Augusztus 20., ez jut eszünkbe rólad

Augusztus 20., ez jut eszünkbe rólad
5 perc

Nemzeti ünnepünk, augusztus 20-a különbözőképpen ugyan, de mindannyiunknak egyet jelent: a találkozások, az ünneplés és az együvé tartozás örömét. Ma, államalapítási ünnepünk napján hadd osszunk meg pár rövid, egyszerű és személyes szerzői gondolatot arról, ami elsőre eszünbe jut augusztus 20-a kapcsán. 

A gyermeki emlékeket őrző Gölle - Magyar Aletta

Négy nyarat töltöttem Toszkánában. Négy augusztus 20-át. Az emlékek azonban már pár nappal korábban, augusztus 15-én bekopogtattak. Akkor ünneplik ugyanis az olaszok Ferragosto napját, mindenki szabadságon van, mint ahogy nálunk 20-án, és csak a turizmusban dolgozók hajtanak ezerrel. Egy rövid időre azonban ők is megállnak: az esti tűzijáték idejére. Egy ilyen tűzijátékra én is jól emlékszem. Egy kis háromcsillagos szállodában dolgoztam San Vincenzóban. A tűzijátékot az emeleten lévő étterem teraszáról néztük mi, dolgozók. Én, egyedüli magyarként. Ott és akkor eszembe jutott, hogy pár nap múlva otthon, Magyarországon is lesz tűzijáték. Eszembe jutottak a gyermekkori göllei falunapok, amelyek mindig augusztus 20-án voltak. A felszentelt kenyér, az iskolaudvar, a focipálya. Már a júniusi, általános iskolai tanévzáró ünnepségen elhangzó figyelmeztetés, hogy nem szeretnének minket az augusztus 20-i falunapi diszkóban meglátni. Eszembe jutott, hogy ebben a zűrzavaros és kiszámíthatatlan világban milyen szerencsések is voltunk, hogy egy védő-óvó közegben nőttünk fel. Ma már nincs iskola, nincs diszkó és nincs falunap sem, de ha lenne is, már túl sokan hiányoznának onnan. És már két éve, hogy nem látom a tűzijátékot San Vincenzóban sem. Igen, a dolgok változnak, ha akarjuk, ha nem. De idén, augusztus 20-án én mégis hazamegyek: Göllébe.    

1949 óta augusztus 20-a hagyományosan az új kenyér ünnepe is (Fotó: Pixabay)

A nem honvágyról - Gál Kati

Akik követik az írásaimat, tudják, hogy a honvágy és én köszönő viszonyban sem vagyunk egymással. Hiányoznak dolgok néha Budapestről, úgy, ahogy más városok, országok jellegzetességei is, ahol eddig éltem vagy megfordultam. A nemzeti ünnepek felcseperedésem alatt sem ivódtak mélyen belém, és az elmúlt 16 év során nagyjából el is feledkeztem róluk. Tavaly így például nem értettem, miért irogat minden volt osztálytársam a tűzijátékról Facebookon, és csak 21-én esett le, hogy hát persze, augusztus 20-a volt! Ez az ünnep valahogy világéletemben a tűzijátékról szólt, amit az erkélyről néztünk, azaz, hogy néztünk volna, ha láttunk is volna belőle valamit. Tűzijátékkal világszerte lehet találkozni ünnepek, szilveszter és egyéb események során, így e tekintetben az augusztus 20-i tűzijáték sem akkora újdonság, mint gyerekkorban volt. Egy szó, mint száz, sem augusztus 20-án, sem egyéb hazai ünnep alkalmával nem érzek honvágyat, sokkal inkább hiányzanak azok a dolgok, illetve emlékek, amitől nekem Magyarország Magyarország: Duna-part, Margitsziget, budai kilátás, Szamos marcipán, kakaós csiga és Sport szelet. Akárcsak egy vissza-visszatérő turistának, nem?

Kati a Gellért-hegyen, egyik hazalátogatása során (Fotó: Scott, Kati párja)

A mindig megemlékező - Kovács Csaba

Nemzeti ünnepeinket a világ több részén is ünnepeltem már. Ilyenkor mindig előkerül valahonnan egy zászló és néhány kokárda. Nálam is van mindig készenlétben. Aznap, mintha minden magyar, akivel talákozom, családtag lenne. Eszembe jut Szent István, és elgondolkoztat: hogyan nézne Ő ma ránk, magyarokra? Mit csinálna másképp? Jó érezni a valós összetartozást ilyenkor.

Az idei augusztus 20-át valószínűleg két helyen ünneplem. A stockholmi Magyar Házban idén is lesz egy kis ünnepi megemlékezés, de egy baráti összejövetelt is tervezünk, hiszen az ünnep kiváló alkalom a közös társalgásra, egy kis baráti csevegésre.

Kokárdába és zászlóba öltöztetett Lánchíd (Fotó: Flickr/zannnie)

A majdnem augusztus 20-án szülinapos - Braun Henriett 

Augusztus 20-án avatták szentté Szent István királyunkat, akinek uralkodása alatt vette fel a magyar nemzet a kereszténységet, és ezáltal nemzetünk beilleszkedett Európába. Ez biztosította számunkra a folytonosságot, a stabilitást, ezért sem meglepő, hogy amikor Anyukám állapotos volt velem, nagyon szurkolt azért, hogy augusztus 20-án szülessek meg. Három napot késtem ugyan, de azóta is, még a külföldön töltött éveimben is megpróbálok minden államalapítás ünnepet és születésnapot Magyarországon tölteni. Hiszen ez az ünnep tele van izgalommal, várakozással, így nagyon örülök, hogy idén is itthon és együtt lehetek a családommal.

Heni itthon, a bükfürdői golfpályán is jógával indítja a napot (Fotó: Sebők Ágnes)

Múlt és jelen Budapestje - Geréb Orsoly  

Én is emléket hozok, egyenesen gyerekkorból. Akkor az augusztus 20-a valahol karácsony és a szoros családi összejövetelek sorában egy újabb jó indok volt a rokoni találkozásokra. Megyünk Pestre! Kék Olcittal, majd kék kombi Daciával, amelyek jó esetben a határig kibírták defekt nélkül. Gyerekként persze, hogy emiatt is voltak annyira emlékezetesek azok az ünnepi utak!

Na meg a volt Vidámpark, az Állatkert, a Halászbástya és Eger miatt. De egy egész oldalon sorolhatnám az augusztus 20-a körüli eseményeket, turistáskodással egybekötött családi programokat.

Legutóbb tavaly, a Vígadó térről végignézett tűzijáték alatt jöttek elő ugyanezek az élmények, és fogalmazódott meg bennem, hogy Budapest sokat adott és ad nekem azóta is.

S bár az ország tortájából egyszer sem ettem, az idei győztest, az Őrség zöld aranyát már nem fogom kihagyni!

Őrség zöld aranya, a 2016-os Országtorta (Fotó: magyarhirlap.hu)

Boldog Magyarország ünnepét mindannyiunknak, legyünk bármerre is a világban!


Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy sztorid? Legyél a szerzőnk!

Címkék: Ünnep , magyarok