Pretoria

Merthogy rács van mindenütt. A legtöbb házban szeparálva van az emelet. A nappali a konyhától. Rácsok az ablakokon, rács és pengekerítés, no meg áram a kerítés tetején lévő vezetékekben. Kutyák léte alap. Mindenki szenved a kéretlen betolakodóktól, a rablás és betörés teljesen mindennapos.

Furcsa, hogy mióta demokrácia van és eltörölték az apartheid rendszert, nagyobb a nyomor és az egekbe szökött a bűnözés. Dél-Afrika a kontinens leggazdagabb országa volt 1989 előtt. Ma már csak a hanyatlást szemlélhetjük. Mindenki meggazdagszik, csak a fekete lakosság jelentős része nem. A vidék ma is szinte kőkori állapotban van. Ott még rácsra sincs pénz.

Pretoriát az 1800-as évek közepén alapította Marthinus Pretorius. A mai lakosság valahol 700 ezer és 3 millió közötti, attól függően, hogyan értelmezik a város határát. Ennek egyszerű magyarázata van: ha jön a választás, akkor a környező fekete városok is Pretoriához tartoznak. A fehér lakosság száma 355 ezer, akik mind az országalapító búrok leszármazottjai. 

Összehasonlításképpen: Pretoria területe 100 km²-rel nagyobb Budapestnél! Ez a hatalmas terület dimbes-dombos. Szép kertek, parkok és álomvillák vannak errefelé. Nekem nagyon furcsa volt, hogy sehol sem láttam járdákat, vagy csak alig pár méternyit. Itt nem sétálnak az utcán emberek. A többség autóval közlekedik, gyakorlatilag ismeretlen fogalom leugrani a közeli boltba egy kenyérért.

Automata kapukat látni, melyeket a gyakori áramkimaradás miatt generátor is működtethet. Nincsenek igazi műemlékek, néhány épület a kormányzati negyedben, néhány múlt századi homlokzat. Egy gyönyörű emlékmű a búr háborúkról a Monument, nagyon szép és szívszorító. Végezetül azt kell mondanom, hogy meg lehet szokni a látványt. Csupán kerülni kell a feltűnést, és be kell tartani a játékszabályokat.

Pretoria és az egész ország meseszép, telis-teli rengeteg természeti csodával, isteni éghajlattal. Egy hideg és egy meleg óceánnal, és azok minden gyönyörűségével. Kevés turistát láttam, talán a rossz statisztikák elijesztik őket....pedig meg lehet úszni. 

Mivel Dél-Afrika a világ egyik legveszélyesebb országa, ezért nem csoda, ha az egyik legsűrűbben lakott városában a helyiek semmit nem bíznak a véletlenre. Legkevésbé a saját biztonságukat. Amikor legutóbb a városban jártam, én is meggyőződhettem erről. Ami az én szememnek normális, az a védelem, ami ezen a környéken a hétköznapok része, a túlélés záloga.

Rács ide vagy oda, semmi rossz tapasztalatom sincs. Azért most elvégzek egy önvédelmi tanfolyamot, hátha  szükség lesz rá egyszer.

(Fotó: Szabó Ági)

(Fotó: Szabó Ági)

(Fotó: Szabó Ági)

"Tavaly április és idén március között 17 805 gyilkosság történt a Dél-afrikai Köztársaságban, ami napi 49 emberölést jelent. Az afrikai nemzet hatóságai képtelenek megbirkózni a sok erőszakkal."

(Fotó: Szabó Ági)

(Fotó: Szabó Ági)

(Fotó: Szabó Ági)

"Dél-Afrikában, a hivatalos statisztikák szerint, évente kb. 50 000 embert gyilkolnak meg, de a valós adat - a kormány statisztikai manipulációja miatt - ennek kétszerese lehet."

(Fotó: Szabó Ági)

(Fotó: Szabó Ági)

(Fotó: Szabó Ági)

"Az ANC, a Dél-Afrikai Kommunista Párt, és más hasonló szervezetek rendezvényein (Nelson Mandela, valamint a jelenlegi vezetők részvételével) gyakran eléneklik az „Öljétek meg a búrokat!” kezdetű „mozgalmi dalt”."

(Fotó: Szabó Ági)

(Fotó: Szabó Ági)

(Fotó: Szabó Ági)

"A gyilkosságoknak leginkább kitett csoport a világon, bőrszíntől függetlenül, a dél-afrikai farmerek, akiket gyakran több órás kínzások után mészárolnak le. "

(Fotó: Szabó Ági)

(Fotó: Szabó Ági)

Szabó Ági

Dél-afrikai Köztársaság

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!