Ki tudja behatárolni a térképen a Fríz-szigeteket, vagy a Watt-tengert, na és Dániát? Na jó, az utolsó valószínűleg az emberek többségének (legalábbis európai viszonylatban) nem okoz különösebb problámát. Na de a másik kettő? Ki hallott egyáltalán róluk? Mert én nem, egészen addig, amíg egy egyetemi projekt során kénytelen voltam beleásni magam a témába, négy évvel Dániába költözésem után. Végül is, azt mondják, jobb későn, mint soha. De örülök, hogy erre is sor került, mert így betekintést nyerhettem az ország azon részébe, mely a maga egyszerűségében páratlan és felbecsülhetetlen. Ezzel az írással pedig ti is kicsit jobban megismerhetitek a Jütland nyugati parján húzódó, eleven ékszerdobozt.
A Watt-tenger Nemzeti Park három ország partvonalán halad végig: Dánia, Németország és Hollandia. A park dán része 2014-ben került fel az UNESCO Világörökségi Listájára (a másik kettő már 2009-ben). A Watt-tenger (dánul Vadehavet, angolul Wadden Sea), az Északi-tenger melléktengere, mely a Fríz-szigetek által különíthető el a nyílt tengertől. Emellett Földünk legnagyobb, összefüggő árapálysíkságjaként tartják számon, mely gazdag és egyedülálló növény- és állatvilággal rendelkezik. Például a már majdnem kiírtott fajoknak nyilvánított kúpos fókák és örvös lúdak száma jelentősen megnövekedett a térségben, hála a természetvédelmi intézkedéseknek. Továbbá, évente körülbelül 12-15 millió vándormadár érkezik a Watt-tengerhez Szibériából, Grönlandról, Kanadából, és Kelet-Európából, hogy enyhébb körülmények között vészeljék át a telet. A térség tökéletes fészkelő- és táplálkozóhely is egyben a madarak számára, hiszen a hal-, csiga-, kagyló- és gilisztaállomány bőséges és változatos. A tenger és ennek környezete azért is nagyon érdekes, mert földrajzi sajátosságai miatt a víz olykor látható, olykor pedig akár négy kilométert is visszahúzódhat, maga után hagyva a szokatlanul széles partokat és homokdűnéket.
Tavaszi séta Fanø kietlen partjainál(Fotó: Könyves Viki)
Viszont mivel a természettudomány egyáltalán nem az én szakterületem, ezért a flóra és faunával kapcsolatos bővebb információkkal nem szolgálhatok. Inkább arról mesélnék, hogy laikus turistakánt milyen élményekkel szolgál a Watt-tenger Nemzeti Park, és hogyan tudja az ember élvezni ezt a természeti csodát, anélkül, hogy kárt tegyen élővilágában, vagy legalábbis minimálisra csökkentse káros hatásait a környezetre.
Ideiglenes tengerpart Rømø-n a következő dagályig(Fotó: Könyves Viki)
Az elmúlt három évben, három, a Fríz-szigetekhez tartozó dán szigeten jártam, három különböző évszakban: Rømø-n nyáron, Mandø-n ősszel és Fanø-n tavasszal. Merem állítani, függetlenül attól, hogy az év melyik időszakában látogat el az ember, nézni- és tennivaló akad bőven. A turistaözön egyértelműen nyáron észlelhető, amikor a hőmérséklet „felugrik” körülbelül húsz fokra, hiszen ilyenkor lehet nyugodtan élvezni az óriási, széles, finom homokos partokat, és lubickolni a sekély tengerben.
A vízi sportok nagyon népszerűek Dánia nyugati partjain, mivel az erős hullámzás és heves szél kombinációja tökéletes lehetőségeket nyújt a szörfözésre vagy vitorlázásra. Emellett, a parton a szokásos napozós, kagylógyűjtós, homokvár építős tevékenységek mellett sokan blokartoznak, lovagolak és sárkányt eregetnek, megtarkítva az eget a színesebbnél színesebb darabokkal.
A nemzeti park ingyen látogatható, ezért rengetegen érkeznek nyaranta, leginkább a skandináv országokból, valamint Németországból. Júniustól augusztusig számtalan lakókocsi és kempingező tölti meg a partokat, vagy, akik kényelmesebb szálláslehetőségeket keresnek, azok kibérelnek egy, a parthoz közeli nyári lakot (dánul sommerhus). Egyébként Dániában jellemző, hogy a családok saját sommerhus-val rendelkeznek, nem feltétlenül tengerparton, de azért, ha egy mód van rá, akkor mégis. Ezért a Fríz-szigetek csak úgy hemzsegnek a kis nyaralós házikóktól.
Néhány sommerhus Fanø szigetén(Fotó: Könyves Viki)
A legtöbben autóval közelítik meg a szigeteket, ezért nyáron sokszor inkább egy szupermarket zsúfolt parkolójához hasonlít a part, mintsem egy természetvédelmi területhez. Sajnos. Ennél néha már csak az sajnálatosabb, amikor a széles partokat rally-pályának használják mindazok, akik valamiféle belső kényszert éreznek arra, hogy itt éljék ki a sebesség és adrenalin utáni sóvárgásukat, beborítva mindent vastag homokfelhőkkel. Ez a partvidék, mely egy egyedülálló ökoszisztémának ad helyet, nem ezt a célt szolgálja.
Igazából nem is fontos elkocsikázni a célállomásig, hiszen mindegyik sziget könnyen megközelíthető másféleképpen is. Például Rømø a szárazföldhöz egy, a töltésen átfutó, rövid úttal kapcsolódik, melyen szép időben öröm lehet átbiciklizni (biciklik bérelhetőek számos helyen a környéken). Fanø-re és Fanø-ről menetrend szerinti kompjárat közlekedik nagyjából félóránként. Az út kb. 12 perc , Esbjerg kikötőjéből indul és oda is érkezik. A szigeten élő, viszont a szárazföldön dolgozó, tanuló emberek számára a komp használata mindennapos és szükségszerű, a turistáknak pedig egy külön élmény, mivel így kicsit beleshetnek a helyiek napi rutinjába, legalábbis a közlekedést illetően.
Várjuk a kompot - Esbjergi kikötő a távolban(Fotó: Könyves Viki)
Én személy szerint a Mandø-be való eljutást élveztem a leginkább, amikor egy túlméretezett gumikkal felszerelt, úgynevezett „traktorbusz” (vagyis traktor húzta busz) vitt át minket a szigetre. Erre az átalakított járműre azért van szükség, mert a négy kilométer hosszú töltés, ami összeköti a szigetet a szárazfölddel, dagálykor eltűnik, és így autók nem közlekedhetnek rajta. Néha még a traktorbuszon is kifog a vízszint, ilyenkor pedig a szigeten tartózkodók a szárazföldtől elzárva várják a Watt-tenger visszahúzódását. A kiszámíthatatlan és kontrollálhatatlan körülmények miatt a sziget népessége folyamatosan csökken, így ma már csak 36-an élnek itt.
Mandø felé zötykölődik a traktorbusz(Fotó: Könyves Viki)
Az igazat megvallva, ha az ember rögtönzött kiruccanás gyanánt látogat el a Watt-tenger partjához, akkor valószínűleg semmit nem fog megtapasztalni az egyedi élővilágból, mely igaz, hogy néha rejtve marad, de mégis körülöleli az egész térséget. Ezért tanácsos részt venni előre leszervezett programokon, melyek általában fizetősek, viszont az információ- és élménydús tevékenységek megérik azt a pénzt. Én egy iszapsétában vettem részt Mandø-n, melynek során mellcsizmába bújva gyalogoltunk végig a parton, kagylókról, csigákról tanultunk, fókát láttunk és hallottunk arról is, hogy milyen egy csöppnyi szigeten élni, olykor elzárva a világtól, egyedül maradva a természettel.
Magára hagyott kisfókára bukkantunk túra közben(Fotó: Könyves Viki)
Gumiruha, sebes szél és jéghideg tenger - Üdv Mandø-ről(Fotó: Könyves Viki)
De az iszapséta csak egy opció a sok közül. Ezen kívül lehet menni madárlesre, osztriga szafarira, vagy akár részt venni egy túrán a Fekete Napként emlegetett jelenség megjelenésekor. A Fekete Nap elnevezés (dánul Sort Sol) a seregélyek égi táncára utal, melyek naplemente előtt a magasban, csoportokba verődve gyülekeznek, néhány percig, feketébe borítva az eget, ide-oda cikáznak együttesen, majd visszatérnek lápi pihenőhelyükre. A jelenség pontos helye és ideje meglehetősen kiszámíthatatlan, éppen ezért jobb, ha csoportosan próbálunk szerencsét, egy olyan vezetővel, akinek van tapasztalata a témában.
Sokszor felmerül a kérdés: hogyan lehet megóvni a természetet és egyben elérhetővé, valamint élvezhetővé tenni azt az emberek számára? Mára Dánia watt-tengeri térsége a Fríz-szigetekkel együtt a kapacitásaik határait feszegetve többezer turistát fogad évente, akik így vagy úgy, de nyomot hagynak maguk után. Talán a nyár hozta nyüzsgés és az alacsony szezon adta nyugalom folyamatos váltakozása segít a természet regenerálódásában. Talán igen, talán nem. Viszont ha elmegyünk, és bennünk van a szándék, hogy igazán megismerjük mindazt, amit ez a nemzeti park magában hordoz, akkor próbáljunk meg minél kevesebbet ártani a környezetnek. Ne csak nézzünk, hanem lássunk is, és ha lehet, fordítsuk hasznunkra az oktatási célokra kitalált csoportos programokat és múzeumokat, hisz ezekkel nem másokat gazdagítunk, hanem csakis saját magunkat.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!
Könyves Viki
P. Nagy Laura