A világ egyik legélhetőbb városa

A világ egyik legélhetőbb városa
6 perc

Perth Nyugat-Ausztrália fővárosa, szubtrópusi éghajlattal. A világ legélhetőbb városainak egyike. Amíg Ausztráliában tartózkodtunk a testvéreméknél, az ottlétünk alatt többször is belátogattunk oda. 

Számomra a legérdekesebb, és talán legjellegzetesebb az ebben a városban, hogy egymás mellett közvetlenül olyan épületek sorakoznak, amelyek tökéletesen eltérő építészeti stílusban épültek. A képeken, és a videóban ez jól látszik. Ez számomra annyira Perth. És a legjobb, hogy nem zavaró egy cseppet sem.

Befizettünk egy Hop On, Hop Off buszra, és így meg tudtuk nézni a legfontosabb nevezetességeket. A sofőrünk nem volt szívbajos, mert amikor az egyik utcán egy bután parkoló autó miatt nem fért el rendesen, simán nekihajtott egy belógó eukaliptuszfa ágának, és annak rendje és módja szerint le is tépte. Aztán ment tovább. Gondolta a termeszek majd eltakarítják onnan. Nézd meg a filmet, hogy egy kis ízelítőt kapj a belvárosból. Részben saját felvételek, részben a Youtube-on található filmekből vágtam össze.

Az ízek kavalkádja

Odaérkezésünk után talán a második este bementünk a citybe, ahol hatalmas népek konyhája fesztivál volt. Ez egyébként minden nyáron van St. Pöltenben (Ausztria) is, de az ausztrál sokkal különlegesebb, és nagyobb is volt. Üstház méretű barbecue-n sültek a húsok, hihetetlenül sokféle ázsiai konyha képviseltette magát. Márti, a testvérem már mesélt arról, hogy milyen íze van a krokodil- és a kenguru húsának, szóval meg kellett kóstolni mindkettőt. Milyen volt? Rágós. Nekem nem kell többet. Ha már az ízeknél tartunk, hadd meséljem el egy nagyon érdekes élményünket is.

Egy kisebb BBQ :) (Fotó: Bojtos Zoltán)

Fűszerüzlet a kínai negyedben

Egyik nap kíséret nélkül, ketten a párommal beutaztunk a gyorsvasúttal a Perth-be Kinross-ból, ahol laktunk. Csak úgy az orrunk után menve betévedtünk egy fűszerüzletbe a kínai negyedben. Tényleg az orrunk után mentünk, mert azt az illatot nem lehetett nem észrevenni. Egy különleges időutazás is volt egyben, mert 30-50 kilós zsákokban álltak a különböző fűszerek, bennük egy-egy fémlapát, és egy kézzel írt tábla, amelyen a nevük volt olvasható. Valahogy így nézhetett ki a nagyapám kávé- és gyarmatáru nagykereskedése a XX. század elején. Izgatottan olvasgattuk a táblákon a szöveget, és próbáltuk eltalálni, hogy egy-egy fűszer vajon milyen ételt gazdagíthat. Mint például az édeskömény liszt, vagy a szárított sárgabarack paszta. Megkóstoltuk az édesburgonya chipset is, ami nagyon finom. És mihez használhatják a makadámia olajat, vagy a barackmag olajat? De a legérdekesebb, amiből aztán vettünk is, az a füstölt fűszerpaprika volt. Ez mekkora ötlet! Egészen kiváló bableves főzéshez, kicsit ráerősít a füstölt ízre, ami ugye a bableves fontos összetevője. 

Kings Park

A világ legnagyobb városi parkja, nagyobb a Central Parknál is. A cityvel szemben található, a két folyó deltájában, fenn a dombon. Csodálatos panorámát kínál a városra. Az érkezőt egy háborús emlékmű fogadja, a XX. század különböző csatáiban elesett ausztrál katonák emlékére. Gallipolival kezdődik a sor, ami egy mészárszék volt az I. világháborúban, és Borneó az utolsó csata a II. világháborúból, ami az emlékmű falára felkerült. Az elesett katonák teljes névsorát felírták több márványtáblára a talapzat alatt elhelyezett helyiségben. Még a legfrissebbek is ott találhatók, akik Afganisztánban haltak meg napjainkban. Minden jel szerint az ausztrálok megadják a tiszteletet a halottaiknak.

A látkép és a hősi emlékmű a Kings Parkben (Fotó: Bojtos Zoltán)

Hosszú gyalogút vezet keresztül a botanikus kerten. Itt található az első Nyugat-Ausztráliai miniszterelnök, John Forrest emlékműve is, aki a Kings Park első elnöke is volt. Itt külön kis parcellákban gyűjtötték össze a különböző ausztrál területekre jellemző növényzetet. Soha nem látott különleges virágok, fák és bokrok voltak mindenhol. Az ösvény egy szakasza a fák lombkoronáján vezetett keresztül, hogy a látogatók azt is megfigyelhessék, mi történik a magasban, sőt az ott élő állatokkal is találkozhassanak. Nem győztünk fotózni, bár természetesen, mivel nem vagyunk botanikai szakemberek, nem tudjuk, hogy milyen növényeket fotóztunk. Szépeket, és illatosakat. Egyértelmű kedvencünk a frangepani-nak nevezett kis virág, ami két változatban nő arrafelé. Fehér, és rózsaszín. Az illatát használják parfüm gyártására is. Sajnos a mi éghajlatunkon esélytelen a tartása, még szobanövényként sem hajlandó virágozni, utánanéztem. 

Csupán egy negatívumot tudnék elmondani, nem azért, mert mindenáron azt kerestem. Viszont csak egyetlen egy szemetest találtunk a parkban, talán ezért is volt sok helyen eldobva szemét. Természetesen a hiányzó szemetesek ténye még senkit nem jogosít fel arra, hogy szemeteljen. Különösen egy olyan gyönyörű környezetben, mint a Kings Park.

Bevallom, az első napokban engem sokkhatás szerűen ért az, hogy ott minden növény, és minden állat más. Nem verebek és galambok röpködnek a parkokban, hanem papagájok, és egyéb sosem látott madarak. Az utcán, és a parkokban soha nem látott növényzet található. Napoknak kellett eltelnie, mire be tudtam fogadni a rengeteg újdonságot. Van olyan papagáj, amit „huszonnyolc”-nak hívnak, mert azt kiabálja, hogy: „twentyeight”. Van olyan madaruk, ami nagyon hasonlít a szarkára – lop is – úgy hívják: „Maggie”. És ne felejtsük el a híres fekete hattyút, ami Perth jellegzetessége. 

Ausztrália szarkája, a Maggie. Itt épp John Wayne pózban (Fotó: Bojtos Zoltán)

Perth jellegzetessége, a fekete hattyú (Fotó: Bojtos-Sváb Csilla)