Megérkeztünk vissza a jövőbe – Futurisztikus dolgok a világ öt országából

Megérkeztünk vissza a jövőbe – Futurisztikus dolgok a világ öt országából
11 perc

Akkor tehát ez lenne itt a jövő. Az a nap, amikor már légdeszkán kellene közlekednünk, a Cápa 19 miatt állnánk sorba a mozipénztáraknál vagy éppen a méretre igazodó ruhák miatt már ismeretlen fogalomnak kellene lennie a XS, S, M, L, XL, XXL betűkombinációknak. Van egy jópár dolog, ami valóra vált a '80-as évek kultfilmjének víziójából (talán épp annak hatására), de van legalább még egyszer annyi, ami még csak tervezőasztalon sincs. Lássuk, mik azok a találmányok, amiken még szerzőink szeme is megakadt a világ öt különböző országban és mik azok, amiket most már aztán tényleg jó lenne, ha feltalálna valaki.

USA

Ami van: A Vissza a jövőbe régi nagy kedvenceim közé tartozik. Emlékszem, hogy valahányszor néztem mindig tátott szájjal bámultam, hogy vajon tényleg ilyen lesz a jövő? Nos, azt kell, hogy mondjam, elég sok minden valóra vált belőle. Ugyebár van Skype, van hologram, 3D és még sorolhatnám. Bár a filmben szereplő repülő gördeszka nem jelent meg (ami pedig igen, az nem pont olyan, mint a filmben), viszont nekem közel egy éve szemet szúrt, egy gördeszkára hasonlító dolog, amin a fiatalok csak állnak, az pedig magától megy előre, hátra vagy akár oldalra, az alján pedig egy kék fényt láthatunk. Ha az emlékezetem nem csal, ennek is hoverboard a neve, mint a filmben, és itt, Floridában nagyon nagy divat a fiatalok körében, hogy séta helyett inkább ezt használják. 

Ami jó lenne: A mai világban már nagyon nehéz olyas valamiről írni, amit hiányolunk, hogy milyen kár, hogy még nem létezik. Nekem egyetlen dolog van, amit nagyon szeretnék, még pedig az időben utazni, de nem előre, hanem vissza, hogy találkozhassak azokkal, akikkel már sajnos nem tudok.

Mió Judit 

Miami, USA

Németország

Ami jó lenne: Ezerszer jártam már úgy, hogy a boltban kóricálva elmerengtem, hogy vajon van otthon hagyma? Persze a kérdés költői, válasz sosem érkezik... Így fordul elő igen gyakran, hogy 5-8 kiló hagyma lesz otthon pillanatok alatt. De hogy mi lenne a megoldás? Egy mindenhonnan elérhető adatbázis az otthoni élelmiszerekről, amit bevásárláskor meg tudnék nézni, például, hogy van-e otthon hagyma, mert ha nincs, akkor veszek!

Ami van: És ami megvalósult, de nem gondoltak rá, viszont igazi időutazás mindenhonnan nézve: a most született gyerekek, ha felnőnek, a Facebookon megnézhetik szüleik fiatalkori szingli életét is. Sőt, a több éve meghalt nagypapát is megnézhetik egy korábbi családi videón. Nincs többé olyan kérdés, hogy "Apa, Anya hogy ismerkedtetek meg?", mert egy gombnyomás, és már látja is az idővonalukon!

Gaál Petra

Koblenz, Németország

(Fotó: Flickr/Sam Michel)

Franciaország

Ami van: Ami azt illeti, Párizsban még csak egy-két dolgon keresztül érezzük azt, hogy beindult a XXI. század, de ez a néhány is kellemes fejlődést sugall. Az egyik nagy sláger itt a velib' (kölcsönözhető városi biciklik) után az autolib' (auto+libre szócskákból), ami a biciklik mintájára kölcsönözhető elektromos autókat jelent, és ez világszabadalom. Ha már kocsik: a Renault Twizy egy elég futurisztikus francia autó, melyet már a takarékosság (környezetvédelem, üzemanyag, méret) jegyében készített az egyik legnagyobb itteni autógyártó. Ugyancsak meglehetősen nagyszerű a sofőr nélküli metró szerelvény, ami Párizsban egy vonalon működik egyelőre, a teljes vonal automatizált (14-es). A TGV nem mai gyerek, de még mindig elég gyorsnak számít (rekord sebessége 500 km/óra de átlagsebessége 300km/óra). Megemlíthetjük még az automata nyilvános wc kabinokat is. Ami mostanában nekem nagyon tetszik, azok az elektromos egykerekűek, ezek elég futurisztikus látványt nyújtanak az utcán. Építészetileg nagyot robbantott nemrég a Fondation Louis Vuitton, elképesztő vitorlás dizájnnal, de nekem bámulatos a Párizsi Filharmonikusok belső tere és épülete is. És végül az elmúlt pár év két slágere a fitness világában (hölgyek nagy kedvencei): az aquabiking (vízzel feltöltött kabinban kell biciklizni) és a krioterápia (fagyasztásos bőrfiatalító kezelés). 

Ami jó lenne: Elindultak a munkálatok és egy fantasztikus városbővítő projekt van folyamatban (további három metró vonal kiépítésével, ami elér Versailles-ig) a következő 15-25 évben, ami nagyon ráfér már a fővárosra, mert egy ideje kitették a "megtelt-táblát". Én nagyon szeretnék egy kutyagumi-detektor projektet, ami megfigyelő kamerákkal tömné teli a várost, és (felismerve a kutya mikrochipjét) aki otthagyja a kakit, annak a lakcímére másnap megjönne egy 100 eurós büntetőcsekk. Csodás lenne. Ugyanez lehetne az autókra: aki átkelőre vagy járdára parkol - BUMM, 200 eurós csekk. Lehetne több tömegközlekedési jármű, ami még gyorsabban és pontosabban működne. A metrókban még mindig lehetetlen akadálymentesítve közlekedni, egy kismama a babakocsival illetve mozgássérültek nem tudják használni - ezt is megoldanám sürgősen. Továbbá miért is ne, éjjel-nappal nyitva tartó ABC-automaták. A bürokratikus ügyintézést tovább bővíteném, hologramos segítőkkel a bejáratnál. Végül komolyabb turista csomópontokon működhetnének (nevezzük így) kommunikációs fordítók, amolyan iPad méretű gépek, amik azonnal folyékonyan fordítanák az aktuális nyelven az eltévedt turistának az információkat. 

Szerencsés Hella

Párizs, Franciaország

Svédország

Ami van: Már az első Svédországban töltött hetemen rá kellett jönnöm, hogy egy, a miénkhez képest rendkívül automatizált világba csöppentem. Akkor tudatosult ez bennem, amikor először találkoztam a boltokban az aprópénz automatával. Az érméket a kasszánál egy doboz adja vissza, ahogy oda is kell bejuttatni, nehogy már valakinek komolyan számolnia kelljen. A moziban már automatával is kommunikálhatunk a jegyek ügyében. Épp most hallottam, hogy a gyerekek a suliban nyomtatott betűkkel tanulnak írni, mert az oktatás is laptopon és online fut. Nekem ezektől a trendektől kissé borsódzik a hátam, úgy érzem, valahol elvész bennük a józan ész hatalma. De tovább megyek: azontúl, hogy itt mindenki közösségi-háló függő, Svédországban a „big brother” is befigyel: az egyik svéd oldalon legálisan, jelszó nélkül megnézhetjük bárki személyes adatait, beleértve a lakcímét, a születésnapját és azt is, hogy hány autó van a nevén. Számomra ez kissé ijesztő…

A közlekedés drága, de rendkívül modern. A vonatok 200 km/h-ás sebességgel száguldanak, miközben az utasok interneten keresztül Skype-on (svéd találmány!) kommunikálnak egymással és mobiltelefonon mutatják be a jegyüket. A benzinkutak általában teljesen önkiszolgálóak. Az emberek pedig elektromos biciklikkel (is) járnak. Amin viszont Marty is tutira elképedne, a Malmőt Koppenhágával, vagy Svédországot Európával összekötő zseniális híd, az Öresund-híd. Európa leghosszabb közúti-vasúti hídja. Ha vetünk egy pillantást a képre, láthatjuk, hogy az egyik vége meredeken egy kis, mesterséges szigetbe fúródik, vagy ha úgy tetszik szinte a tengerbe. Koppenhága repülőterének nagy része ugyanis a föld alatt van, ezért fontos volt egyenesen oda irányítani a forgalmat. 

A kreatív svéd feltalálók a fűtés által generált anyagi gondjainkat is tudják már csökkenteni. Pár éve mutatták be az üvegcserepet, ami átengedi a napsugárzást, a tetőszerkezet alatti csövekben pedig víz folyik. Így a fűtés és a meleg víz egy csapásra megoldható, hiszen a vízhálózatra is rá van kötve a rendszer. Gyakoribb probléma, hogy a hideg miatt a ruhák lassan száradnak, ezért a svédek háztartásában a ruhaszárító gép alap darab. Végül pedig had említsem a snust, a nedves gőzzel szárított nedves por alapú dohányterméket, mely a passzív és a füst nélküli dohányzás kérdését kívánta megoldani. A dohányosok egy kis dohányzacskót tesznek a felső fogínyükre, így hódolhatnak a szenvedélyüknek akár egy meeting alatt is. Nem hiszem, hogy csupán emiatt, de tény, hogy errefelé elég kevesen dohányoznak.

Snus (Fotó: wikipedia.org)

Ami jó lenne: Hogy mi hiányzik? Leginkább a fakanál, ugyanis minden műanyagból van. A nagy hidegben néha örülnék egy-egy fűthető ruhadarabnak, például kabátnak, hogy ne kelljen annyi réteget hordani. Télen szinte délután 3-4 óra magasságában már sötét van, jó lenne egy ablakra-szerelhető óriásmonitor segítségével nappalt varázsolni a szobánkba. A teleportálás is nagy segítség lenne, mert nagyon gyors vonat ide vagy oda, azért vannak leküzdhetetlen távolságok. És végül: a svédek gondolatai nagyon sokszor mindenki előtt rejtve vannak, ha néha a fejükbe látnék, mondjuk egy kapszulát bevéve, az nagyon sokat segítene bizonyos helyzetekben.

Szabó Vivien

Växjö, Svédország

Írország

Ami van: Bár a Google nem egy ír találmány, de mint majdnem minden amerikainak, neki is van ír érdekeltsége. Születése 1998-ra tehető, neve a googol számra utal. 
Észrevétlenül vált mindennapjaink részévé – nem csak fogalommá, de igeként is gyakran használjuk.  Valljuk be, Marty sem gondolta volna, hogy 2015-ben a legstabilabb kapcsolatunk az életben a Google lesz. Elméleti szinten mindenki tudja, hogy tökéletes: olyan, mint egy nő, mert befejezi a mondatod. Vagy mint egy orvos, bármit diagnosztizál. Mint egy barátnő, mert mindent jobban tud. Egy bajtárs, aki segít megírni a leckét, apaként belelát és biztonságban tartja az életed. Mint egy szomszéd: mindent tudni akar rólad és ha épp egy pasi, akkor ő tudja a legjobban az utat; mert mára már mondhatjuk - amit ő nem tud, az nem is létezik. Ne hidd, hogy csak elméletileg egy remekmű, mert biztosíthatlak róla, hogy fizikailag is igen rendben van: a Google egy olyan munkahely, ahol lehet rollerezni, ingyen enni-inni a nemzetközi konyha kínálatából, van játékszobájuk, edzőtermük, falmászó részlegük – az összes lehetőség adott arra, hogy szeress ott lenni, ha lehet, minél többet, mert számítanak a munkádra. 
Írországban a kedvező nagyvállalatok adózási rendszerének köszönhetően lehetőségem van bemutatni még egy szuper találmányt, ami helyileg szintén Dublinban található – ez pedig a Facebook. Hogy szuper-e - arról Marty-t szívesen megkérdezném, mert ő sem láthatta előre a szociális kapcsolatok erős hanyatlását, vagy legalábbis átértékelődését. A Facebook a XXI. században nem más, mint a tömegközlekedésen előforduló “szerelem első látásra” gyilkosa. Aki ismeri a reggeli jelenetet, ahogy komor arcok nyomkodják telefonjukat, és követik mások önkifejezési metódusát, tudhatják, hogy igen, bizony megölte a reggeli álmos szemezgetést a Nyugati és a Deák Ferenc tér között. Ellopta azokat a kis huncutul elhagyott mosolyokat, amit még leszállás előtt ottfelejtettünk a hármas metrón.  Ujj koordinációs készségeinken javított, akár csak a reakcióidőnkön: a fénysebességnél is gyorsabban vagyunk képesek eltüntetni egy előnytelen képet, amin be vagyunk tagelve. De egy kicsit komolyabb megközelítésből vizsgálva: valóban nagy találmánynak nevezhetjük az összes hátrányával együtt. A virtuális szociális háló nélkül sokszor már el sem tudnánk képzelni az életünk. Rendezvények, szolgáltatások, blogok, események, megannyi gazdasági és kulturális vonal, az információáramlás egyik legkézenfekvőbb formája, ha valamit szeretnénk tudatni a világgal. A hírfolyam pedig nem más, mint egy hírportál, amire magunk válogatjuk a témát, és személyessé tesszük barátaink életével. Rossz is már belegondolni abba, hogy hová lennének a szülinapi köszöntések emlékeztető nélkül, vagy milyen lenne, ha a valós életben bökdösnénk egymást...

Ami jó lenne: Bevallom, számomra így is hatalmas kihívás naprakésznek maradni az új dolgokkal. Az autók belsejei felérnek egy űrhajóval, a robotszerű kávéfőzők is lenyomták a kis kotyogóst, és a bioritmusunkat vizsgáló mobil appek elküldenek aludni, ha úgy érzik, hogy fáradtak vagyunk. Az egyszerűség jegyében rengeteg problémámat oldaná meg az önbeágyazó ágy, a hámozott narancs és mandarin forgalmazása, és nagyon bízom benne, hogy valaki tényleg dolgozik már a teleport gépen.  

Mórocz Ági

Dublin, Írország


Végezetül a Doki üzenete, miután néhány perccel ezelőtt megérkeztünk a jövőbe: