18 nap Nepálban: Így maradt gáz és üzemanyag nélkül egy egész ország

18 nap Nepálban: Így maradt gáz és üzemanyag nélkül egy egész ország
6 perc

Nepál a világ egyik legszegényebb országa, amelyet egy súlyos földrengést követően alkotmányos krízishelyzet is sújt. 2015 szeptemberében az ország új alaptörvényének elfogadásakor még úgy tűnt, végre javulhat a dél-ázsiai állam helyzete. Hamar kiderült azonban, hogy a gyorsított eljárással elfogadott alaptörvény újabb problémákat hozott, mivel az alkotmányozási folyamatból kirekesztett madhesi népcsoport lezárta a Nepál és India közötti határszakaszt, megbénítva ezzel az ország üzemanyag- és gázellátását. A több hónapig tartó blokád országszerte komoly fennakadásokat okozott, a rendőrség és a tüntetők közötti összecsapásokban pedig több mint negyvenen vesztették életüket. A madhesik idén februárban végül engedtek a nyomásnak, és 135 nap után átmenetileg feloldották a határzárat. Követeléseiket azonban továbbra sem véglegesítették az új alkotmányban, így bármikor újabb tüntetések robbanhatnak ki.

Madhesi blokád (Fotó: Flickr/madhesi)

Nepál 2008-ban lett köztársaság, miután egy tíz évig tartó polgárháború lezárásaként a szembenálló felek megegyeztek a királyság felszámolásáról. Az ekkor összehívott alkotmányozó nemzetgyűlés viszont nem tudta ellátni a feladatát, és az országban egy ideiglenes alkotmány volt érvényben egészen 2015 szeptemberéig. Az új alaptörvény elfogadása végül egy valószínűtlen szövetségnek köszönhetően, a királyságpártiak, a szélsőjobb és a szélsőbal együttműködésével történhetett meg.

Egy ilyen széleskörű koalíció és három alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása alapján azt gondolhatnánk, Nepál új alkotmánya egy inkluzív és az ország diverzitását figyelembe vevő dokumentum, ám ennél távolabb nem is állhatnánk a valóságtól. A probléma alapja, hogy Nepál elképesztő társadalmi sokszínűsége a parlamentben nem jelenik meg. A királyság megszüntetésével a politikai pozíciók döntő többségét két kiváltságos csoport, a korábban a királyi dinasztia legfőbb tanácsadóit adó brahminok és chhetrik szerezték meg. Ennek eredményeként e két csoport tagjai ma a kormányzati pozíciók 80%-át birtokolják. Ezzel az a paradox helyzet állt elő, hogy a 2008-ban megszületett Nepáli Szövetségi Demokratikus Köztársaság több mint 100 népcsoportja közül csupán kettőnek a képviselői irányítják az egész országot, és hoznak többnyire maguk számára kedvező döntéseket, a hatalomból kiszorulók negatív diszkriminációja mellett.

Kik a madhesik és mi a problémájuk az új alkotmánnyal?

Nepálban arányos politikai képviseletet kialakítani nem egyszerű feladat, mert az országban gyakorlatilag csak kisebbségek élnek. A legnépesebb csoport, a chhetrik is csupán a lakosság 16%-át alkotják, míg a brahminok aránya 12%. Így összességben a Nepál népességének egyharmadát sem képviselő politikusok hoznak a másik kétharmad életét is meghatározó döntéseket.

Az általuk elfogadott új alkotmány például a Nepálban beszélt összes nyelvet elismeri nemzeti nyelvként, de az egyetlen hivatalos nyelvként a brahminok és chhetrik anyanyelvét, a khast (nepáli) jelöli meg. Ezt azonban milliók egyáltalán nem beszélik az országban, így gyakorlatilag nem tudnak semmilyen hivatalos ügyet elintézni. A korlátozás azt is jelenti, hogy a khast nem anyanyelvként beszélők szinte soha nem juthatnak vezető pozíciókba, hogy aztán innen érvényesíthessék saját közösségük érdekeit.

A vezető rétegek hatalmukat a közigazgatási határok számukra kedvező átszabásával is igyekeznek biztosítani. (Ez a világszerte használt gyakorlat az úgynevezett gerrymandering.) Nepál etnikai töredezettségének és némi számmisztikának köszönhetően a lakosság harmadát kitevő két vezető népcsoportot sikerült úgy helyzetbe hozni, hogy a legtöbb választókörzetben az ő számarányuk a legmagasabb. Ezek az emberek pedig nyilván a saját közösségük jelöltjeire fognak szavazni a választásokon, ezáltal bebiztosítva helyeiket a politikai pozíciókban.

Az alkotmány ilyen és ehhez hasonló rendelkezései konzerválják a fennálló, számos népcsoportot kirekesztő viszonyokat, és a legtöbb diszkriminált közösségnek semmilyen eszköze nincs arra, hogy ezen a helyzeten változtasson. Ebből a szempontból a Nepál déli, Indiával határos területein élő kisebbségek kivételes pozícióban vannak, ugyanis a határ lezárásával nyomást tudnak gyakorolni a kormányra.

Ezt a régiót Terainak vagy Madhesnek nevezik, és Nepál 75 körzetéből 22-t foglal magában, az ország területének 17%-át. A Terai lakói a teljes népesség több mint 50%-át adják, és Nepáltól nem meglepő módon több népcsoportra oszlanak, melyeket gyűjtőnéven madhesiknek neveznek az általuk lakott terület neve után. Madhes (Terai) Nepál síkvidéke, termékeny talaja pedig az országban egyedülálló módon kiválóan alkalmas a földművelésre, így a régióban a mezőgazdaság dominál.

Nepál földrajzi régiói. Madhes (Terai) az ország Indiával határos déli sávját alkotja. A kedvező klíma és domborzati viszonyok miatt a mezőgazdasági termelés jelentős része itt zajlik. (Térkép: La Historia Con Mapas)

Bár ezen a területen él a teljes népesség több mint fele, és ország GDP-jének jelentős részét itt termelik meg, a Terai lakói - elsősorban a madhesik - kirekesztve érzik magukat az ország ügyeiből. Katmandu és a politikai elit kívülállóknak tekinti őket, elsősorban indiai gyökereik miatt. A madhesik és az indiaiak között a mai napig gyakoriak a házasságok, de a jó viszony és a közös történelem ellenére évszázadok óta Nepál területén élnek, és Nepálhoz szeretnének tartozni. A nepáli kormány ennek ellenére sok madhesinek a mai napig nem biztosított állampolgárságot, ezáltal alapvető jogoktól fosztva meg őket.

135 napos blokád

Ezen a kirekesztettségen szerettek volna változtatni, és a Terai körzeteinek vezető madhesi és tharu - egy másik elnyomott kisebbség -  pártjai tüntetéseket szerveztek, majd lezárták az Indiából érkező kamionok útját. Ez azért érintette érzékenyen a kormányt, mert Nepál szinte teljes üzemanyag- és gázellátása ezeken az útvonalakon történik. Az országban megbénult a közlekedés, a nagyobb városokban kilométer hosszú sorok kígyóztak a benzinkutak előtt, az otthonokból pedig elfogyott a főzéshez használt gáz, ezért sokan nyílt tűzön voltak kénytelenek főzni.

A tüntetők és a rendőrök közötti összecsapásoknak több mint 40 halálos áldozata volt. (Kép: Flickr/madhesi)

A kormány ezt természetesen nem hagyta annyiban, és kivezényelte a rendőrséget a blokád felszámolására. A brutális összecsapásokban több mint negyvenen haltak meg, a politikai vezetéssel és az új alkotmánnyal szembeni ellenérzés pedig tovább fokozódott. Ekkor úgy tűnt, a Terai mozgalma komoly nyomást tud majd gyakorolni Katmandura. Azonban ahogy teltek a hetek, egyre több repedés mutatkozott az ellenállásban: több határátkelőn megindult a feketekereskedelem, a madhesi és tharu pártok képviselői pedig nem tudtak megegyezésre jutni a közös stratégiát illetően. A határt idén januárban már több mint négy hónapja lezárva tartó tüntetők lelkesedése is alábbhagyott, mivel ellenállásuk kézzelfogható, pozitív eredményeit nem érezték. Ezzel szemben a blokáddal saját közösségüket is sújtották, hiszen a megbénult közlekedés miatt falvaikban gyógyszer- és élelmiszerhiány alakult ki. A tüntetés vezetői végül úgy döntöttek, hogy átmenetileg feloldják a határzárat, és kevésbé kemény eszközökkel harcolnak tovább az elnyomott kisebbségek ügyéért. A madhesik és a tharuk küzdelme egyelőre csak részsikereket hozott, az alkotmány módosítására tett kormányzati ígéretek formájában.

Az ország jövője a kormányzó kisebbségek kezében

Hogy a nepáli kormányt mennyire érintette érzékenyen az alapvető importcikkek hiánya, és milyen következtetést von le a több hónapon át tartó tüntetéssorozatból, egyelőre nem dőlt el. Az ország jövőbeli stabilitása szempontjából azonban nem sok jót ígérne a brahminok és chhetrik által gyakorolt kirekesztő politika folytatása. A madhesik és számos más kisebbség nem érzi sajátjának az új alkotmányt, és ahhoz, hogy Nepál egy működő állam legyen, ennek meg kell változnia. Ameddig az ország kulturális sokszínűsége a politika szintjén nem manifesztálódik, az elégedetlen tömegek bármikor újra felemelhetik a hangjukat az elnyomás ellen. Ahogy Dipendra Jha madhesi jogász fogalmazott, Nepálnak most kétféle módon is újjá kell épülnie; a hegyekben a földrengést követő fizikai újraépítésre, a síkvidékeken pedig érzelmi és pszichológiai gyógyulásra van szükség. Ehhez azonban Nepál összes kisebbségének együttműködésére van szükség, beleértve a politikai szférát domináló brahminokat és chhetriket.


A sorozat további részei:


Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!