Transzneműek Amerikája - 2. rész: Az amerikai transzhelyzetről őszintén

Transzneműek Amerikája - 2. rész: Az amerikai transzhelyzetről őszintén
4 perc

Sarah történetét az első részben olvashatjátok. A második részben a transzneműek, valamint melegek helyzetéről, jogairól és nehézségeiről beszélgettünk el. (A teljes beszélgetés 2015. június 26. előtt készült, amikor az Amerikai Legfelsőbb Bíróság megszavazta, hogy az Egyesült Államok valamennyi államában a melegek ezentúl törvényesen is házasságot köthetnek egymással. - a szerk.)

Sarah (bal oldalon) és egy másik transznemű nő a TV-ben beszélt tapasztalatakról (2015) (Fotó: Gál Kati)

– Mik a legnagyobb nehézségek transzneműek számára az USA-ban?

– Sajnos nagyon sok van. Nagyon sok az erőszak transznők ellen, főleg a színesbőrűek ellen. Magas a munkanélküliség és a hajléktalanság is. Az egészségügy is sok nehézséget okoz, hiszen kevés biztosító fedezi a változást és az ezzel kapcsolatos orvosi igényeket és sok orvosnak fogalma sincs mihez kezdjen az egésszel, hiszen nem tanult róla soha.  Például volt egy eset, hogy egy New York-i orvos melldaganatot állapított meg egy transznőnél, de nem mondta meg neki, mert maga is össze volt zavarodva az eredmények láttán. Az öngyilkosság is magas a transzneműek között::41% a sikertelen öngyilkosságok aránya.

– Te Hawaii-n vállaltad fel először, hogy transz vagy, de Wisconsin államban kezdted meg a nemváltást. Mik a jogi különbségek az egyes államok között?

– A legnagyobb különbség abban van, hogy melyik állam fogadja el jogilag a transzneműeket. Wisconsinban bár drága, de mégis nagyon egyszerű volt megváltoztatni a nevem és a jogsimon is lecseréltem a nemem. De a születési anyakönyvi kivonatom nem tudom megváltoztatni míg meg nem műttetem magam. Ez a műtét drága és sok transzneműnek erre nincs pénze és lehetősége. Vannak államok ahol a műtét ahhoz is szükséges, hogy valaki hivatalosan nevet váltson, és átírassa az okmányait. Pár állam anyagilag támogatja a nemváltás költségeit, de ez Wisconsinra nem igaz. Néhány progresszív államban a magánbiztosítóknak kötelező a váltást fedezni.

– Egy egyetem LMBT közösségi központjában dolgozol. Mesélnél egy kicsit erről a mozgalomról, miket ért el és mik a legnagyobb problémák, amiket látsz?

– A legnagyobb lépés az volt, hogy az LMBT mozgalom révén most már csak az amerikaiak kisebbsége bélyegzi meg az LMBT embereket. Tíz éve még az amerikaiak többsége ellenezte a meleg házasságot, ma már csak a kisebbségük teszi ugyanezt. Ez reményt ad sokaknak, hogy a dolgok jobbak lesznek, akár már az ő életük során. Viszont megint mások úgy gondolják, hogy túl nagy hangsúly van a LMBT források és eszközök kialakításán és kevés hangsúly helyeződik a jogi dolgok megváltoztatására. Első sorban meleg férfiak vezetik a LMBT mozgalmat, közel hasonló számban mögöttük a leszbikus nők, míg a biszexuálisok háttérbe szorulnak és a transzszexuálisok pedig szinte láthatatlanok.

– Mit gondolsz, van értelme a meleg fesztiváloknak és felvonulásoknak vagy inkább negatív dolgokhoz, például erőszakhoz vezet?

– Az ilyen események szerintem sok önbizalmat adnak az LMBT társadalomnak és ez hatással van a környezetükre is. Egy szociális stigma mégis tapasztalható a fejlődés ellenére. Ezek a fesztiválok egy befogadó közösségként szolgálnak és évről–évre nagyobb elfogadáshoz vezetnek.

– Luxemburgban a közelmúltban házasodott az elnök míg Írországban a melegek egyenjogúságát fogadták el. Hogyan befolyásolják ezek az amerikai helyzetet?

– Az amerikai LMBT társadalom mindenképpen követte az írországi eseményeket. Nem tudom, hogy törvényhozás szempontjából ez mennyit számít, de mindenképpen erőt és reményt ad az amerikai LMBT mozgalom tagjainak. Ezek az előrelépések az LMB jogokban segíteni fogják a transzmozgalmat is hosszú távon, de rövid távon viszont hátráltatják. Minden előrelépésnél lesz valami negatív hozzászólás vagy reakció a konzervatívoktól és a transzneműek könnyű célpontként szolgálnak. Most, hogy az egyneműek házassága egyre inkább elfogadott, a transzneműek a kiközösítés könnyű célpontjai. A ’fürdőszoba törvényjavaslat’ (bathroom bill) szerint a a transzneműeket a születésük szerinti szexuális jellegzetességeik alapján kell elismerni és nem pedig a nemi identitásuk alapján. Az azonos neműek házasságának legalizálása egyre több ’fürdőszoba törvényjavaslathoz’ fog vezetni.

– Barack Obama, az első fekete elnök már második ciklusát szolgálja és nagy esély van egy női elnökre a közeljövőben. Ez a látszólag egyre nagyobb nyitottság segíti-e az LMBT mozgalmat? El tudod képzelni, hogy a közeljövőben vállaltan meleg, esetleg transznemű elnöke legyen az országnak?

– Nem úgy látom, hogy az USA távolodna a konzervatív normától. Míg az elnök és a végrehajtó hatalom liberális volt az elmúlt évben a törvényhozó hatalom és számos állami kormányzat egyre inkább konzervatív. Wisconsinban nőttem fel és itt is élek. Ez az állam a progresszív politika szülőhelyéből Amerika egyik legkonzervatívabb állama lett szociális tekintetben. El tudom képzelni, hogy megválasszanak egy meleg elnököt, de hogy egy transznemű elnök legyen, azt el se tudom képzelni. Szerintem hasonló hatása lenne az egésznek, mint Obama elnökségének. Az elnyomott társadalmi réteg reménykedne, hogy jobb lesz. De a valóság azt mutatja, hogy az elnökség egy támogató kongresszus nélkül nem rendelkezik elég hatalommal a valódi változás létrehozására.

– Az első transznemű nő, akiről valaha is hallottam Dana International volt. Azóta sok híres ember felvállalta transzneműségét, legutóbb például Caitlyn Jenner, aki még most is nagy port kavar a közéletben. Mennyiben befolyásolja egy transznemű magánszemély életét, coming out-ját és nemváltását egy híres vagy közéleti ember felvállalása? Mi a helyzet a nem-híres youtube-os és blogger transzneműekkel, akik az interneten osztják meg élményeiket, tapasztalataikat és általában az életüket?

– A láthatóság jelent mindent. Néhány évvel ezelőtt egy zenész, akit nagyon szeretek és tisztelek (Laura Jane Grace az Against Me-ből) felvállalta a nyilvánosság előtt, hogy transzszexuális. Akkor gondoltam először arra, hogy ez számomra is lehetséges. A hírességeket látva nem érzem magam egyedül, reményt ad, hogy ez lehetséges és a boldogság is elérhető transznőként. Éppen ezért vagyok ilyen nyitott a saját történetemmel kapcsolatban. Remélem, valaki hallja, valakinek reményt adok és nem kell annyit szenvednie és bujkálnia, mint nekem kellett.

Sarah egy egyetemi oklevelével (2015) (Fotó: Gál Kati)


A sorozat további részei: