A pártalálás nehézségeiről külföldön már volt szó. De mi van, ha már az alany megvan, de az állítmányig még hiányzik egy közös nyelv? Egy orosz anyanyelvű pasi ismerkedése egy magyar nővel Németországban, angolul. Avagy a modernkori bábeli zűrzavar.
Külföldre indulásomkor még sebes volt a szívem. Hegedtem. Akkor már vagy 3 éve. Mivel nem akartam tudomást venni a fájdalomról, ezért az bosszúból hosszan és apránként szivárgott bele az életembe, mint amikor az ember hátába időnként jó istenesen belehasít a fájás, aztán meg eltűnik, mintha mi sem történt volna. A bőröndnyi csomagom egy reklámgyufát rejtett, "Bármikor jöhet a nagy Ő" felirattal. Velem aztán beletrafált a marketinges, mert én úton-útfélen hordoztam magammal éveken át, mintegy a gyufányi reménybe kapaszkodva. Hogy jönni fog, mert jönnie kell. De először is meg kellett gyógyulni.
Bármikor jöhet!(Fotó: Makai Niki)
Egy napon, amikor még au pair voltam és éppen szabad, a lejátszólistámra keveredett egy dal, amitől megint felszakadt a seb. Két és fél "A/4"-es lapot teleírtam, levelet az első nagy szerelemnek, amit aztán sosem küldtem el. Ez volt a gyógypuszi a sebemre.
És ezután tényleg jött Ő. Na nem azonnal. És persze miért is dohányzott volna. Nem is volt szerelem első látásra. Másodikra sem. Az első találkozásunk olyan mély nyomot hagyott mindkettőnkben, mint a csiganyál az aszfalton. Mondom a paramétereket: az én 158 centimmel nem ütöm meg a kritériumot stewardessnek, ezzel szemben a magas homlokú 194 centis ember világéletében imádott kosarazni (persze a külső nem minden, de pimaszság orvoslásakor az ember lánya nem bánja, ha pofonosztáskor felér a párjáig). Meg aztán nem is mai csirke. Illetve kakas. No és aztán ott volt az az aprócska probléma, hogy nem értettem, mit mond és ezért már egyetlen nyelvtanáromat sem tudtam előhúzni, mert a probléma forrása az ő apróra kinyitott, artikuláláshoz nem szokott szájacskája okozta, enyhe orosz akcentussal megspékelve. Hogy ő gyorsan és sokat beszélt németül, nem középiskolás fokon, az arra sarkallt minket, hogy hirtelen gyorsasággal angolra váltsunk és először barátok legyünk.
Habár még a módszerváltás előtt születtem, én már nem tanultam oroszul, Ő meg, láss csodát, nem tud magyarul. Míg a német volt az ő erőssége, az angol volt az enyém. Persze emlegeti mindig, hogy bezzeg a szláv nyelveket mind érti többé-kevésbé, miért épp egy magyar nőbe kellett belebotlania. Őt velem áldotta/verte meg a sors. Na szóval az angollal kezdtük. A Couchsurfing volt a mi nagy kerítőnőnk. No nem aludt ez esetben senki senkinek sem az ágyában, hanem hol egy kiállításra verődtünk össze többed magunkkal, hol sakk-klubban vert el nagyon és a könyvklubban pedig erről-arról vitatkoztunk. Így ismertük meg egymást hétről-hétre egyre jobban.
Jó volt egymás társaságában lenni. Körülbelül egy félév elteltével (akkor egy éve voltam már Németországban) kérdezte meg, hogy elhívhat-e e randizni. Újjá kellett értékelnem, hogy Ő sosem merült fel potenciális Nagy Ő-ként. Onnantól már gyorsan peregtek az események, mert a szimpátiánknak erős alapja volt, megbíztam benne. Akkora már gyökeret eresztettünk egymás szívében. Viszont amilyen egyértelműen jött az egymáshoz tartozás érzése, annál döcögősebb volt az összeköltözéssel járó egymáshoz csiszolódás. Azok a bizonyos hétköznapok. "Már megint nem ismerem a szót, amit használsz. Mondd németül légyszi.""Oké, akkor írd körbe.""Bakker, hol a szótár?" Ja, hogy ugyanazt a szót másképpen ejtjük (egyikünk se helyesen) és ezért nem értjük miről van szó!
De nem adtuk fel. Apró kedvességgel, tisztelettel és odafigyeléssel aranyozzuk be egymás napját. Jó éjszakát kívánni oroszul. Szeretlek magyarul. Szólás-mondásokat hasonlítgatunk. "Nálatok is fűbe harap, aki eltávozik? Mi azt is mondjuk, hogy alulról szagolni az ibolyát.""Képzeld, a németek is falra festik az ördögöt, de náluk nem farkaséhesek, hanem medveéhesek az emberek.""Te tudod, hogy hogy hívják a ráknak a karjait?" "Persze, hogy tudom, magyarul ollónak." De németül? Angolul? Fogalmam sincs! Meg olyan is volt, hogy 3 év során nem találkoztam a tapintatos szóval németül. "Nem csoda, hiszen te nem vagy az!" Röhögünk. Gyakran előjön az érzés: "Úgy szeretném, hogy értsd, amire gondolok", mert egyszerűen van, amit nem tudok lefordítani. Például kacag. A német nevet vagy mosolyog.
El lehet jutni idáig..és még tovább :)(Fotó: Makai Niki)
Mert már németül beszélünk egymással. A kislányunkat várva eldöntöttük, három nyelv elég lesz neki bemelegítésnek, úgyhogy váltottunk. Még mindig van olyan, hogy "Elismételnéd, kérlek?""Ne haragudj, de nem értelek.""Bakker ha elfordulsz/teliszájjal beszélsz, akkor csak minden második szavadat értem!" Vagy annyit sem.
Sosem gondoltam, hogy külföldi lesz életem párja. Hogy majd kínok kínja lesz elmagyarázni, miért imádom azt a József Attila sort. De így is működik, mert van elég szeretet. Egyre mélyebb az a gyökér. S míg az én bakancslistámra felkerült, hogy egyszer eredetiben olvassak Dosztojevszkijt, a kedves az 'itt szalad a nyulacskámon' és a 'kenderzsuppon' nevelődik éppen.
Kapcsolódó cikk:
Sok Kis Ő vagy egy Nagy Ő? - A társkeresés fázisai külföldön
Czett Petra
