon csélcsap volt, állandóan eljárt otthonról, nem foglalkozott velem, ment a nők/férfiak után, és többször ígéretet tett arra, hogy megváltozik, de nem történt semmi, nos, igen, ha kiköltözünk, és nem fog többet együtt dolgozni azzal a ribanccal/izomagyúval, pár napig bizonyára megnyugodhatok; eleinte nem lesz az eddigi veszélynek kitéve a kapcsolatunk. De akit az hajt, hogy minden nap bókokat szedjen be másoktól, és akit az hajt, hogy minél nagyobb csődörnek/nősténynek érezhesse magát, meg fogja találni ennek a módját más országban is. Az elköltözni vágyónak választ kell találnia a kérdésre: miért kötöttem össze az életem egy megbízhatatlan alakkal? Ennek oka feltárható, utána pedig ott a lehetőség a probléma feldolgozására és megoldására, hogy legközelebb messziről elkerülhessem ezt a típust. Ha pedig a párom rendes ember, de nekem meggyőződésem, hogy pillanatok kérdése és ez meg fog változni, el fog hagyni engem, és eszelősen keresem az árulkodó nyomokat a mobiljában, akkor odakint is ettől fogok rettegni. Sőt, új szintre emelkedik majd a rettegésem: ott maradok egyes egyedül egy idegen országban!

2. A külföldre költözéstől nem fog lemenni a súlyfelesleg

Hacsak nem éhezni megyek ki hajléktalannak. De az nem hosszú távú eredmény, és főleg nem az egészséges fajta. Odakint aztán még nehezebb lesz: nem tudom, hova lehet menni sportolni, nyelvi akadályokba ütközöm, nem tudom értelmezni a boltban kapható ételek összetételének listáját... Pár elkeseredett nap, és a meglévő tíz kiló fölösleg mellé felszalad másik tíz is.

Koblenz (Fotó: Flickr/Thomas Kohler)

3. A külföldre költözéssel társ marad a depresszió

Ismerjük azt a típust, aki mindent utál, igaz? Ha mindent utáltam otthon, és semmi nem okozott nekem örömet, sajnos ugyanezzel fogok szembesülni más országban is. Ugyanis a világ mindenhol tele van csodálatos és rémes dolgokkal egyaránt. A depresszió egyik fontos jellemzője, hogy az adott illető csak a rossz dolgokra tud koncentrálni, csak azokat látja meg, így egyértelmű, hogy mindent rémesnek gondol. Itt is, máshol is.

4. A külföldre költözéssel nem ér véget a szülőkkel való konfliktus

Ha apa mindenbe beleszólt otthon, és nem hagyta, hogy felnőjek, hiába vagyok régen nagykorú, a kinti életemben is meg fogja találni a módját, hogy elérjen és manipuláljon. Ha pedig megszakítok vele minden kapcsolatot, a bennem elültetett "magocskák" már működésbe léptek; apa akkor is fog tudni manipulálni, ha nem is beszélek vele. Ha anya alkoholizmusa kikészít, és egyfolytában azon jár az eszem, hogy apa miket élhet át mellette, odakint egy szemernyit sem fog csökkenni az aggodalmam. Sőt, jó eséllyel egy erős bűntudat is fog hozzá társulni. A lelki gondok makacsul ragaszkodnak ám az emberhez, a lezáratlan konfliktusok - akármilyen messze is vagyok tőlük - újra és újra meg fogják keseríteni napjaimat. Sokat segíthetnek pszichológusok által írt önismereti könyvek. Elég komoly és gyötrelmes meló, de ha egyszer felismerem, hogy mindenki felelős a saját életéért, jó és rossz döntéseiért egyaránt - én éppen úgy, ahogy a szüleim is -, akkor önálló, szabad felnőtt emberként élhetek.

London (fotó: Flickr/Ivonne)

5. A külföldre költözéssel megmarad az önbizalomhiány

Ha valaki folyton azt gondolja, hogy a háta mögött mindenki arról beszél, hogy milyen rosszul néz ki, ha itthon úgy érezte, nem gyártanak egyetlen olyan ruhát sem, ami jól állna neki, ha Magyarországon meggyőződése volt, hogy egyetlen ember sem találhatja őt vonzónak, ha úgy érezte, hogy mindenki hülyének nézi, hogy nem tud megoldani egyszerű problémákat, akkor ez odakint mind fokozódni fog. Idegen nyelv, idegen ország, ismeretlen habitus - ezek nem a javukat fogják szolgálni. A legfontosabb kérdést mindenki tegye fel magának: mi az oka a bénultságomnak, mi az oka annak, hogy az önbizalmam ennyire a béka segge alatt van? Két út lehetséges: az egyik, hogy tényleg egy szar vagyok, akkor az a megoldás, hogy azon dolgozom, hogy ne legyek az többé. A másik lehetőség pedig, hogy valamiért azt képzelem, hogy egy szar vagyok, annak ellenére, hogy nem vagyok az. Szerencsés az életem, mert a XXI. században élek, ahol kiváló szakemberek segíthetnek abban, hogy megismerjem önmagam és a bennem rejlő értékeket, és megtanulhatom azt is, hogy miképpen tudom ezeket az értékeket hasznosítani.

6. A külföldre költözéssel nem múlik el a rettegés

Ha valaki otthon tízszer visszament, hogy a gázt eloltotta-e, ha a zárat mindig kettőre zárta, nehogy valaki betörjön hozzá, ha a buszon a tárcáját mindig magához szorította, nehogy kikapják a kezéből, ha a köhögő járókelőt levegővétel nélkül kikerülte a járdán, ha a boltban vásárolt almát többször is megmosta, ha a párját óránként felhívta, hogy életben van-e még, jó, ha tudja, hogy ezek a félelmek mind vele mennek egy idegen országba is. Hiszen otthon sem azért féltem állandóan, mert ezek a rémes víziók állandóan meg is történnek/történtek velem. Teljesen idegen, ismeretlen országban pedig több a feszültség és több a stressz, ami fokozza ezeket a félelmeket. De miért féltem mindig? Mitől féltem valójában? 

New York (Fotó: Flickr/Daniel)

7. A külföldre költözéssel nem oldódik meg az alkoholizmus, dohányzás, workaholizmus

A szenvedélybetegek stresszhelyzetben kiemelten a függőségük tárgyától várják a megnyugvást. A külföldre költözés pedig, igen, extra stressz. Elkezdek alkudozni; most érkeztem, új helyen vagyok, belefér, jaj, de elveszett vagyok, a munkában majd hasznosnak érzem magam, és úgyis utálok egyedül otthon lenni. Szerencsére sok ország van, ahol nem engedik olyan sokat dolgozni az embert, mint otthon, és nem is kényszerül rá, és van ahol szinte megfizethetetlen a cigi vagy egy pohár ital. Kiköltözés előtt érdemes elgondolkodni azon, hogy mi az oka a függőségemnek. Milyen megoldás létezik rá? Miért érzem magam csak akkor hasznosnak, ha a munkában széthajtom magam?

8. A külföldre költözéssel nem oldódik meg a szingliség

Sokan azt gondolják, hogy majd a "vadonban", egy idegen országban megtalálják az igazit. Abban bíznak, hogy az elköteleződéstől való félelmük alábbhagy odakint. De miért tenné? Egy idegen kultúra idegen gyermeke aztán végképp kiszámíthatatlan és ismeretlen lesz. Ha visszatérő mondat volt otthon a "minden férfi görény!" vagy a "minden nő számító!", reálisnak érzem, hogy máshol jobbak lennének? Nem lehet, hogy inkább a szemüvegemet kéne megtisztogatni? Miért csak azokat veszem észre, akik rosszul bánnak velem? Miért feltételezem, hogy velem csak rosszul bánhatnak?

Amszterdam (Fotó: Flickr/Tambako The Jaguar)

9. A külföldre költözéssel nem fog megváltozni a lustaság

Rendet rakni, takarítani, a számlákat rendszerezni, főzni, dolgozni, tanulni, sportolni, a párkapcsolatért tenni mindenhol fontos. Jobban érzem magam, ha rend és tisztaság van körülöttem a lakásban? Igen, de nehéz rávenni magamat? Hát akkor sose lesz rend! Se itt, se máshol.

10. A külföldre költözéssel nem jutsz el a földi paradicsomba

Nincs olyan hely, ahol otthon ülök, nézem a sorozataimat, és közben ömlik haza a lóvé és a pármai sonka. Aki ilyen illúziókat kerget, jobb, ha most belenéz a tükörbe, és felteszi a kérdést magának: mi a gond velem? Miért nem hiszek a befektetett munka erejében? Miért várom, hogy a sült galamb a számba repüljön?
Vannak országok, ahol jobb az élet, mint otthon, de vannak olyanok is, ahol rosszabb. Mindenesetre, ha az ember dolgozik, és minden nap minden tőle telhetőt megtesz, meg fogja találni azt, ami lendületben tartja! Nem megfelelőek a tanulmányaim? Nem sikerült az egyetemet elvégeznem? Tényleg beleadtam apait-anyait? Nem beszélek idegen nyelveket? Nem jó a nyelvtanfolyam? Nem lehet, hogy valójában tojok a házi feladatra és az órán csak a telefonomat nyomkodom?

Bécs (Fotó: Flickr/Cristian Iohan Ştefănescu)

Magyarországon sok pszichológus és terapeuta dolgozik Skype-on keresztül is, és sok külföldön élő magyar él is ezzel a lehetőséggel. Egy jó szakember segíthet felkészülni a nagy döntésre, és segít abban is, hogy megismerjem önmagam; mi az, ami akadályoz, mi az, ami hajt, mi az, ami motivál, és mi az, ami rendre lebénít.
Megismerhetem a még nem is definiált félelmeimet, amelyek sokszor észrevétlenül akadályoztak meg az örömök elérésében, látszólag összefüggéstelen katasztrófáimban megláthatom az összefüggést, a mozgatórugót, az életemben ismétlődő "szerencsétlenségeknek" megtalálhatom a gyökerét, megláthatom a működésüket, megtalálhatom az okait, rájöhetek, hogy melyik viselkedésemmel "űzöm" el a szerelmet, a karriert, a boldogságot. Mindig van esély egy boldogabb életre! Ha változást szeretnék, változnom kell! És merek segítséget kérni.

Kapcsolódó cikk: