Ez a németországi utunk már csak azért is különös volt, mert zéró információval indultunk el otthonról. Fogalmunk sem volt arról, micsoda gyönyörű városba megyünk, mivel sebtében terveztük meg a kiruccanást. Az történt, hogy a 2014-es évi nyári szabadságról hazatérve volt még három szabadnapunk, ezért úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a párom édesanyját Bambergben. Egyszerűen csak beültünk a kocsiba és elindultunk!
A párom édesanyja akkor körülbelül egy éve lakott és dolgozott Németországban. Valahogy sose néztem meg az interneten, hogy milyen is az a város, ahová elköltözött. Bajorországban fekszik, 1993. óta pedig az UNESCO Világörökség Listáján is szerepel a belvárosa. 2010-ben az Európa kulturális fővárosa címért is indult, de nem jutott tovább a bajorországi előválogatón. Amúgy meg testvérvárosa a magyarországi Esztergomnak.
Bamberg belvárosában(Fotó: Laslavic Tímea)
A három szabadnapunkból kettőnek a felét elvitte az oda- és visszaút. Ezért az egyik délután sütögettünk a kertben, a hazautazás napján pedig csak megreggeliztünk, és már indultunk is tovább. Így tulajdonképpen egyetlen napot, annak is csak a délutánját szánhattuk városnézésre. Egy jó hosszú sétát tettünk a városban, és ennyi épp elég is volt ahhoz, hogy meggyőződjek róla: ennek a helynek különleges varázsa van. Amint a belvárosba értünk, rögtön hangulatos kis szűk utcák fogadtak minket. Én nagyon szeretem a régi épületek földszintjén berendezett üzletek kirakatait megcsodálni.
(Fotó: Laslavic Tímea)
Majd az utcák egyre inkább kiszélesedtek és itt-ott piacterek váltották fel őket. Elég sok turistával találkoztunk. Augusztus eleje volt és Bamberg éppen blues-jazz fesztiválra készült. Számtalan hangulatos terasz mellett haladtunk el, és egyre inkább világossá vált számomra, hogy ez a város rengeteg turistát vonz.
(Fotó: Laslavic Tímea)
(Fotó: Laslavic Tímea)
Bamberg a Regnitz folyó partján fekszik, amely a várostól három kilométerre a Majnával, a híres Rajna egyik legfontosabb mellékfolyójával találkozik. A folyó néhány kisebb ága a belvárosban folyik, így az az érzésem támadt, hogy a városnak ez a része Velencére hasonlít. Csak később tudtam meg, hogy a Regnitz partján lévő részt, ahol XIX. századi halászlakok állnak, valóban “Klein-Venedig”, azaz Kis Velence néven emlegetik.
(Fotó: Laslavic Tímea)
Egy idő után azt vettem észre hogy rengeteg fotót készítek, mert nagyon tetszett a város!
A Püspöki Palotánál (Neue Residenz) található a Rózsapark (Rosengarten).
Neue Residenz(Fotó: Laslavic Tímea)
Rosenpark(Fotó: Laslavic Tímea)
Innen kilátásunk nyílik Bambergre: jól látható a hatalmas kolostor is, a Kloster Michelsberg. A város egyébként hét dombon fekszik, és ezek mindegyikén van egy-egy templom is.
Kloster Michelsberg(Fotó: Laslavic Tímea)
Persze amikor a partra értünk megcsodáltam a vízparton elhelyezkedő házakat és azt fontolgattam, hogy milyen lehetne egy ilyen helyen élni, a reggeli kávénkat a vízparton lévő teraszon elfogyasztani... Egészen biztosan szép, de egyben veszélyes is: a következő képen látható, melyek voltak azok az évek, amikor árvíz sújtotta Bamberget.
(Fotó: Laslavic Tímea)
Persze ha nem az árvizek alakulását követjük nyomon, akkor a vízpart egy igazán látványos és barátságos képet mutat.
(Fotó: Laslavic Tímea)
(Fotó: Laslavic Tímea)
Még mindenképpen visszatérünk ebbe a gyönyörű bajor kisvárosba, hiszen van kihez, ráadásul nem jutottunk el addig, hogy megkóstoljuk a híres bajorországi füstös sört, a Rauchbiert, amelyet kizárólag egy itteni sörfőzdében készítenek. A sör a német kultúra fontos része, a sok más mellett pedig a bajor sör is nagy elismerésnek örvend szerte a világban.
Czett Petra
Makai Niki