Trópusi gyümölcsfarmon Malajziában – Három hét alatt három ország Ázsiában 2. rész

Trópusi gyümölcsfarmon Malajziában – Három hét alatt három ország Ázsiában 2. rész
7 perc

Malajziai szabadságunk alatt meglátogattuk az általunk választott térség egyik fő attrakcióját, a Desaru Fruit Farmot. Malajzia Kota Tinggi elnevezésű kerületében, azon belül is Desaru település mellett található. Rengeteget reklámozzák és sokan direkt azért jönnek át Szingapúrból ide, hogy bejárhassák ezt a különleges helyet. A szingapúri Changi kikötőből naponta jár át a Limbongan Maju Ferry Services kompja a malajziai Tanjung Belungkor kikötőbe, ahonnan már csak egy karnyújtásnyira van a  gyümölcsfarm, mely számos turisztikai díjat nyert már el. A mi szállodánkhoz is nagyon közel volt, ajánlották is, így kipróbáltuk.

Desaru Fruit Farm (Fotó: Laslavic Tímea)

A kb. 70 hektáron elterülő farmnak egy részét úgy rendezték be, hogy egy kisebb területén könnyűszerrel ízelítőt tudjanak adni a turistáknak (vagy az iskolák tanulóinak) arról, mi és hogyan terem egy ilyen gyümölcsfarmon. De akár az egész farm is bejárható a nagyobb túrák alkalmával. Van félnapos is, egynapos is, ott is lehet aludni és így tovább. Ha a szingapúriak annyira nagy érdeklődéssel járnak át ide, akkor világos, hogy miért érdekes ez a trópusi gyümölcsfarm olyanoknak, akik almával és szilvával nőttek fel: itt olyan terméseket láthat az ember, amelyekkel talán még az üzletekben sem találkozott soha. Én például eddig nem láttam sem kakaófát, sem kávécserjét.

Turisták fotói a farm bejáratánál (Fotó: Laslavic Tímea)

Vagy itt van például éppen a durián, ennek a térségnek a fő gyümölcse, amely elsősorban arról híres, hogy rettenetesen bűzlik. Sőt a világ legbüdösebb gyümölcseként tartják számon! Megtalálható Malajziában, Indonéziában, Indiában, Srí Lankán és Thaiföldön is. Nagy fákon nő és miután teljesen megérett, maga is méretes (akár 5 kilogrammot is nyomhat) és olyan szagot áraszt, hogy Szingapúrban szegényt egyenesen kitiltották egy csomó zárt helyről. Egy az egyben az áll a figyelmeztető táblákon, hogy duriánt például a metróra felvinni vagy a szállodába bevinni még teljesen légzárt csomagolásban sem szabad. Valóban erősen rothadó szaga van, borzasztó, de tényleg! (Meg se kóstoltam.)

A szervezett körsétákon a látogatók átfogó képet kapnak arról, hogyan néznek ki azok a fák, melyeken a trópusi növények megteremnek, milyen a viráguk, hogyan gondozzák őket, miként védik meg őket a nyalánk madaraktól, melyek a gyümölcsök tápértékei és nem utolsósorban milyen az ízük. Kóstolásra ugyanis séta közben és a túrák befejezése után is van lehetőség. 

De van itt zöldségeskert, fűszerkert, méhészet, sőt egy mini állatkert is: lakóinak (kecskék, nyulak, tyúkok, kacsák, pulykák és a többi) a dolga a farmon feleslegessé vált levelek elfogyasztása, illetve... natúr trágya előállítása. Minden arról szól ezen a farmon, hogyan és miként is kell ezt az egészet csinálni, mi a helyes gyakorlat a mezőgazdaságban, hogyan működik az integrált növényvédelem, miért hasznos pl. kecskéket nevelni és méhészetet fenntartani a farmon belül stb., majd a séta végén lehetőség nyílik a farmon termett friss gyümölcs kóstolgatására is egy hangulatos teraszon. 

Százféle gyümölcsöt termesztenek itt, ebből kb. egy tucatnyit lehetett kipróbálni helyben. A legtöbb gyümölcs íze természetesen tetszett, na de volt olyan is, ami egyáltalán nem. Frissen facsart, házi gyümölcslé is jár a turistának, jéghideg hidratálásra egyébként még a látogatás közepén is van lehetőség, amikor a csoportokkal megállnak egy kis mesterséges tó mellett, halakat etetni és pihenni egy picit. 

Mindig van idegenvezető is, ráadásul a nagyobb (ottalvós) csomagok esetében még olyan extrákat is biztosítanak, mint például paintballozás a farm területén, gokartozás vagy drótkötélpálya. 

Lényeg a lényeg, hogy nemcsak kellemes, de tanulságos is a Desaru Fruit Farm meglátogatása, főleg nagyvárosi gyerekeknek. Nekem felnőtt létemre a farmon tett körséta volt a malajziai tartózkodás fénypontja; büszke voltam arra, hogy amikor visszanéztem a fotókat, mindegyik gyümölcsnek tudtam az angol nevét és egy-két érdekességet is el sikerült mondani róluk. Azóta a tanultak felét elfelejtettem, na de ez most már mellékes... Talán csak azt bánom, hogy nem kóstoltam meg a duriánt. 


A sorozat további részei:


Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!