Ennél lejjebb már nincs - Életem az olasz csizma sarkán

Ennél lejjebb már nincs - Életem az olasz csizma sarkán
4 perc

Miután a külföldi turista öt nyelven is hiába érdeklődik egy helyi öregembertől, aki egyiket sem érti, a fia megkérdezi tőle:

– Ídesapám, nem kéne megtanulni valami idegen nyelvet?

– Minek fiam! Ez is beszél öt nyelven, oszt’ mégsem ment vele semmire!

Ezt a viccet a dél-olaszok annyira komolyan veszik, hogy DNS-sel örökítik generációról generációra.

Minél délebbre megyünk Olaszországban, annál jobban szükség van a kezünkre vagy bármi másra, amivel mutogatni tudunk, hacsak nem beszéljük tökéletesen az összes déli dialektust.  A „spíkkke inglishe?” vagy a „francese, he?”  csak arra szolgál, hogy megmutassák, igazán szeretnének veled beszélgetni, gyere, igyál meg egy kávét, tölts vele egy éjszakát, legyél a felesége, mindegy, csak ne add fel!  Nyilván eljön az pillanat, amikor pontosan tudod, hogy most sem fogsz Shakespeare korai drámáiról értekezni angolul, sőt, azt a fránya utcát sem fogod megtalálni, amit keresel. Ekkor jön az utolsó kétségbeesett próbálkozásuk, ami néha be is jön: 

– Massimo, vieni qua, tu spikke inglishe?! (Massimo, gyere ide, te beszélsz angolul).

Massimo ugyan a kérdést sem érti, de ezzel újabb 15 percet el lehet tölteni a Dolce vitából, mindenféle kötelezettség nélkül.

Azt hiszem, Santa Maria di Leuca az egyetlen hely  Európában, ahol a turistáknak fenntartott információs irodákban  kizárólag olaszul beszélnek, az internet nincs bekötve a számítógépbe, viszont a 65 éves  bácsi (aki azért van, hogy segítsen), előzékenyen felajánlja, hogy megnézheted a saját telefonodban a Google-fordítót. Sajnos net abban sincs, úgyhogy, ha tényleg nem beszélsz olaszul és Santa Maria di Leucában jársz, akkor elárulom a titkot: állítólag él itt valaki, aki ért angolul! Egyszer már látta valaki beszélni.  De azt is mondják, hogy volt egyszer itt egy magyar, biztosan tudják! Ő is onnan jött ahonnan én, abból a Bulgária nevű városból.  Minden ellenállás felesleges! Bulgária igenis egy város Magyarországon.  Annyiban azért nemzetköziek itt is, hogy pontosan úgy gondolják, ahogy az amerikaiak: tehát, hogy mi franciául beszélünk. Maximum annyi eltérés van, hogy itt tudják: Európa nem egy ország.

Ha idetéved egy-egy holland, vagy svájci, messziről fel lehet ismerni a kétségbeesett, kilométerekre elhallatszó nyögdécselésről.  Valószínűleg csak szállást vagy egy pohár vizet szeretne, de aki itt nem beszél olaszul, az sajnos meg fog halni szomjan. Nem azért, mert nem akarnak neki inni adni, sőt! Inkább azért, mert a pohár vízhez előbb meg tanulnia olaszul. Ezt minimum 4-5 önkéntes nyelvtanár biztosítja, kézzel-lábbal. 

Nemrég volt itt egy ausztrál biciklis csoport és eltöltöttem velük egy estét. Abban a szállodában laktak, ahol már látott valaki egyszer valakit, aki beszél angolul. Sajnos, egész este nem sikerült őt előkeríteni. Viszont az étlapon angolul is szerepeltek az ételek. Egyiket sem tudtuk beazonosítani… Valami hal! Ami itt nem tészta, az biztos, hogy hal. Vagy kagyló. Vagy hal…

Jó, ez itt nem a reneszánsz oktatás epicentruma, viszont itt folyik össze a Jón-tenger és az Adria, amit szabad szemmel tiszta időben elég jól látni.  És az emberek kedvességét, segítőkészséget a legkisebb mértékben sem befolyásolja a nyelvismeret hiánya. Az állatorvos ingyen ad bolhaövet, mert „jéé, pont ugyanilyen kutyája van a felesége testvérének”.  Leucaban a Restaurante Rizzieriben - ha már visszatérő vendég vagy (magyarul: láttak már egyszer az utcán elsétálni) -, akkor 2-5 eurót elengednek a számlából. Pontosan képesek megjegyezni, ki mivel issza a kávét, mennyi jeget szeret a Campari-szódájába, vagy hogy hívják a  kutyámat (Béla).  Nincs olyan napszak, amikor ne lenne az itt élőknek 15-20 perce arra, hogy beszélgessenek a semmiről, vagy hogy segítsenek kiigazodni.

Turista (Fotó: Flickr/Cristina)

Helyi lakos (Fotó: Flickr/Edoardo Forneris)

Világ életemben városi lány voltam, így csak legendákból ismertem a „vidéki jószomszédság” fogalmát - eddig. Amióta itt lakom, egyik ámulatból a másikba esem, hogy „pénz nem számít” alapon BÁRMIBEN segítenek, ha kéred. Semmire sem irigyek, mintha mindent ingyen kapnának a boltban. Ami mégis a legtöbb turistát idevonzza, azok a  grották. Az itt lévő grották (tenger által kivájt barlangok) szépségét a Capri szigetén található Kék-barlang is megirigyelheti.

A Három kapu-barlang (Fotó: Flickr/Edoardo Forneris)

Azért jó itt, na! (Fotó: Schatz Roberta)

A Sárkány-barlang, a Születés-barlangja, a Három kapu-barlang, az Ördög-barlangja, mind-mind egyedi  legendával és magával ragadó szépséggel vonzza ide az embereket.  Ha egyszer sok időm lesz, lefordítom a prospektusaikat, mert az idelátogató idegenek is megérdemlik, hogy mindent megtudjanak ezekről a természeti csodákról. Vagy még jobb, ha megtanulnak olaszul. :)


Schatz Roberta

Santa Maria de Leuca, Olaszország


Kapcsolódó cikk, még lejjebről: