Thaiföld, a mosolyok országa

- 9. rész: Felfedezőút

Thaiföld, a mosolyok országa - - 9. rész: Felfedezőút
Thaiföld, a mosolyok országa - - 9. rész: Felfedezőút

Az egyik legérdekesebb dolog számomra a szabadságok alatt az új helyek felfedezése. Mármint különleges hangulatú vendéglátóhelyekre gondolok itt: élmény egy-egy ilyen-olyan kínálatú étteremre rábukkanni, egy különleges hangulatú teraszt véletlenül megtalálni, egy szokatlan ötletekre épülő bárban elidőzni vagy egy másképp kigondolt tengerparton napozni és fürdeni... Többek között ezért nem szoktunk all inclusive típusú vakációkra befizetni - amelyeknek természetesen megvan a maguk előnye is -, mert szeretünk mászkálni és minden nap újabb és újabb helyeket keresni például az étkezéseinkhez. Egyféle vadászat ez. Nem történt ez másképp thaiföldi vakációnk alatt sem: sok-sok érdekes helyet találtunk Koh Chang szigetén.

Nézzük csak ezt a tengerpartot például: Ban Laem Ngop a neve, és az egyik zugát egy Lisca Beach elnevezésű terasz tartja karban. Fantasztikus egy hely! Itt napoztunk és fürödtünk talán a legtöbbet, mert csodás hangulata volt, és tettük ezt annak ellenére, hogy elég borsos áron kínálták az enni- és innivalókat. Véletlenül találtunk rá, egy elég félreeső helyen van és ezért nem is zsúfolt egyáltalán. Én nem szeretem, ha zene megy a tengerparton, de itt csendesen szól és nagyon odaillő volt, hallgatása közben kényelmesen el lehetett nyújtózni a homokkal megtöltött zsákokon, a nagy vagy kicsi napernyők alatt... 

(Fotó: Laslavic Tímea)

És ami igazán furcsa volt: nem volt wifi! A bár mellett az állt egy táblán:"Nincs wifi, beszélgessetek egymással, élvezzétek a vakációtokat, tegyetek úgy, mintha 1993 lenne!" Ez még nekem is szimpatikus volt, pedig én elég internet-függő vagyok...

(Fotó: Laslavic Tímea)

A Lisca Beach mellett szólt még az is, hogy mivel a tulaj olasz - egy thai nőt vett feleségül és így került a szigetre -, helyi specialitásokon kívül igazán nagyon finom olasz kajákat is lehetett rendelni náluk, ami nagyon jól jött, amikor már untuk a sok ázsiai fűszert. Szóba is elegyedtünk Robertóval, és elmondta, hogy azokon a sátrakon kívül, amelyeket a terasza mögött lehetett kibérelni és amelyek belsejében igen nagy a komfort, egészen exkluzív vendégeknek is ad ki drága szobákat egy gyönyörű villában, a sziget egy másik részén. Nagyon szerettük ezt a helyet, mert annyira, de annyira relaxáló volt ott lenni!

Egy másik szuper hely a Warapura szállóhely terasza volt. Ide is véletlenül tévedtünk be felfedezőútjaink egyikén és nagyon megtetszett a hely, tehát többször is visszatértünk ide. Innen gyönyörű naplementéket lehetett végignézni a kényelmes, tipikusan ázsiai ülő/fekvőhelyekről. 

(Fotó: Laslavic Tímea)

Nagyon finom shake-eket kínáltak (itt végre találtunk mango lassit is), késő délután pedig csak úgy ömlött a nép a teraszra, naplementét nézni.

Találtunk továbbá egy blues bárt is. Na erre aztán tényleg nem számítottunk Thaiföldön! Egyből kiszúrtuk a nagyon hangulatos helyet, amikor pedig beléptünk, mindjárt a nagy amerikai bluesgitáros, B. B. King fényképe került a szemünk elé (akit volt alkalmunk élőben látni Bécsben), sőt Johnny Winter fotója is ott volt a falon (őt is volt szerencsénk élőben látni, még Romániában, Segesváron). A férjem nagy blues rajongó, ezért volt annyira érdekes számunkra a Stone Free Blues Bar, amelyet mindenféle maradék építkezési anyagból és falécekből húztak fel és ilyen-olyan kacatokkal rendeztek be - pont ettől volt viszont különleges!

(Fotó: Laslavic Tímea)

Jókat ettünk itt és természetesen közben blues zenét hallgattunk. Hamar kiderült, hogy saját együttese is van a helynek: a Sticky Rice Blues (nevét egy thai édesség, a kókuszdiós-banános rizs ihlette). Sajnos nekünk nem volt alkalmunk látni őket, mivel éppen máshol  volt koncertjük.

A negyedik és egyben utolsó hely, amelyről be szeretnék számolni, a Chow Lay Seafood. Ez egy olyan étterem, amely egyenesen a vízen található: cölöpökön áll az építmény és ettől nagyon hangulatos. 

(Fotó: Laslavic Tímea)

Friss halféléket és más tengeri herkentyűket kínálnak. Nagyon finom a kosztjuk. Ide csak azért nem mentünk már vissza, mert az nagyon nem tetszett, ahogyan a tányérokat egy improvizált csap alatt mosták el és a mosogatólé a tengerbe folyt: ha mosogatószert is használtak, akkor azért (az a tengernek nem jó), ha meg nem használtak, akkor azért (az meg nekünk nem jó). 


A sorozat további részei:

Thaiföld, a mosolyok országa - Összes

Tetszett? Oszd meg!