A szőke tündék és rasszista naplopók országa - sztereotip Finnország

A szőke tündék és rasszista naplopók országa - sztereotip Finnország
5 perc

Milyen egy nemzet? Szeretjük feltenni és meg is válaszolni a kérdést. De a válasz mindig egyéni és szubjektív. Élethelyzetünktől, tapasztalataink minőségétől (pozitív/negatív) felszínes vagy mélyebb kapcsolatainktól egyaránt függ. A nemzeti sztereotípiák kérdésében most újra a finnekre esett a választásunk.

Egy a valóság és ezer a ruhája volt a címe Karácsony Rezső fiataloknak szóló tudományos ismeretterjesztő könyvének, amelynek tartalma jócskán elavult tán a 80-as évek óta, de a könyv címe újra és újra eszembe jut. Ugyanazt a világot látjuk, éljük meg másképp itt Finnországban is és zördülünk össze, ha valaki másképp látja, éli meg a "mi" világunkat. 

Akár személyes találkozásainkat, akár a Facebook különféle csoportjait, blogoldalait nézzük, bizony be kell látnunk, hogy egyesek bosszantóan naivak, tájákozatlanok, mások meg épp roppant tudálékosak és fölényeskedőek. Csak mi vagyunk tökéletesek, naná!  

De mégis, milyenek a finnek?  

A finnek éteri szentek! A finn sosem hazudik, szemedbe néz. Megnyilatkozása őszinte, egyenes. A hiba benned van, ha a száraz sallangmentesség bánt. Nincs mese, meg kell változnod. A finn nem korrupt. Ha a barátod lesz, rá mindig számíthatsz. A finn betartja a szabályokat, szinte vallásosan fizeti az adót, nem lépi át a sebességhatárt. Az egyenlőségben hisz, ezért nem vesz drágább autót, mint ami a szomszédnak van. A finn városok tisztasága irigylésre méltó. A finn emberek ragaszkodása az ízetlen ételekhez, rendíthetetlen hite a vezetőkben és állandó kockázatkerülése inkább a javukra írandó, mintsem ellenükre. Az oktatásuk a legendáknak megfelelően kiváló, egészségügyük szintén irigylésre méltó. Befogadják a menekülteket, régóta sikeresen dolgoznak a szomáliai és máshonnan jött menekültek beilleszkedésén. Ez a szőke tündék álomországa. 

Vagy mégsem?

Hiszen ezek bunkók! A múltkor is becsapta az orrom előtt az ajtót, a terhes nőnek nem adta át a helyét, a szomszéd nem köszön, a munkatárs nem érdeklődik a hogylétem felől, és úgy különben is, mindenki szótlan! Amikor megkérdeztem, hogy hová megy a metró, a nő csak annyit válaszolt: Olvasd el, vak vagy? A gyerekeiket is úgy nevelik, mint a vadak! Állandóan kint játszatják őket, hóban, sárban, de egy verset nem tudnak szavalni. A zsebkendőt nem ismerik, az orrukat szívják, aztán csodálkoznak, hogy arcüregyulladást kap minden finn gyerek. Na, az enyémek nem kaptak semmit, mert én megtanítottam őket rendesen orrot fújni. 


Az semmi! Ezek a világ lustái! Bizony, ez egy lusta, elkényeztetett társaság, akiknél a magyarok kétszer jobban teljesítenek. Teljesítenének. Már ha engednék őket. Most komolyan, a múltkor is megkérték Janit, hogy ne dolgozzon már olyan gyorsan, mert az kényelmetlen a finn dolgozóknak. Meg munka helyett állandóan kávéznak, az ebédszünet egyórás, négykor meg lelépnek. Már ha egyáltalán dolgoznak, hiszen állandóan szabadságon vannak. Naná, hogy csodálkoznak, hogy semmit nem sikerül befejezniük. Az meló nagyját a külföldiekkel végeztetik el. Ja, és persze nemcsak lusták, hülyék is. A mai fiatalok már számolni sem tudnak, dolgozni meg büdös nekik. Az oktatásuk is szar, a tanár alig tanít valamit, a diákok megvadultak és csak a telefonjaikat bámulják.


Ez hagyján! De rasszisták is! Múltkor a buszon a sofőr nem adot jegyet, mert nem finnül kértem. Nézd meg, hogy volnulnak  a migránsellenes finnek. Ezt ordibálják: Zárjuk le a határt! Ha munkát keresel, hagyj fel minden reménnyel, mert úgysem kapsz rendes munkát addig, amíg nem beszélsz finnül. Arab vagy? Irány a kebabos! Fekete vagy? Maximum a konyha jöhet szóba, esetleg a buszvezetés. Ázsiai? Akkor a takarító szakma való neked. Külföldi nő úgy általában? Irány az idősgondozói tanfolyam!


Szóval, milyenek a finnek? 

A fent összeszedett túlzásokat, sztereotípiákat az elmúlt évek beszélgetéseiből szemezgettem össze. Számomra az tűnt fel, hogy előítéleteinkben tükröződik pillanatnyi élethelyzetünk és az, hogy addig mennyit láttunk Finnországból. Másképp látjuk a környezetünket, ha magányosan, kevés pénzből próbálunk célt találni az életünknek, mint ha munkával és családi körben töltjük időnk nagy részét. Finnország ugyanis tök jó ország, ha ismered a szabályait és meg tudod fizetni. Máskülönben egy igen drága és kellemetlen hely tud lenni, ahol az emberek könnyen befordulnak, olyankor pedig minden rossz, mindenki hülye. 

Finnország soha sem tapasztalt lehetőségeket és borzasztó megaláztatásokat tartogathat az ide vándorlónak. Noha a látens és nyílt xenofóbia nem idegen a finn társadalomtól, azért látni kell azt az óriási tömeget is, amely befogadó, és nem fél fontos ügyekben hallatni a hangját. Az, hogy ők hogyan látnak minket, és mi hogy látjuk őket, sok mindentől függ. A finn társadalom földrajzi, nyelvi és kuturális értelemben sem homogén, ezért nagyon nem mindegy, hogy hol élünk. A svédajkú szűk parti sávban, a "fehér" Dél-Pohjanmaa-ban, netán a "vörös" Tamperében? Az erdős-tavas Közép-Finnországban vagy a multikulti Kelet-Helsinkiben? A munkanélküliségtől sújtott Lappföldön vagy a tech-főváros Espoo-ban? 


Nem lehet haragudni sem emberre, sem kormányzatra csak azért, mert a saját érdekei szerint cselekszik. Noha rengeteg szépet és jót hallani e behavazott országról, ez nem egy meseország. Az állam eladósodott, a népet alkoholizmus, munkanélküliség, magas lakásárak, depresszió és egy csomó minden sújtja. A világhíres szociális jótéteményeket pont most vágják vissza, mert 400 000 munkanélkülit az 5 milliós ország nehezen visel el. Figyelem kedves munkanélküli, finnül nem beszélő honfitársam! Ha netán rosszul éreznéd magad amiatt, hogy nincs elég pénzed, netán nem voltak kellőképpen kedvesek veled, emlékezz rá: te úgy hiányzol a finneknek, mint púp a hátukra!

Arra is jó ha emlékezünk, hogy nem igazán érdekli őket a mi picsogásunk, hogy ők ilyen bunkók, meg olyan igénytelenek. Lássuk be, ők ilyenek (meg olyanok is), és ha ez nem tetszik, akkor az első HEL-BUD járat 2 óra alatt elvisz minket oda, ahol Finnországból nézve minden annyira tökéletes: kies hazánkba, Magyarországra.

Egy ismeretlen magyar elégedett üzenete egy helsinki taco bár ablakán (Fotó: Vilisics Feri)

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy sztorid? Legyél a szerzőnk!