Zsák Kata
Inkább mondanám magam kényelmesnek, mint kalandvágyónak…
…legalább is azelőtt, hogy egy kéthetes németországi művészeti program után „ott felejtettem magam” Kölnben.
Azóta nincs megállás!
Ha valamit eltervezek azt általában véghez is viszem, mégis évekig gondolkoztam azon, hogy milyen jó lenne külföldre menni, külföldön élni. Mindig volt valamilyen indok, hogy miért ne tegyem meg azt az első lépést.
Rájöttem, hogy mivel sose voltam elég bátor elindulni otthonról, sokkal egyszerűbb a helyzet, ha már eleve ott vagyok egy másik országban. Így maradtam Kölnben 7 hónapot, ami után jelenleg Toszkánában élek, egy tengerparti városban, Carrara mellett, de hamarosan innen is továbbállok Berlinbe.
Kölnben megtapasztaltam milyen teljesen egyedül felépíteni egy új életet. Német nyelvtudás nélkül munkát és szállást találni. Mások segítségét elfogadni, úgy hogy azt nem tudom viszonozni. És a legfontosabb: mennyire máshogy gondolkoznak azok, akik anyagi biztonságban élnek.
Massába, Toszkánába, már barátom miatt jöttem, így itt egy egész új családdal és baráti körrel kellett megismerkednem. Olasz nyelvtudás nélkül részt venni a nagymama születésnapján és a húsvéti ebéden, milyen élőlények élnek a tengerben, és milyen hat fogást végig enni.
Szeretem az érdekes anekdotákat, legendákat, helyi sztorikat, amit tényleg csak az itt lakók tudnak. Gyűjtöm a recepteket, és mindent megkóstolok, amit csak lehet. Tudom milyen a honvágy és milyen büszkének lenni a hazámra. Milyen, amikor elsőre támogat és befogad egy halom vadidegen.
Zsák Kata
