Az állandó szivárványok hazája - Kirándulás a Niagara-vízeséshez és tovább

Az állandó szivárványok hazája - Kirándulás a Niagara-vízeséshez és tovább
5 perc

Másfél évvel ezelőtt, családunk oszlopát, életem párját áthelyezték a manhattani irodájukba. Két hónap leforgása alatt – egymástól kis időre elszakadva – felszámoltuk a régi otthonunkat, és teremtettünk egy újat, az óceán túlpartján. Az új ország sok kalandot és megannyi meseszép helyet tartogatott, és tartogat a mai napig is számunkra.

 

Niagara-vízesés

A Niagara-vízesés kihagyhatatlan, így akinek lehetősége van, biztosan érdemes megnézi. Így voltunk ezzel mi is, mivel New Yorktól autóval ez még vállalható távolság, legalábbis egy irányban. Minimum egy éjszakára érdemes szállodát intézni, de a környék megannyi gyönyörűsége, akár egy hétre is elég látnivalóval szolgál. 

Fotó: Peller Dóra

Elképesztő látvány ez, még azok számára is, akik nem szívesen állják végig a vízesés aljához araszoló, hétvégenként akár órányi álldogálással kecsegtető sort. Mi kisgyerekes szülőként ez utóbbit nem vállaltuk be, de az élmény így is leírhatatlan volt. A panorámát több megfigyelőpontról is lehet élvezni, amelyeket hosszabb-rövidebb, jól kitáblázott túraútvonalak kötnek össze. 

A tömeg sajnos az egész környéken igen jelentős. Mindenki fényképezni szeretné magát és/vagy a családját a természet csodáival a háttérben. A haladás így a megfigyelőpontok között nem mindig folyamatos, néha várni is kell egy-egy jobb kilátóhely elérése érdekében. A látvány viszont azt hiszem, mindenkit kárpótol. 

A türelmesebbek (mármint akik nem visznek magukkal egy három évest is, ahogy mi tettük), akár hajóról is élvezhetik a hihetetlen látványt, ám ennek ára van, ami nem csak pénzben mérhető.

Ottlétünkkor megkérdeztük a sorban állókat, hogy mégis mire lehet számítani, mennyi idő alatt lehet lejutni a vízesés aljához, illetve hajóra szállni. Az egyik hölgy elmondása szerint (aki a menetoszlop közepe táján araszolgatott) már majd egy órája állt sorban, és még legalább ennyire számított. Sebaj, fentről is szép volt. Egyél több spenótot kisfiam, pár év múlva lehet, hogy mi is beállunk a hajóra szállók sorába.

Finger Lakes 

Útunk másnapja a Niagarától nem messze lévő Finger Lakeshez vitt minket. Itt már akár el is árulhatom, hogy bár előbbi a híresebb (meg nagyobb), de nálam fejhosszal nyertek a tavak, melyek madártávlatból ujjakra emlékeztetnek. 

A tavak környékén a táj, az erdő nem zöld, hanem: ZÖLD. A kristálytiszta víz, sokszor több millió éves útja nyomon követhető, és több, mint lenyűgöző. Megannyi, kisebb-nagyobb vízesést csodálhatnak a természetbarátok, melyeket számtalan túraútvonalon keresztül ejthetünk útba.

Egymást érik itt a nemzeti parkok, melyek egyikében életem nagy álma is teljesülhetett: vízesés alatt fürödhettem, vízesésen csúszdáztunk, pancsoltunk, élveztük az igazi Zen élményt.

Elegendő egy nemzeti parkba jegyet váltanunk, mivel azzal a környező parkokba szintén beléphetünk, további felár, vagy jegyvásárlás nélkül.

Ottlétünkkor kettő parkban voltunk, mindkettő gyönyörű vízesésekkel rendelkezett, tavaikban természetesen fürödni lehetett, a partjaikon pedig vízimentők vigyáztak a biztonságra. Ez egyébként Amerika szerte jellemző: a legapróbb tavak, strandok is konkrét szabályokkal, és életmentőkkel várják a fürdőzőket.

Csak ültem, a vízbe lógattam a lábam, és ezekről a gyönyörű tavakról egy másik jutott az eszembe. Egy óceán választ el most tőle, de rengetegszer lógattam a lábam ugyanígy, egy stégen ülve a Balatonba. 

Azt már biztosan tudjuk, hogy a Finger Lakesből még nem volt elég. Annyi látnivaló vár még ott ránk, hogy egyszerűen muszáj lesz vissza mennünk. 

Peller Dóra

Wilton, USA