Dürnstein, a Wachau ékköve

Dürnstein, a Wachau ékköve
5 perc

Látogatás az osztrák „Dunakanyarban”.


A Wachau, a Krems-től nyugatra eső terület a Duna északi partja mentén. Híres a boráról, a rengeteg sárgabarackról és a várairól. Egyébként a világörökség része is. Egy szép őszi napon meglátogattuk Dürnstein várát, ami méltán tekinthető Wachau ékkövének is. Egy darabka középkor, amit átleng Oroszlánszívű Richárd, Robin Hood és Saladin szultán szelleme. Hogy mi közük ezeknek az uraknak Dürnsteinhez? Azt is elmesélem. 

„Vár állott, most kőhalom”

Dürnstein romjai (Fotó: Bojtos Zoltán)

(Fotó: Bojtos-Sváb Csilla)

Október 24-én, a párom születésnapján, csodálatos őszi időben érkeztünk Dürnsteinbe. Jó osztrák szokás szerint van elegendő parkoló a látogatók számára. Mert látogató az annyi van, hogy ennyi emberrel akár meg is lehetne rohamozni a várat. Először a települést néztük meg. Dürnsteint kis Halstadt-nak is hívják, és valóban feltűnő a hasonlóság. Jóllehet Halstadt egy tó partján fekszik, Dürnstein viszont a Duna partján, de a domborzat miatt csak nagyon kevés hely maradt építkezésre, ami keskeny utcákat, és közöttük nagy szintkülönbségeket eredményezett. Dürnstein utcái inkább sikátorok, ajándékboltokkal, és kis „heuriger”-ekkel. 

A heuriger (ejtsd: hojriger) igazi helyi specialitás, maga a szó „idei”-t jelent. Eredetileg a szőlősgazdák tettek ki kecskelábú asztalokat és padokat a pince elé és ott mérték ki az arra járóknak a saját borukat. Később adtak hozzá zsíros kenyeret, sajtot, vagy valami egyszerű sültet, egyebeket. Például abban a heurigerben, ahová mi is betértünk ebédelni, fapadok voltak, és egészen egyszerű ételek. Mint a csirkepaprikás nokedlivel (hamisítatlan osztrák lelemény), és borjú pejsli zsemlegombóccal. (A neve alapján ő már inkább osztrák étel lehet, bár a nagymamám is istenien tudta készíteni annak idején.) 

Kalbbeuschel, vagyis borjúpejsli (Fotó: Bojtos-Sváb Csilla)

RichArt és az Oroszlánszagú (pardon: szívű) Richard Hotel

RichArt divatáru (Fotó: Bojtos-Sváb Csilla)

Akkor mi köze is van Oroszlánszívű Ricsinek Dürnsteinhez? Hát ő bizony ott raboskodott a Szentföldről hazatérőben. 100 000 ezüstöt kértek érte váltságdíj gyanánt, ami 23 tonnányi ezüst, és mellesleg Richárd birodalmának kétévi jövedelme volt abban az időben. Dürnstein manapság alaposan ki is használja ezt a hírnevet, a település központjában lévő hotel, Richard nevét viseli, és a mellette álló divatáru üzlet saját márkaként használja a RichArt nevet. Igazán érdekes ruhákat láttunk, ötletes ötvözete volt a korabeli divatnak és a mai ruháknak. Akit érdekel, keressen rá. A Google mindenkinek a jó barátja, amint az köztudott. 

Történelemóra és kardió edzés

A középkor celebjei (Fotó: Bojtos Zoltán)

A településből két gyalogút vezet fel magához a várromhoz. Az egyik a sportosabb alkatúaknak, szigorúan zárt cipőben, a másik a szenioroknak. Bár nem tartjuk magunkat még öregnek, de arra való tekintettel, hogy az út rohadt meredeknek tűnt lentről, mi az utóbbit választottuk. Ami igazán kellemes meglepetés volt, az az útközben elhelyezett információs táblák sokasága. Richardról, Robin Hood-ról, Saladinról és a kor celebjeiről. Ezeknek a tábláknak elvileg az volt a szerepük, hogy a történelem iránt érdeklődő „zarándokok” részére információt nyújtson. Gyakorlatilag a kevéssé sportos látogatók számára, - teszem azt, mint én - lehetőséget adott arra, hogy az arcunk elvesztése nélkül levegőhöz jussunk. Én is elolvastam a teljes történetét mindenkinek, németül és angolul is, hogy legyen ideje a pulzusomnak, hogy rendezze a sorait. Szóval meg kellett küzdeni azért a látványért, ami fenn a csúcson fogadott minket. A képek magukért beszélnek. 

Korlátlan kilátások

Látkép a vár tetejéről (Fotó: Bojtos-Sváb Csilla)

A várromnak a legtetején korlátlan kilátás nyílik a Dunára és a környező dombokra. Még a Göttweig-i apátság is látszik, ami szintén „megér egy misét”. :)

Távolban a Göttweig-i apátság (Fotó: Bojtos Zoltán)

A korlátlan szó szerint értendő. Semmi nem véd meg senkit attól, hogy lezuhanjon, ha túl közel megy a széléhez. Mivel nekem mindig is gondot okozott a „tátongó mélység lábaimnál”, valósággal rettegtem. Talán természeti katasztrófák résztvevői érezhetnek ilyet, amikor az ember agyában csak egy gondolat dörömböl, hogy el innen, de azonnal. Így tehát a Dürnstein-i vár romját jó szívvel ajánlom már kihűlt kapcsolatban élő, ám válni nem akaró pároknak hétvégi kirándulás céljára. :) Mit lehessen tudni, ugye? Bár ugyanannyira alkalmas romantikus találkahelynek is friss szerelmesek számára, ha nincs tériszonyuk.

Nem múlhatott el a nap, hogy a környék jellegzetes termékét, a sárgabarackot is meg ne kóstoljuk, baracklikőr és csokoládé töltelék formájában. Mindkettőt betiltanám, annyira finom volt. Egyszerűen túl nagy csábítás a földi halandók számára. De addig is, amíg legális marad, csak kóstold meg, ha arra jársz, mert mocsokul jó.