Koppenhága legbecsesebb hölgye

Koppenhága legbecsesebb hölgye
5 perc

Nem, nem II. Margit dán királynőre gondolok. Sem pedig bármilyen hercegnőre, top modellre vagy szupersztárra. Igazából nem is egy konkrét hús-vér nőről van most szó. Hanem egy közel 103 éves bronzlányról, akit az egész világ a dán költő-író, Hans Christian Andersen kis hableányaként ismer, és aki mára Koppenhága első számú szimbólumává vált.



Ahogy a Langelinie néven ismert mólón sétálgat az ember az év bármelyik időszakában, könnyen rátalál a kiváltságos hölgyre. Nem feltétlenül a kiemelkedő pompája, vagy mérete miatt, hanem inkább az emberáradat végett, mely szüntelenül körülöleli őt. Viszont, ha már a mérete is szóba került, akkor személy szerint leginkább a brüsszeli pisilő kisfiúhoz (Manneken Pis) tudnám hasonlítani: fontosságuk a két város identitásában óriási, viszont fizikai adottságaik ezzel szemben szó szerint eltörpülnek. Ezért sokak számára nagy csalódás az első találkozás. Az az igazság, hogy a kis hableány szobra egy díszítéstől és feltűnéstől mentes, egyszerű, 1.25 méteres, 175 kilogrammos alkotás. Semmi extra. És épp ez benne a szép. Bája és érdekessége a maga egyszerűségében rejlik. Nincs cicoma, sem pedig felhajtás, csupán egy mai napig őrzött mese, melyet kicsitől nagyig az egész világ ismer és mely nap, mint nap ösztönzi a Koppenhágába látogatókat arra, hogy ellátogassanak a hableány szobrához. Andersen meséjéből ihletve, a szobrász, Edvard Eriksen alkotása igazán élethűen adja vissza a kis hableány képét. Szó szerint idézve a történetből:

’- Majd ha tizenöt esztendősek lesztek - mondta az öreg királyné -, fölmerülhettek a tengerből, kiülhettek egy sziklára, és nézhetitek a holdfényben a nagy hajókat, amelyek elvitorláznak előttetek. Majd akkor láttok erdőket is, városokat is. ’

És ezt a való életben is ugyanígy kell elképzelni.

A kis hableány egy sziklán üldögél napfényben és holdvilágban, miközben a hajók olykor szinte egymást érve haladnak el mellette, ő pedig arccal a part felé fordulva kémleli Koppenhágát, a dánokat, a külföldieket, mindent és mindenkit, aki 1913 óta megfordult körülötte. Tekintete mélabús, mely élethűen tükrözi a történet szomorú befejezését: a beteljesületlen szerelem miatt a sellő meghal, teste pedig tajtékká változik a végtelen tengerben. 

A kis hableány szobra Koppenhága kikötőjében (Fotó: Flickr/Arturs Gedvillo)

És, hogy kinek is köszönheti Koppenhága a hableány képmását? Hát a hazájával oly bőkezű Carl Jacobsennek, aki először a Carlsberg sörrel, majd pedig a sellő bronzszobrával ajándékozta meg a dánokat. Mindkettő mára szerves része lett a dán kultúrának, melyeket nem csak a helyiek, de a külföldiek is jól ismernek, és kifejezetten szeretnek. Egyébként Jacobsent egy balettelőadás során fogta meg a történet, ami elég is volt ahhoz, hogy egy ilyen nagyvonalú adománnyal járuljon hozzá a város, sőt az ország egyik kulturális örökségének fenntartásához. Eredetileg a hableányt megtestesítő balerina, Ellen Prince, mintájára szerették volna a szobrot elkészíteni, de ő nem volt hajlandó meztelenül modellt állni a szobrásznak. Ezért végül Eriksen feleségének, Elinenek, a vonásait ’örökölte’ a bronzlány.


Amúgy, akihez Andersen meséje esetleg nem jutott volna el, az biztosan hallott már legalább Disney Arieljéről, a kis hableányról, mely egy igazán jól sikerül verziója az eredeti történetnek. Ezért bátran ki lehet jelenteni, hogy a film nagymértékben hozzájárult a dán változat népszerűségéhez. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy mára már jó néhány másolat született a bronzsellőről imitt amott a világban, szám szerint pontosan tizennégy, többek között Kanadában, Brazíliában, Spanyolországban vagy akár Romániában. Viszont mindazon országok/városok, melyek szeretnének egy saját Eriksen féle hableányszobor tulajdonosai lenni, be kell érjék egy (még)kisebbel, mint a dán alkotás. Igen, sajnos minden koppintót köt ez a szabály a szobormásolatokkal kapcsolatban: egyik példány sem lehet ugyanakkora vagy nagyobb, mint a koppenhágai sellő.


Különböző hableány szobrok (vagy majdnem azok) a nagyvilágból: 

Hogyha akad olyan, aki szeretne egy egyéni példányt otthonába, annak mostanra megadatott a lehetőség, hogy az előbb említett Edvard Eriksen családja által vezetett vállalkozáson keresztül megrendelje a saját szobrocskáját. Hogyha mondjuk egy S-es méretű hableány mellett döntünk (közel 23 centiméter és 2.7 kilogramm), akkor nagyjából 21.000 dán koronába (2.800 euró) fog fájni a ’souvenir’, de ha ez nem lenne elég, akkor választhatunk egy 150 kilogrammos L-eset is kb. 75.000 euró értékben. De szerintem sokkal nagyobb élmény a hableány szobrát élőben látni egyszer az életben, mint a szobánkban kerülgetni annak méregdrága másolatát egy életen keresztül.

Ha igazán különlegessé szeretnénk tenni találkozásunkat Andersen sellőjével, akkor ajánlott augusztus 23-án ellátogatni a Langelinie-re. Ezen a napon Koppenhága még nagyobb figyelmet fordít a hableányra, mint amúgy az év többi napján. A főváros a lány születésnapját ünnepli zenével, énekkel és meséléssel. Emellett, a rendezvény fő eseményeként, több tucat fiatal lány egy hajóról beleveti magát a kikötő tiszta vizébe, jelképezvén a hableány elválaszthatatlan kötelékét a tengertől.

Az alábbi videón láthatjátok, hogyan ünnepelte a város a hableány 100-ik születésnapját.

Ha már a népszerűségnél tartunk, fontos kiemelni, hogy ahogy egy hús-vér híresség életében, ugyanúgy a hableány pályafutásában is akadtak jobb és rosszabb pillanatok egyaránt. Szegény igazán megsínylette a sikert, hiszen hírneve többször is különböző testrészeibe került. Háromszor szó szerint elvesztette a fejét (mivel valakik lelopták a nyakáról), majd egyszer az egyik karjától is megfosztották a vandalizálni vágyók. Ha ez eddig nem lett volna elég, ötször sikeresen nyakon öntötték festékkel, és végül, 2004-ben valamilyen oknál fogva lerobbantották a szikláról, ahol oly hűségesen üldögélt. Tehát mindent összevetve a sellő eddigi életútja nem volt zökkenőmentes; akár egy külön történetet is lehetne már írni a sok atrocitásról, ami eddig érte őt. De hála istennek a dánok nagy becsben tartják őt, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy Andersen hableánya és annak réges-régen, még 1837-ben íródott története még sokáig közöttünk legyen, dacolva az idő múlásával. 


Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!


Címkék: Látnivalók , Irodalom