Amerikai magyar vagy magyar amerikai? – Egy kutatás és aki mögötte van

Amerikai magyar vagy magyar amerikai? – Egy kutatás és aki mögötte van
15 perc

Következik a nagy leleplezés, tádá: oldalunk egyik szerzője, PrehryFarkas egy ember, a becsületes neve pedig Farkas Dezső. Mégsem írhatjuk azt, hogy egy (vagy két) egész országot átölelő szociológiai kutatás vezetőjét PrehryFarkasnak hívják, ugye? Merthogy Farkas Dezső erre vállalkozott és ebből lett az "Amerikai magyar vagy magyar amerikai? – Online közvélemény-kutatás". Kíváncsi volt arra, hogy kik és milyenek is az Amerikában élő magyarok, ennek érdekében – időt, pénzt és energiát nem kímélve – egy több hónapos elfoglaltságba vágta a fejszéjét. Ez a beszélgetés pedig róla és a munka gyümölcséről szól. 

– Amerikai magyarnak vagy magyar amerikainak vallod magadat?

– Amerikai magyarnak, pontosabban Amerikában élő magyarnak.

– Régóta úgy gondolod, hogy te amerikai magyarnak számítasz, vagy csak a közelmúltban befejeződött kutatásod alapján jöttél rá arra, hogy ebbe a kategóriába tartozol?

–  Ahhoz, hogy erre a kérdésre érthetőbben válaszoljak, érdemes megemlíteni, hogy amikor Amerikába kerültem, csupán két évre terveztem az itt-tartózkodást. Akkor még nem gondoltam, hogy ennél hosszabb ideig maradok. Ebből kifolyólag akkor csakis magyarnak vallottam magam. Amikor kiderült, hogy az előzetesen tervezett két évnél több időt töltök majd az Egyesült Államokban, a szemléletem is átalakult, megváltozott. Azóta egyre inkább Amerikában élő magyarnak tartom magam. A legnagyobb változás azonban számomra nem az identitásomban történt, elvégre továbbra is megmaradtam magyarnak. Az igazi kérdést a haza fogalmának változása jelentette. Ugyanis a fiam már New Jersey-ben született, sőt, gyermekeim mindennapi életének szerves részévé vált Amerika, és idén feleségemmel együtt én is amerikai állampolgár lettem. Ezért mára már az Egyesült Államokat  ugyanúgy a hazámnak tartom, mint Magyarországot. Ez a fiam, sőt, lányom hazája is, és nekem is sokat adott az elmúlt tíz év alatt. Ez a legnagyobb változás nálam, nem az identitásom. 

– Mikor és hogyan kerültél az Egyesült Államokba?

– 2005-ben – azaz 10 éve egy két éves – kiküldetés keretében a Johnson & Johnson, az akkori munkáltatóm jóvoltából költöztünk New Jersey-be. A cég látott bennem fantáziát hosszú távon és én is szerettem volna kipróbálni magamat egy másik környezetben, illetve másik munkakörben. Ennek eredményeképpen 2007-ben a cég megszponzorálta a zöldkártyáinkat, kivéve a fiamnak, aki – mivel már itt született – amerikai állampolgárnak számít. Öt évvel később céget és államot is váltottam. Idestova három éve Dél-Kaliforniában élek a családommal, és ahogy említettem, már egy másik nagyvállalatnál dolgozom. 

–  Elég sokat dolgozol, ráadásul vasárnaponként is lehetetlen veled érintkezni, mert hű amerikai magyarként nézed az NFL-meccseket. Hobbid mégis az írás és ezek közül is elsősorban az elgondolkodtatóbb, sok statisztikával, adattal megspékelt írások. Az élet minden területén számokkal bástyázod körbe magad, vagy ez valóban csak a hobbid?

–  Marketing szakember vagyok, azon belül is termékfejlesztéssel foglalkozom. Ebből kifolyólag a munkám szerves része a piackutatás, a vevők véleményének, preferenciáinak kutatása valamint válaszaik értelmezése. Ehhez kell a statisztika, de nem csak az. Nem vagyok statisztikus, az egy külön szakma. Én inkább a kérdőívek összeállításához, a statisztikusok által kiértékelt adatok elemzéséhez, a számok mögött rejlő összefüggésekhez, illetve az azokból kialakítható stratégiákhoz értek. Egyébként a statisztika nem csak a munkámban van jelen, hanem a mindennapi amerikai életemben is, ugyanis nincs olyan nap, hogy ne olvasnék legalább egy statisztikai adatot vagy egy arra való hivatkozást az USA-ban. Ez az ország statisztika nélkül nem tudna működni. Ezt tényleg komolyan mondom. És az utóbbi években azt vettem észre magamon, hogy én is egyre jobban statisztika-fúggővé váltam. Hogy ez szakmai ártalom vagy az amerikanizáció jele,  azt nem tudom.

Két amerikai magyar egy képen. Lolát még otthonról hoztuk, fajtáját tekintve pedig pumi. (Fotó: Farkas Dezső)

–  Mi volt a legmeghökkentőbb statisztika, amivel életedben találkoztál?

–  Elég sok volt, de most csak egy jut eszembe, ami furcsa és sokan szívesen hivatkoznának rá: az állandó SMS-ezéssel állítólag 40 kalóriát égetünk el óránként. Tinédzsereknek ajánlom szeretettel ezt a gyöngyszemet.

–  Lehet, hogy ajánlani kellene a módszert az amerikaiaknak, akik legendásan sokat küzdenek a súlyukkal. De akkor talán ez a sok adat és az ebben a világban eltöltött évek közösen vezettek odáig, hogy belevágsz egy nagy kutatásba az USA-ban élő magyarokkal kapcsolatban. Emlékszel arra, hogy pontosan mikor és hogyan jött az ötlet?

–  Azt hiszem akkor jött az ötlet, amikor először elolvastam a 2000-es amerikai népszámlálás (census) adatait, ami szerint 1,4 millió magyar él Amerikában. Ez olyan hihetetlenül soknak tűnt számomra, hogy elhatároztam: utánajárok és kiderítem kik is ezek az amerikai magyarok, és mi alapján határozzák meg magyarságukat. Egyébkéntis érdekelt, hogy meg lehet-e objektíven határozni azt, hogy mi befolyásolja az itt élő magyarok identitását és hazaválasztását. Rengeteg híres vagy ismert amerikai magyarról (a napokban például Király Viktorról) olvastunk már otthon, sok egyéni és szubjektív élettörténetet ismer mindenki, de valójában senki nem tudja kik is azok az amerikai magyarok. Nem létezik egy, az itteni amerikai magyarok véleményeit és gondolatait feldolgozó objektív és friss felmérés. Pont ezért vágtam bele. Reméltem, hogy ezzel értéket teremtek mind az itteni magyarságnak, mind pedig bárkinek Magyarországon, akit ez a téma érdekel.

– A kutatás neve és témája alapján, illetve a már említett számok alapján ez egyáltalán nem tűnik egy könnyű feladatnak. Mennyi időd ment el az előkészületekkel?

– 2015 januárjában kezdtem neki a felmérés kérdőívének elkészítésébe. Ez nagyjából három hónap alatt lett kész és a kutatás teljes logisztikai háttere is, azaz az angol és magyar nyelvű kérdőívek, az online adatgyűjtés kiépítése, a kutatás logója, a sajtóközlemény, valamint a felmérés népszerűsítési terve. A szakmai segítségen kívül – amit az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetétől kaptam – mindent magam csináltam és finanszíroztam. 

–  És az utómunka, a beérkezett kérdőívek feldolgozása, kiértékelése hogyan zajlott? Egyedül csináltad ezt is?

–  Az online adatfelvétel maga – hasonlóan az előkészületekhez – három hónapon keresztül zajlott és június 15-én zárult le. Egyébként ennek népszerűsítésére legalább annyi időm és energiám ment rá, mint a tervezésre. Nem volt egyszerű, de megérte a befektetett energia, mert végül sokan vettek részt a felmérésben. A kérdőívek feldolgozását egy profi, magyarországi statisztikus segítségével két hónap alatt abszolváltuk, és kevesebb mint egy hónapon belül sikerült három szempont szerint elemezni a válaszokból nyert adatokat, amit három viszonylag nagyobb terjedelmű írás formájában hoztam nyilvánosságra szeptemberben.

–  Na jó, akkor most már tényleg térjünk rá a kutatás eredményeire. Biztosan tudsz érdekes számokat, infókat mondani azzal kapcsolatban (is), hogy hányan töltötték ki, milyen korúak is voltak ők általában, mi a nemek aránya?

–  Hűha, rengeteg van, de először lássuk az alapadatokat röviden. Mintegy 2200-an válaszoltak a 47 kérdésből álló kérdőívre, ami szép szám egy ilyen jellegű kutatás esetén. A válaszadók átlagéletkora 44 év, 61%-a nő, döntő többsége házas volt. A résztvevők közel egyharmada már az USA-ban született. A maradék kétharmad túlnyomórészt Magyarországról érkezett, bár voltak résztvevők a környező országok magyar lakta településeiről is. Érdekes módon a felmérésben résztvevő bevándorlók átlagosan 19 éve élnek már Amerikában, azaz a minta jelentős része nem az elmúlt években tapasztalható, elsősorban gazdasági indíttatású kivándorlási hullám keretében érkezett az Egyesült Államokba. Ezt kvázi alátámasztja az, hogy amikor erre kifejezetten rákérdeztünk a kérdőívben, csak igen kevés válaszadó nyilatkozott úgy, hogy kivándorlásának legfontosabb oka gazdasági természetű volt. Ez talán most meglepő lehet Magyarországról olvasva.

– Róluk derült ki tehát, hogy magyar amerikaiak vagy amerikai magyarok. Egyébként szerinted mi a különbség a két kategória között?

– A kérdőívben ennél azért jobban definiáltuk ezt a két fogalmat, pont azért, hogy végre tényleg kiderüljön mi is a különbség közöttük. Sőt, hogy egészen pontosak legyünk, négy önmeghatározás között választhattak a felmérésben résztvevők. A válaszadók elenyésző hányada vallotta magát vagy csak és kizárólag magyarnak (4%), vagy csak és kizárólag amerikainak (1%). A magukat Amerikában élő magyarnak gondolók enyhe többségben (50%) voltak a magukat magyar származású amerikainak definiálóknál (45%). Remélem így már érthető a különbség az amerikai magyar és a magyar amerikai között.

– Ha azt mondják, hogy Amerika és magyar bevándorlók, akkor mindenkinek '56 jut az eszébe. Ez a generáció is képviseltette magát a kutatás során?

– Nehéz kijelenteni teljes biztonsággal, hogy igen, hisz ezt nem kérdeztük meg konkrétan, de - elsősorban - az érkezési dátumból következtetve a résztvevők közel 6-7 százalékát tehetik ki az 1956-os menekültek. Voltak olyan kérdések, ahol a válaszadók kifejtették a véleményüket. Ezek elolvasása után azonban elég egyértelműnek látszik, hogy '56-as menekültekről beszélhetünk, mert többen közülük menekült státuszuk részleteit fejtik ki, néhol elég részletesen.

– Az '56-ban betelepültek motivációját történelemórákról ismerjük. De a többiek, akik azóta érkeztek és akik napjainkban települnek az országba, ők zömmel milyen indokokkal választják az Egyesült Államokat Magyarországgal szemben?

– Nagyon vegyes a kép a többieknél. Nincs egy igazán meghatározó indok az idetelepülésre.
Közel azonos arányban említettek 4-5 motivációt a politikai indokon túl. Voltak olyan válaszadók, akik amerikai állampolgárságú házastársaik miatt költöztek ki, de nem kevés azok száma sem, akik éppen magyar házastársukat követték az új hazába, mert ez utóbbiak éppen karrierjüket szerették volna tovább építeni a tengerentúlon. Tízből egy résztvevő a posztgraduális tanulmányait végezte Amerikában és végül itt ragadt. És nem elenyésző azok aránya sem, akik a "kíváncsiság, kalandvágy" választ jelölték meg döntő motivációs célnak.

– A válaszadókat végül alapvetően hét törzsbe soroltátok. Kik ők és mik az egyes csoportok jellemzői?

– A kérdőív egyes válaszainak egyszerű kiértékelésén túl elvégeztünk egy eléggé egyedi elemzést is. Ennek az analízisnek a segítségével objektív módon tudtunk létrehozni hasonlóan válaszoló, azaz kvázi hasonlóan gondolkodó és cselekvő csoportokat a legfontosabb kérdések alapján. Ennek eredményeképpen, hét csoportot kaptunk és ezekre később stílusosan a hét újkori amerikai-magyar honfoglaló magyar törzseként hivatkoztunk. Mindegyik ilyen törzset egy-egy rájuk legjobban illő jelzővel és névvel láttunk el. Lássuk akkor a hét törzset: 

A Magányos Pulik törzsébe tartozók, kicsit elszigeteltek, kevésbé tudnak angolul és talán emiatt kevésbé elégedettek itteni életükkel. A Büszke Unlces-ok a legbüszkébbek magyar származásukra és nagyon elégedettek életük minden dimenziójával. A Fiatal Gólyák a legkésőbb érkezett, ugyanakkor nagyon tudatos honfoglalók, de gyakran járnak haza Magyarországra. A Szemlélő Dreamerek törzsébe tartozók érkeztek a legkorábban az USA-ba, nem igazán elégedettek amerikai életükkel, Magyarországról keveset tudnak, viszont áradoznak róla. A Kukorica Jancsik a legfrissebb honfoglalók, (még) falják a magyarországi híreket és (még) a családban is szinte csak magyarul beszélnek. A Határtalan Magyarok törzsének tagjai nagyon aktívak a helyi magyar közösségi életben és fórumokon, de társasági életük nem merül ki csak a magyarokban, többek között azért sem mert rendkívül jó az angol tudásuk. És az utolsó törzs, inkább egy gyűjtőcsoport, mert itt a statisztikai módszer azokat gyűjtötte össze, akik egyik fent említett csoportba sem voltak sorolhatók. Őket Hufnágel Pistikéknek neveztem el. Számukra magyar származásuk a többi csoporthoz képest a legközömbösebb, elsősorban amerikaiakkal barátkoznak, a magyar hírek (már) nem annyira érdeklik őket, (már) otthon sem beszélnek magyarul. Hát ennyit dióhéjban a hét törzsről.

– Ebből már lehet érezni, de még nem teljes a kép: mennyire őrizték meg a gyökereiket az USA-ban új életet kezdő honfitársaink?

– Szerintem a gyökereket szinte mindenki megőrizte, viszont identitásuk valamint viszonyuk az Óhazához változott. Sőt, ezeket egy másik – megint csak statisztikai – módszerrel most először objektív módon le is tudtuk mérni. Ennek eredményeképpen kiderült, hogy mik is azok a – vizsgált , tehát megkérdezett – tényezők, amik a legjobban befolyásolták haza- és identitásválasztásukat. Kiderült, hogy – pestiesen szólva – ha a válaszadó ereiben csorgott még magyar vér, és erre büszke is volt, mindehhez csak magyar útlevéllel rendelkezett és nem jött be neki az Egyesült Államok, miközben a magyar híreket falta az óceán amerikai oldalán, akkor nagy volt a valószínűsége annak, hogy "hazátlannak érezte magát Amerikában".
Ami az identitást illeti – megint csak pestiesen szólva és természetesen ismét karikírozva a nyert adatokat –  amennyiben a válaszadó (még) "magyar útlevéllel portyázó"-fázisban lévő honfoglaló magyar, Amerika nem igazán jött be neki, viszont a néptánc a mindene, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy "sikerült megmaradnia magyarnak Amerikában". Ezek objektíven megállapított befolyásoló tényezők, akármennyire furcsán is hangzik egyik-másik.

– Összességében nézve mi az a pont, amikortól már amerikainak vallják magukat az ott élő magyarok?

– Nem lehet egy bizonyos pontra rámutatni, vagy legalábbis nekünk nem sikerült. Az adatokból azonban úgy tűnik, hogy három tényező igen nagy szerepet játszik ebben:

  • az amerikai élet sikere a magyarországihoz képest;
  • az amerikai állampolgárság megszerzése;
  • az Amerikában eltöltött idő hossza.

– Rengeteg információt tudhatunk meg tehát az Amerikában élő magyarokról, de mik derültek ki a két országról? Hogyan jellemzik őket a kérdőívet kitöltők? 

– A résztvevőket megkértük, hogy jellemezzék pár szóval a két országot, illetve mondják el röviden mit adott nekik a két ország. A válaszaikat úgynevezett szófelhőkbe gyűjtöttük, ahol a válaszadók által leggyakrabban említett szavakat a legnagyobb betűméretekkel ábrázoltuk. A lenti szófelhőkből világosan kiolvasható, hogy a résztvevők a lehetőségeket, a reményt, szabadságot, az anyagi boldogulást, az életszínvonal javulását, a karriert és a munkát szinte csak az Egyesült Államoknak tulajdonítják. Körülbelül hasonló mértékben kaptak a két országtól tudást, tapasztalatot, értékeket, szemléletet és családi, baráti kötelékeket. Magyarország kvázi exkluzív adománya a válaszadók szerint a nyelv, a kultúra, identitás, emlékek, gyökerek, de ide sorolják a limitált lehetőségeket, a rossz életszínvonalat és a negatív szemléletet is.

– Mi volt számodra a legérdekesebb, legváratlanabb információ, amire a kutatás rávilágított?

– Mivel idestova tíz éve élek már az Egyesült Államokban és rengeteg amerikai magyarral (vagy magyar amerikaival) találkoztam, számomra az eredmények kevésbé voltak meglepőek. Inkább csak megerősítették a tapasztalataimat és végre objektíven tudom és tudjuk megítélni magunkat.
Mag
yarországi szemmel viszont a felmérés legérdekesebb eredménye talán a magyar nyelv használatára adott válaszok voltak, Kiderült, hogy a válaszadók közel ugyanolyan gyakran használják mind a két nyelvet családtagjaik körében. A magyarországi válaszadók nem feltétlenül használják anyanyelvüket lényegesen gyakrabban otthonukban az angollal szemben. A legkisebb iskoláskorú gyermekeiknél pedig meglehetősen alacsonyak a magyar nyelv elsajátítására utaló értékek. Ezen belül beszélni tudnak a jobban, írni már sajnos kevésbé. Talán ezek lehetnek a legérdekesebb eredmények "magyar-magyar" szemmel olvasva.

– Ha valaki végigolvasta a beszélgetésünket, annak hogyan csinálnál kedvet ahhoz, hogy a lenti nagy, zöld gombra kattintva tovább böngéssze a kutatás eredményeit a te honlapodon? Milyen érdekességekkel, információkkal találkozhat még a teljes anyagban?

– Akinek van Amerikában élő ismerőse, rokona vagy esetleg az USA-ba szeretne kivándorolni, annak szerintem megéri továbbolvasni és elmerülni a részletekben is, mert egy teljesen más szemszögből ismerheti majd meg ezen ismerőseit és talán jobban meg is értheti ezeket az újkori amerikai magyar honfoglalókat. Kiderül, milyen gyakran olvasnak magyar híreket, milyen rendszerességgel tartják a kapcsolatot magyar ismerőseikkel, rokonaikkal. és mennyire valószínű hazatérésük esélye. Nem mellesleg érdemes elolvasni a korábban említett hét törzs részletes jellemzőit is, mert lehet, hogy az olvasók ennek segítségével be tudják majd azonosítani néhány Újvilágban ragadt ismerősüket, barátjukat. És végül, de nem utolsósorban: érdemes majd rendszeresen ellátogatni a blogra, mert hamarosan új, legalább ilyen érdekes elemzésekkel is jelentkezem ugyanerről a kutatásról. Ízelítőnek annyit, hogy tervem szerint összehasonlítom az amerikai magyarok bizonyos válaszait az angliai magyarokéval, mert az én kérdőívem tartalmazott olyan kérdéseket is, amiket a "Menjek/maradjak" filmes csapat egy saját felmérés keretében nekik is feltett. Sőt, megnézzük van-e különbség az USA keleti- és nyugati parti magyarsága között. Egyszóval érdemes most és később is kattintani erre a lenti nagy zöld gombra vagy a kutatás hivatalos Facebook-oldalára.