Ebben a részben kiruccanunk. A hátunk mögött hagyjuk a várost és mini-kirándulást teszünk Bécs közvetlen közelébe, Schwadorf bei Wien és Hinterbrühl helységekbe. Ez két kis kertváros: az egyik az osztrák fővárostól dél-nyugatra, a másik dél-keletre fekszik. Mi Schwadorfban lakunk. A szomszédunk pedig... a bécsi reptér, pontosabban a Schwechat-i Nemzetközi Repülőtér. Az egyik leszállópálya alig egy kilométerre fekszik a lakásunktól. Ha kinézek az ablakon, már látom is a szép, nagy"madarakat", amint leereszkednek, majd eltűnnek a szemem elől, a fák mögött.
Schwadorf bei Wien
Nagyon szeretek ezen a helyen lakni. Egyáltalán nem zavarnak a repülők, sőt, ha most elköltöznék, még hiányoznának is. Leszálláskor minimális zajt produkálnak, ha pedig éppen ezt a pályát használnák a felszálláskor – ami elég ritkán fordul elő – az is csak akkor gond egy picit, ha éppen fejfájós napom van vagy valami hasonló. Ilyenkor tényleg hangosak, de ha becsukom az ablakokat, azok megvédenek a zajtól – és ezeket egyébként maga a repülőtér szereltette be nekünk, ingyen és bérmentve. Állandóan méricskélik a zajszintet, és kb. három éve, amikor én még nem laktam itt, hanem csak a férjem, szóltak, hogy a régi ablakok már nem biztosítanak kellő védelmet, így csere lesz.
Ezt látom, ha kinézek az ablakon. Ez éppen egy Airbus 380-as(Fotó: Laslavic Tímea)
Vannak olyan járatok, amelyeket már fejből tudok. Például az osztrák légitársaság, az Austrian Airlines éjjel fél tizenkettőkör felszálló, elég zajos, Bangkokba tartó járata. Továbbá mindig felismerem az Emirates Boeing 777-esét, amely naponta kétszer is érkezik és indul. Vagy a Korean Air cargo-járatát, egy hatalmas, türkizkék színű repülővel, amelynek farkán a Pepsiéhez hasonló logó van, és ezért sokan – főleg a gyerekek – Pepsi-járatnak becézik.
A "Pepsi" repülőgép(Fotó: Laslavic Tímea)
Többször meglestem a repülőket a mezőről is. A falu végében már ott húzódik a reptér kerítése. Szinte mindig találkozni olyanokkal, akik szintén azért vannak ott, hogy a leszállásokat lássák. Plane spottereknek hívják őket: a hobbijuk a repülőgépek fotózása. Egyik-másiknak profi felszerelése is van, mások mobiltelefonnal kapják a gépeket lencsevégre. Nagyjából kétpercenként érkeznek a járatok, így bőven van mit látni. Pont a fejed felett haladnak el a repülők, elég nagy élmény ennyire közelről látni a"hasukat" és ilyen közelről hallani a motorokat.
A bécsi repülőtér vezetősége támogatja ezt a fajta rajongást. Létezik egy úgynevezett "Flughafen Freunde" egyesület, azaz a repülőtér barátainak klubja. Annak idején ennek tagjai kérelmezték például azt a reptér főnökeinél, hogy tegyék lehetővé számukra a fotózást. Kerítésen kívülről ez régóta megengedett, sőt, helyenként speciális ablakocska-szerű lyukakat is felszereltek, hogy a"leselkedők" azon dugják be a fényképezőgépek csöveit, és ne kelljen a kerítés mintáján keresztül fotózni. Ilyenek több helyen is vannak, és még idén is létesítettek újakat, amikor a plane spotter-ek jelezték, hogy egy bizonyos ponton is szükség volna ilyenekre, ugyanis éppen ott tudják a legjobban lencsevégre kapni azt, amikor a kerekek földet érnek. Ezeket az"ablakocskákat" be is lehet csukni akkor, ha olyan járat érkezik, amelyet nem szabad fotózni.
Ezek azok a bizonyos "ablakocskák"(Fotó: Laslavic Tímea)
De ami még érdekesebb, az az, hogy a reptér eddig nem is egy, hanem már két kis"műdombocskát" is felhúzott a leszállópálya mentén azért, hogy az emberek oda felmászhassanak és onnan követhessék figyelemmel az érkezéseket és indulásokat. Remek kis kirándulóhelyek ezek. Az egyik ilyen dombocska itt van a közelünkben, a kerítés mentén húzódó bicikliúton, a másik egy picit messzebb van – oda eljutni bringával már egy kicsit nagyobb fittséget igényel. De egy másik irányból autóval is meg lehet közelíteni, van néhány parkolóhely is, majd onnan gyalog már csak pár száz méter. Fenn padok is vannak, hát nem szuper?
Többször is jártam már mindkét helyen. Minden olyan vendégünket elviszünk oda, aki érdeklődik a repülők iránt. Senki nem csalódott eddig, még pikniket is szerveztünk, ami nagyon kellemes volt! Nemrég úgy értesültem, hogy valamilyen okból kifolyólag már csak egy domb maradt.
Egy nagy "madár" leszállása(Fotó: Laslavic Tímea)
Sokszor látni gyermekes családokat is repülőlesen, a kicsik még inkább lelkesednek a látványért!
Fel a dombra!(Fotó: Laslavic Tímea)
A repülőtér az életem részévé vált itt. A gépekkel kelek és fekszem, csak éjszaka van teljes csend, akkor ugyanis egy másik leszállópályát használnak, amelyet az autópálya felől közelítenek meg a járatok, így nem zavarják a lakott területeket. A környékbeliek közül egyébként nagyon sokan dolgoznak a repülőtéren – ezért lakunk mi is itt, mert a férjem is légiforgalmi diszpécser.
Tél a repülőtéren(Fotó: Laslavic Tímea)
A bécsi repülőteret egyébként szervezetten is meg lehet ismerni a VisitAir Center révén: kb. 10 eurós jegy fejében busszal viszik körbe a látogatókat és megmutatják a reptéri munka sok-sok mozzanatát. Részt vettem már magam is ilyen túrán, különösen, hogy az egyik szomszédunk ebben a központban dolgozik. Van továbbá egy hatalmas panorámás terasza is a reptérnek, amelyen kb. 4 euróért húsz méter magasról lehet látni a nyüzsgést. A repülőtér naponta több száz járatot fogad és enged útjára a világ legkülönbözőbb pontjaira. Több tízezer alkalmazottja van, akkora, mint egy városka. Érdekes egy világ és nagyon érdekes közelebbről is megismerni.
Mindig sok a látogató(Fotó: Laslavic Tímea)
A bányászok által használt Jó szerencsét! (Glück auf!) köszöntéssel indul a látogatás, amely 45 percig tart és motorcsónakázást is magába foglal. Szerintem ez a fénypontja az egésznek: nagyon extra, különösen, hogy eközben relaxáló zene is szól a barlangban, csak hogy minél jobban ellazulhassunk a különös élmény alatt. Gyönyörű türkizkéknek tűnik a víz a tó fenekén lévő gipsznek köszönhetően (sajnos a képeken ez nem igazán látszik). Egy 6200 négyzetméteres tükrű tóról beszélünk, ahol állandó szivattyúzásra van szükség ahhoz, hogy a víz ne lepje el túl magasan a járatokat.
Beszállás a motorcsónakba(Fotó: Laslavic Tímea)
És van még egy"apróság", ami igazán kuriózummá teszi a Seegrottet: ebben a barlangban a második világháború alatt repülőgépgyár működött állami kézben. Hihetetlen, de igaz. A föld alatti létesítmény fantasztikus védelmet nyújtott a bombatámadásokkal szemben. Kétezer alkalmazott készítette el itt a világ első sugárhajtású vadászrepülőgépét a német katonai erők részére. A Seegrotte a világégés után ismét megnyílt a turisták előtt, a szóban forgó He 126-osnak a modellje pedig ma is megtekinthető néhány eredeti résszel együtt.
Heinkel HE 162 Salamander modell(Fotó: Laslavic Tímea)
Nem utolsósorban filmet is forgattak a barlangban: itt készült az 1993-ban bemutatott A három testőrnek az a jelenete, amikor a Vasálarcost szöktetik a Bastille alatt, a csatornarendszeren keresztül (Alexandre Dumas regénye nyomán). Ma is látható a helyszínen egy csónak, amit a film gyártói maguk után hagytak - a turisták nagy örömére.
Csónak a film kellékéből(Fotó: Laslavic Tímea)
Mind a Bécsi Nemzetközi Repülőtér, mind a Hintebrühli Seegrotte meglátogatása haladóknak, de minimum középhaladóknak ajánlott program és aligha fér bele egy klasszikus bécsi hétvégébe - már ha nem akarunk lemondani más olyan programról, ami kihagyhatatlan szokott lenni az osztrák fővárosban (lásd az eddigi részeket). Ha először járunk Bécsben, akkor természetesen ne ezekkel kezdjük, de ha már másodszorra vagy harmadszorra csábít el Ausztria, akkor mindenképpen ajánlom mindkét programot, különösen gyermekes családoknak. A kisebbeket aztán egészen biztosan elvarázsolja a csónakázás is, de a repülőgépek közeli látványa biztos!
A sorozat további részei:
Bécs kezdőknek és haladóknak - összes
Tetszett a cikk? Kövess minket!
Facebook • Youtube • Instagram • Twitter • LinkedIn • Google+
Laslavic Tímea
Bojtos Zoltán