Következzék egy nagyon szubjektív, rövid kis lista :)
Őszintén szólva meguntam azokat a listákat, amelyek semmi másról nem szólnak, csak arról, hogy az adott célország milyen pozitív dolgokkal rendelkezik, mi az, amit kötelező megnézni, melyek azok a helyek, melyeket meg kell látogatni! Ezek az információk mind hasznosak, de valahol mégis - legalábbis számomra - hiányérzetet okoznak. Főleg azért, mert többször az adott helyszínen szembesülök azzal, hogy mégsem fenékig tejfel az élet.
Bizony a sok csillogás mögött vannak olyan szokások, dolgok, amelyek eleinte viccesek egy külföldinek, viszont egy idő után zavaróak, hosszabb távon pedig idegesítőek lesznek. A rengeteg dologból most a számomra 5 legzavaróbbakat osztom meg veletek.
Jöjjön tehát a lista. Leszögezem újra: abszolút szubjektív:
1. Évszakok: Csak és kizárólag egy évszak van! Csak nyár, néha egy kis tavaszias beütéssel. Számomra ez a tény nyomasztó, ugyanis hiányzik a tél hidege, a hó, a fagyoskodás. Hiányzik a telet követően a természet ébredése, a sár, a hóvirág, az ibolya, majd az átmenet a nyárba. A nyár melege, a viharok, a záporok, a szivárvány, és a nagy kedvenc, az ősz. Az ősz illata, a semmi máshoz nem hasonlítható, levegőben szálló érzés.
(Fotó: Vajda Zsuzsanna)
2. Időeltolódás: Spanyolországban, de főleg Andalúziában minimum 2 órával el vannak az emberek tolódva. Az élet itt nem reggel 6-kor, 7-kor indul, hanem 9-kor. Hiába kel az ember lánya korán, mint a pacsirta, a nap ilyenkor még sehol sincs, muszáj várni még 2 órát. Az üzletek, a kávézók is 9-kor nyitnak leghamarabb, tehát ha véletlenül nincs a lakásban semmi reggelire, kénytelenek vagyunk korgó gyomorral a bolt vagy a kávézó előtt topogva várakozni.
3. Társalgás: Lehetetlen eldönteni, hogy amikor a spanyolok egymással társalognak itt, Andalúziában, akkor csak szimplán beszélgetnek, vitatkoznak vagy üvöltenek. A lényeg, hogy képtelenek normális hangnemben beszélgetni.
(Fotó: Vajda Zsuzsanna)
4. Nyelvtudás: A spanyolok nem hajlandóak más nyelven megtanulni. Számukra evidens, hogy mindenki beszél spanyolul. Ezzel nincs is semmi gond, de szerintem nem várhatjuk el egy turistától, hogy az egy hetes nyaralására megtanuljon tökéletesen spanyolul.
5. Üdvözlés: Andalúzia a jó időről, a napfényről híres, és mivel ez összefüggésben van a nyitottsággal, így nem lenne meglepő, hogy az itteniek a vadidegent is azonnal arcra puszival, öleléssel üdvözlik. De az sem ritka, hogy már az első találkozáskor ölelgetés, simogatás is társul a köszönéshez. Számomra, aki tősgyökeres magyar, ez a szokás rendkívül zavaró és rengeteg félreértésre adott okot. De tartom magam saját szokásaimhoz, és csak azért sem fogok vadidegent körbecsókolni :).
Andalúziát látni kell, épp úgy mint Spanyolország más tájait is. Az utazáshoz, a nyaraláshoz való kedvet ezen 5 ponttal nem elvenni, hanem meghozni szándékoztam, hiszen a fentiek egy más szemszögből nézve sokkal inkább pozitívnak nevezhetőek.
Irány tehát Andalúzia!
Vajda Zsuzsanna
Borsos Betti