Ez a nőnap örökké emlékezetes marad Máltán: a reggeli órákban ugyanis összeomlott a szigetország egyik legismertebb turistalátványossága, az Azúr Ablak. A különös természeti csoda helyén gyakorlatilag semmi nem maradt, a helyieket pedig érthető módon szíven ütötte az esemény.
"Shadows and dust..."
Ezek voltak Proximo utolsó szavai a Gladiátor című filmben. A magyar fordításra kevésbé emlékszem, eredeti nyelven adta vissza a film azt az érzést, ami mind a mai napig az emlékezetemben él. A mondatot talán a legszebben a Halotti beszéd és könyörgés első mondata adja vissza:
"Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk: íme, por és hamu vagyunk."
A Proximót megformáló színészről, Oliver Reed-ről sokáig nem tudtam, hogy a film forgatása közben halálozott el, mégpedig egy matrózokkal vívott szeszfogyasztási versenyben, a cél előtt sikerült összeszednie egy végzetes szívinfarktust. Mindezt itt, Máltán, Vallettában. A tetemes, és egyben kifizetetlen fogyasztást elnézve csoda, hogy a bár tulajdonosa nem követte a színészt.
Ahogy Oliver Reed emlékét, úgy az egyik ikonikus máltai látnivalóét, az Azúr Ablakét is már csak filmek és fényképek őrzik: 2017. március 8-án, nőnapon, reggel 9:40 magasságában a hatalmas sziklahíd és a tartóoszlop a tengerbe zuhant, így gyakorlatilag mostanra már semmilyen nyoma nincsen a helyszínen a valaha volt büszke és csodálatos természeti jelenségnek. Így, ha az előző cikkem (10 hely Máltán, amit mindenképpen keress fel a gyerekeddel) után nem indultál sürgősen Máltára, hogy megtekintsd ezt a nevezetességet, sajnos lecsúsztál róla. Amint azt a cikkben is megjósoltam, az Azúr Ablak sorsa beteljesedett, bár arra én sem számítottam, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik.
Ami a helyiek reakcióját illeti: a legtöbben szomorúak, én is az vagyok. Nehéz megmagyarázni, mi vezetett idáig. 2012-ben már egy hatalmas darab lehullott a"keretből", aztán idén január 8-án egy komolyabb darab lett az enyészeté, pont a tartóoszlop alján - valószínűleg ez vezetett a végzetesen instabil állapothoz. 2013-ban geológusok felmérték a szerkezetet, és ugyan a folyamatot megállíthatatlannak tartották, azért még adtak pár évtizedet a látnivalónak. Az is igaz, hogy akkor a tartóoszlopot kevésbé vizsgálták, pedig ez a része volt kitéve leginkább annak az emberfeletti erőnek, amire a tenger és a szél együttesen képes. Az összeomlás előtti napokban pedig a viharos erejű szél és tenger éppen azt a partszakaszt ostromolta.
Ez a nem mindennapi természeti jelenség személy szerint engem minden alkalommal lenyűgözött. A méretei és maga a létezése is elképesztő volt, a képeket nézve pedig tényleg csoda, hogy eddig nem hullott darabjaira és a tengerbe. Ez a misztikum talán betudható annak is, hogy az ország legtávolabbi csücskébe kellett eljutni érte, Gozónak ugyanis a komptól a legtávolabbi végén volt az Azúr Ablak. Gozóra átmenni eleve jó és egyben kalandos érzés, kicsit az ember még inkább külföldön érzi magát. Aztán átvált turista-üzemmódba, és végigveszi a látnivalókat: a Citadella, a sópárlók Marsafornban, a Ramla Bay, és az Azúr Ablak... Ja, az már nem.
Azért a belső tenger még ott lesz, és a Blue Hole (Kék Lyuk) is, de valljuk be őszintén: ezek már nem annyira látványosak, mint az Ablak volt. Hiszen az a maga nemében páratlan, ahogy az angol mondja: one-of-a-kind volt. Talán egy kicsit páratlanná és egzotikussá tette ezt az apró szigetcsoportot, és benne engem is, aki tehetetlenül nézte, ahogy a turisták a jól látható figyelmeztetések és tiltások ellenére csordákban mászkálnak a tetején, és ugrálnak le róla, szikladarabokat szakítva le belőle.
Hogy milyen következményei lesznek az Azúr Ablak hiányának a helyi turizmusra nézve, azt még senki nem tudja. Mivel a jelenség Gozo szigetén volt, jelentős tömeget tudott erre a Máltánál apróbb szigetre csábítani, az ideérkező turisták 80% átment Gozóra, valószínűleg pont az Ablak miatt. Mindenesetre, ha te, kedves olvasó idelátogatnál, azért ne hagyd ki a szigetet!
Az internetes mémgyár persze már elindult, és van aki úgy kíván boldog nőnapot, hogy"egy ablakkal kevesebb, amit takarítani kell, drágám", illetve többen a Microsoft operációs rendszerének stabilitásával vonnak párhuzamot.
Amire persze még ráébreszthet minket ennek a monumentális természeti jelenségnek a gyors eróziója, az pont a mi kis bolygónk és benne a saját életünk törékenysége. Nem vagyok mások, mint por és elsuhanó árnyékok az univerzum által nekünk kiszabott idejében.
"Shadows and dust..."
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Molnár Péter
Valter Erik