Ez bizony szerelem! - Első találkozás az óceánnal

Ez bizony szerelem! - Első találkozás az óceánnal
3 perc

Hiába dorgálják előszeretettel a “mai fiatalokat” azzal, hogy az internet megöli a személyes kapcsolatokat, ha okosan használja az ember, pont az ellenkezője történhet meg. Velem megtörtént, és utólag egy valóságos csodaként fogom fel. Valóra vált egy régóta dédelgetett álmom, és egy új, lehetőségekkel teli világ tárult elém: életemben először jutottam el az óceánhoz.

Mégpedig az Atlanti-óceánhoz, egy olyan egyszerű lehetőségnek köszönhetően, amely mindenki számára adott. Ez a nyelvtanulás.

Nyelv, language, illusztráció (Fotó: Pixabay)

Az autodidakta tanulás áttörője a világháló létrejötte. Csak azt nem tud tanulni segítségével az ember, amit nem akar. Nekem személy szerint a nyelvtanulást könnyítette meg. Így történt ugyanis, hogy letöltöttem egy nyelvcserélő telefonos applikációt, ahol spanyol anyanyelvűek után kutatva akadtam rá egy kanári-szigeteki lányra. Hamar megtaláltuk a közös hangot és rá kellett jönnöm, hogy eredeti tervem és célom befuccsolt, a spanyol nyelvtan és társai messzi vizekre eveztek tőlünk – de nem bántam. Olyan jól elcseverésztünk angolul, hogy a cirka 3500 km-nyi távolság ellenére barátság alakult ki köztünk. Többször szóba került, hogy ismerjük meg egymást személyesen is, és egy év után úgy döntöttünk, kultúrcserét szervezünk: a szülinapomon Tenerifére repülök, majd neki az én idegenvezetésemben lehet része Budapesten. Ez volt az első, hosszabb mint 1,5 orás repülőutam életemben. Ennél jobb szülinapi ajándék nem is kellett, még akkor sem, ha saját magamtól kaptam. 

Az ismeretlen barátnőm a repülőtéren várt szülinapi csomagommal, ami telis tele volt olyan dolgokkal, amiket imádok. Már a repülőtér parkolóját pálmafák ölelték, és ahogy hajtottunk ki a szülei nyaralójába vezető útra, tudtam, már most megérte az utazás, és alig vártam, hogy többet lássak a Kanári-szigetek legnagyobbikából, Teneriféből.  

Hihetetlen laza érzés volt, hogy egy helyi vezeti az utamat, és nem nekem kell mindent kitalálni, megtalálni, megtapasztalni, majd valami újat keresni. Nem vagyok az a couchsurfingelős, de ebben az esetben mindketten a másik otthonában aludtunk, ami szintén egyedi élmény volt. Olyan vendéglátással és szeretettel fogadtak, mintha ezer éve ismernénk egymást, a nyelvi nehézségek ellenére is. Ilyenkor jön rá az ember, hogy a közös nyelv nem feltétlen a legfontosabb dolog az emberi kommunikációban, és hogy testbeszéddel mennyi mindent ki lehet fejezni, meg lehet érteni. Persze következő alkalommal remélem, már a közös nyelv sem lesz akadály. Ugyanis nem csak a szigetbe, hanem a nyelvbe is, mégjobban beleszerettem.

Első nap elsétáltunk barátnőm kedvenc partjára, amit képeken és álmaimban már sokszor láttam. Régóta vágytam az óceánhoz, és nehéz szavakba önteni azt a boldogságot, örömöt és leginkább hálátamit akkor éreztem, amikor végre a saját szememmel láthattam az én nagy, gyönyörű, erős hősöm hullámait, apadatlan hevességét, hallhattam szenvedélyes zúgását. Ott voltam, csodálhattam, megérinthettem, megérinthetett. Semmi sem fogható ahhoz a mennyiségű nyugalomhoz, amit a kék óriás közelsége vált ki az elmémből: egyszerre minden porcikám összhangban van egymással, minden agysejtem egy szinten rezeg. Amióta eljöttem, visszavágyom, ismét ott lenni, csodálni, csak állni és hagyni, hogy a kecses hullámok nyalogassák lábujjaim hegyét, miközben én megfeledkezem a világ minden bajáról és béke terem az elmémben. 

El Medano partja (Fotó: Varga Brigi)

Varga Brigi

Spanyolország, Tenerife 

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy sztorid? Legyél a szerzőnk!

Címkék: óceán , nyelvtanulás