Művészet a svéd metróban

Művészet a svéd metróban
16 perc

Svédországban már az 1950-es évektől vitatéma a művészet fontossága, hogy miként lehet azt közelebb vinni az emberekhez, vagy inkább az embereket a művészet felé irányítani? Bárhogy is legyen, a lényeg, hogy a művészetre nagy hangsúlyt fektető svédek a metróállomásaik dekorálását sem bízták a véletlenre. 

Stockholm metróvonalai (Fotó: Kovács Csaba)

A stockholmi metrót a világ leghosszabb galériájaként is emlegetik, mivel a száz valahány kilométernyi metróvonal minden állomásán megtekinthető néhány művészi alkotás, így egy-egy megálló kimagasló művészeti értékekkel dicsekedhet. Találunk itt szobrokat, mozaikokat, festményeket, faragványokat, domborműveket, még régészeti ásatások eredményeit is, mindez több mint 150 művész munkája az 50-es évektől napjainkig. Az ember néha elmegy a szép dolgok mellett, észre sem veszi azokat. Mindennapos megszokás, elfásultság, szétzilált gondolatok, sietség, késés; a metrómegállók színei és a falfestmények összhangja épp ezeket a mindennapokat próbálja szebbé tenni. Nekem ez bejött, és néhány állomásra kimondottan szeretek utazni, kiszállni-beszállni és élvezni a felemelő hangulatukat. Újabban turistavezetés is van itt. Ez mindössze egy órányi túra, néhány központ közeli Tunnelbana station megtekintésével. Ezekből a stockholmi metrómegállókból szeretnék most pár kedvencet megosztani. Lássunk is hozzá!

T-Centralen

Minden út a T-Centralenra vezet. Itt kereszteződnek a metróvonalak, ide érkeznek a kerületi, belföldi, és nemzetközi vonatok. Stockholm szívében van, innen sok minden gyalog is elérhető. A földalatti állomása többszintes, melyből számomra a legalsó a legszebb. Itt a kék metróvonal közlekedik, így az állomást is a kék szín jellemzi. Per Olof Ultveldt tervezte 1975-ben, aki a kék és fehér domináns színekkel néhány nyugodt pillanatot szeretett volna varázsolni a vonatokat váró utasok számára. Per Olof Ultveldt szerette volna megtisztelni az állomást építő munkásokat is, ácsokat, hegesztőket, mérnököket, bányászokat azzal, hogy felírja nevüket a falra, de rájött, hogy ez síremlékre hasonlítana, ezért úgy döntött, hogy inkább a falra és a mennyezetre festett sziluettjeikkel köszöni meg szolgálatukat. 

Tensta

Tensta egy külvárosi negyed, sok bevándorlóval. A tenstai állomás művésze Helga Henschen, aki az itt élő embereknek szeretett volna kedveskedni, ezért a dizájn témája „Egy rózsa a bevándorlóknak, szolidaritás, testvériség” lett. A fehér falakat képekkel és idézetekkel töltötte ki. A „testvériség” szó 18 nyelven olvasható a falakon, többek között magyarul is. A központi ív egy ősi barlangot képez, ahol szép sorban ülnek a polcokra beköltözött terracotta galambok. Az állatokat, természetet és embereket ábrázoló falfestmények kiegészítik és kiemelik a művész azon törekvését, hogy ezt az állomást egy hegyi barlangból egy fényes helységgé, egy emlékezetes és ösztönző élménnyé átalakítsa át. A művész kívánságára gyerekrajzok is fedik a megálló falait. Minden évben a helyi iskola egy-egy osztályának feladata, hogy rajzban feldolgozza a megadott témát. Ezek a kiválasztott rajzok aztán egy évig díszítik a tenstai metróállomás falait. Ezt az állomást is 1975-ben nyitották meg.

Solna

A solnai állomás ugyancsak 1975-ben nyílt meg 16,5 méterrel a tenger szintje alatt. Jellegzetes zöld és piros színekben pompázik. A falfestményekkel a művészek, Anders Åberg és Karl-Olov Björk, különböző szemszögből dolgozták fel az 1970-es évek Svédországának problémáit. Akkoriban, az ipari korszak csúcspontján, egyik fő probléma a környezetrombolás volt. Erre utal a fenyvesek zöld színe és a piros tüzes ég. A másik jellemző probléma a vidék elnéptelenedése volt. A falfestményeken kívül szobrok is találhatók itt. Megjelenik egy impozáns jávorszarvas, az erdők királya, de számos vidéki terület, valamint Solna városrész újjáépítése is helyet kapott a falakon. 

Rissne

Ide egyáltalán nem terveztem jönni, de amikor úton Tensta felé a metrókocsi ablakából megláttam a rissnei állomást, rögtön kiszálltam. Itt nemcsak egy történelemórát, hanem egy egész kurzust lehetne tartani. Az állomás művészeti témája a történelem. Az 1985-ben megnyitott megállónak otthont adó barlang kb. 35 méter mélyen fekszik a Rissne tér, régi nevén Dragonplan alatt. A Rissne városrész 1960-ig a Svea tüzérezred állomásozó helye volt, és csak a 80-as években kerültek ide lakóházak, de az utcanevek továbbra is utalnak a hadtörténelemre. A metróállomás művészi díszítése lényegében egy idővonal, amely felöleli a történelmi eseményeket i.e. 3000-től 1985-ig. Alkotói Madeleine Dranger és Rolf H. Reimers. Találunk itt politikai térképeket, vallási és társadalmi, valamint kultúreseményeket kiemelő feliratokat és képeket, de a fontos tudományos mérföldkövek is kiemelt helyet kaptak.

Kungsträdgården (Királyi kertek)

Ez a kedvenc megállóm. Ulrik Samuelson festette ki 1977-ben, majd 1987-ben még alakított rajta. A kék metróvonal egyik végállomása ez. Egy kis régészeti kiállítást találunk itt, római oszlopokkal, márvány burkolólapokkal, kőszobrokkal és sok más maradvánnyal a 17. és 18. századból. Ezek a márványok abból a Makalös palotából származnak, ami itt állt valamikor, a régészeti darabok pedig a Nemzeti Múzeum, valamint Stockholm város múzeumának tulajdonát képezik. Három szín jellemzi a dekorációt, a zöld, ami a barokk királyi kertek egykori gyönyörű zöld növényeire utal, a vörös a kavicsos utakat jelképezi és a fehér, ami a kertben található márványszobrokra utal. A padló, a falak és a mennyezet összhangja lenyűgöző. Olyan hangulatot kelt a gazdag és összehangolt díszítés, mintha egy palotában lennénk. Mindez a Stockholm legmélyebben elterülő (29,3 méterrel a tengerszint alatt) metrómegállójában.

Stadion

Ez a piros metróvonal állomása. Az élénk színű megálló szobrai és jelei az olimpiai gyűrűk színeire emlékeztetnek. A középső platform átjárójának barlangfalán pedig egy nagy szivárvány ível át. A megálló 1973-ban nyílt meg és művészei, Enno Hallek és Åke Pallarp az 1912-es  stockholmi olimpia emlékére díszítették a belterét. Megtalálható itt az akkori olimpia hivatalos posztere is.

Tekniska högskola

A piros metróvonalon levő Technikai Főiskola állomás természetesen a tudományok jelképeit viseli. Díszítése idézeteket, jelképeket, képleteket, formákat tartalmaz, melyek szemléltetik Newton, Kopernikusz vagy éppen Kepler elméleteit. Az 1973-ban nyílt metrómegálló művésze Lennart Mörk, kinek fő vezérgondolata az elemek és a természet törvényei voltak. Többek közt Platon, Da Vinci, Einstein ihlették a dekorálásban, amelyért az állomás megnyitása évében díjat is kapott.

Thorildsplan

Sokaknak ez a megálló a legszimpatikusabb. Lars Arrhenius munkájának köszönhetően egy retró stílusú, ötletes díszítésű metrómegállót kaptunk. Tényleg hangulatos, főként a régi videójátékok kedvelői lelhetik örömüket benne, hiszen van itt például Super Mario és Pac-Man elem is.

Ez év januárjában a helyi média sokat foglalkozott a hírrel, miszerint kiválasztották a jövendőbeli metróállomások művészeit. Nagy megtiszteltetés ez, hiszen munkájuk eredménye a jövő generációk mindennapjainak lesz meghatározó eleme. A művészek egy adott témára szabadon formálhatják ötleteiket. Így a jövőben lesz olyan metróállomás, amelyet a fák, a kagyló, a korcsolyázás és a jég jellemez, de lesz olyan is, amely a szobrászattal ékeskedik. 12 ilyen új állomás van tervben, melyeken már dolgoznak a művészek. Mi pedig alig várjuk az eredményeket.

Rohanó mindennapjainkban igazi felüdülés néha megállni egy-egy művészettel átitatott metróállomáson, és észrevenni ezeket az apró, szép részleteket.


Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!

Címkék: metró , design