Közlekedés, egészségügy, munkavállalás Dániában

Közlekedés, egészségügy, munkavállalás Dániában
5 perc

Dánia statisztikailag a világ egyik legboldogabb országa. Feltéve, ha szeretsz bringázni, és nem várod el, hogy nyáron 22 fok fölé emelkedjen a hőmérséklet.

Varga András (25) három éve él Aarhusban, Dánia második legnagyobb városában. Vele beszélgettem tapasztalatairól, élményeiről. 

– Mi volt az első benyomásod Dániáról?

– Nyáron érkeztem, otthon 30 fokok voltak. Amikor leszálltam a repülőgépről, arcomba csapott a viharos szél és kaptam egy kiadós esőt a nyakam . Itt egész évben sokat esik és nyáron sem megy 24 fok fölé a hőmérő higanyszála. 22 fokban már megyünk le a strandra. Az ember bőre pillanatok alatt le tud égni a tengerparton, mert a hűvös szél miatt nem érezzük bőrünkön a Nap sugarait. Az idei nyáron szinte végig 14-16 fok volt. A dánoknak ez már meleg. Vannak, akik naponta megfürdenek a tengerben. Sőt, olyannal is találkoztam, aki szakadó hóesésben rövid ujjú pólóban és rövidnadrágban mászkált az utcán.

Bár a nyarak hűvösek, télen nulla fok alá nem nagyon süllyed a hőmérséklet. Sok hó esik, de a dánok fel vannak készülve rá. Olyan még nem volt, hogy hóesés miatt mondjuk megbénult volta a tömegközlekedés. Egyetlen dologtól bénul meg a közlekedés, és az a viharos szél. Az orkán erejű szelek télen fordulnak elő, éjszaka. Ilyenkor repülnek a fabódék. Olyan bódékat kell elképzelni, mint amit kirakodóvásárokon az árusok használnak. De munka vagy tanítás még nem maradt el időjárási körülmények miatt, amióta itt vagyok.

A rengeteg csapadékot úgy vezetik el, hogy a város közepén van egy széles csatorna. Ennek a két partjára szórakozóhelyeket építettek, így az éjszakai élet a csatorna két partján folyik.

– Mit kell tudnunk a tömegközlekedésről?

– Dániában a fő közlekedési eszköz a bicikli. Az autóutak mindkét oldalán kiépített biciklisáv van. Vagyis az út: járda, biciklisáv, autóút, és ugyanez még egyszer a másik irányba. A biciklisekre nagyon odafigyelnek. Ha egy autós biciklist gázol, és a kerékpáros a hibás, sokszor még akkor is a kocsi vezetője viszi el a balhét.

Létezik egy úgynevezett „közbringa flotta”, aminek az a lényege, hogy a város forgalmasabb pontjain felvehetsz egy biciklit, és egy másik ilyen pontban leteheted. Egy ilyen „kölcsönzés” 20 korona körül van, és a mi pénzes bevásárlókocsijainkhoz tudnám hasonlítani. Ha leadod a biciklit, visszakapod a pénzed.

A város minden pontján vannak biciklitárolók, és az itthoni lakatos, számkódos zárak helyett egy patkó alakú zár van a bringákon, ami egy gombnyomással lefogja a hátsó kereket. Ennek ellenére elég sok biciklit lopnak, és kereskednek is vele. Ezt a dánok is tudják, úgyhogy drága bicikliket nemigen látni az utakon. 

Bringalakat (Fotó: Varga András)

Padka nélküli út (Fotó: Varga András)

A városi buszbérlet 350 korona, amit kb. 15.000 Ft-nak felel meg. 12 éves korig van gyerekbérlet, a nyugdíjasoknak van még valami kedvezményük, de diákbérlet az nincs. A diákoknak meg kell venni a felnőtt bérletet. A havi bérleten felül még kétféle „bérlet” létezik. Az egyik egy névjegykártya méretű lapocska, ami tíz utazásra jogosít fel. A buszokon nem lyukasztók vannak, hanem automaták, amikbe be kell helyezni ezt a kártyát, és „lecsippantani” egy kockát. A harmadik lehetőség szintén egy kártya, amit felszálláskor is és leszálláskor is lecsipogtatunk az automatával. Ennek a lényege, hogy csak a ténylegesen leutazott távolság után számolja a fizetendő összeget. Az egyszeri utazásra feljogosító buszjegyek helyett „kétórás jegyek” vannak, ami azt jelenti, hogy két órán keresztül az összes tömegközlekedési járműre érvényes. A jegyet a buszon lévő jegyautomatából is meg lehet vásárolni.

Villamos vagy metró nincs, vannak viszont taxik. Ezeknek az az érdekessége, hogy csak luxus kategóriájú kocsikat láttam. Ha kijön egy új kocsimodell, az egész taxiállományt pár hónapon belül lecserélik.

A fogyatékkal élők utaztatására – akik egyébként sokan vannak – külön transzportszolgálatot működtetnek. A babakocsisok is teljesen akadálymentesen tudnak közlekedni. Egy buszra két babakocsi fér fel kényelmesen.

Motorokból is többfajta létezik. A robogókból a rendszámmal rendelkezők mehetnek az autóúton, amelyiknek nincs rendszáma, az viszont csak a biciklisávban közlekedhet.

Érdekesség még, hogy mentőautó helyett itt inkább mentőegység van, ami nem egy, hanem két kocsiból áll. Az orvos mindig külön autóval megy ki a helyszínre.

– Vannak-e tapasztalataid az egészségügy területéről? 

– Európa egyik legnagyobb kórháza épül most a városban. Az ellentmondás az, hogy a dánok úgy kezelik a betegségeket, hogy egy igazi viking nem lesz beteg, és ők mindent kibírnak. Egyszerűen nem mennek el orvoshoz, vagy táppénzre. Két esetben megy el egy dán az orvosához: ha nagyon nagy a baj és sürgős beavatkozás kell, illetve néha különböző szűrésekre azért elmennek, mint pl. terhesgondozás. A háziorvosi rendszer úgy működik, hogy két hétre előre időpontot kell kérni, és amikor már ott vagy, akkor elmondhatod, hogy mi a bajod. Erre az orvos elmondja, hogy ő mennyire nem ért hozzá, és elküld haza. A három év alatt egyetlen orvossal találkoztam, aki érdemben tudott valamit mondani a problémámra. 

– Milyenek az ottani munkakörülmények?

– A munkahelyi stressz fogalma nem létezik. Mindenki nagyon kényelmes tempóban dolgozik. Európai mércével mérve túl lassan. Ez eléggé furcsa volt az elején, mivel nálunk rohanás, kapkodás van. Főnök és beosztottak viszonya szinte baráti, mind a munkahelyeken, mind az iskolákban a tanárok és a diákok között. Ahol most én dolgozom (irodai munka) ott egy megkötés van: tízig be kell érni, és négy előtt nem nagyon megyünk haza.

A dolgozókat sokkal jobban megbecsülik, mint Magyarországon. Nem lehet valakit csak úgy kirúgni, mert a szakszervezet – ami itt nagyon erős – azonnal a dolgozó védelmére kel. Nagyon jó ügyvédjeik vannak és nagyon erősen védik a munkavállalók jogait. A munkanélküli juttatásokat is a szakszervezetek intézik. Ha valaki elveszíti a munkáját, akkor a fizetésének a 80%-át fogja kapni, legfeljebb két évig. A dán munkáltatók (és úgy általában a dánok) elvárják, hogy beszéld a nyelvüket. Kivételt azokon a területeken tesznek, ahol a szaktudás jobban számít, mint a nyelvtudás.

Nincs minimálbér. A szakszervezet tesz javaslatot a bérre szakmacsoportonként. De még a segédmunkások (diákok, bevándorlók és végzettség nélküliek) sem kereshetnek 90-100 korona alatt, ami kb. 4000 Ft-os órabérnek felel meg. Egy raktári segédmunkás 107 koronát keres óránként, ez hétvégén 125 korona (kb. 4800 Ft/óra).

A diákokkal, a bevándorlókkal és a szaktudás nélküliekkel bizonyos munkaerő közvetítő cégek foglalkoznak. Ők helyezik ki különböző raktárakba a hozzájuk jelentkezőket. Minden adminisztráció számítógépes rendszeren keresztül történik. Van egy virtuális naptár, ahová beírom, hogy mikor érek rá, és csak azokra a napokra „közvetítenek ki” dolgozni, amikorra beírtam magam. 

Nem stresszelnek (Fotó: Flickr/Alex Bergen)

– Mi a helyzet a bevándorlókkal?

– Dániában eddig is sok volt a bevándorló. Legszívesebben az amerikaiakat, ausztrálokat látják. A kelet-európaiakkal már más a helyzet. Őket nem igazán szeretik, negatív tapasztalataik vannak velük kapcsolatban, és úgy is gondolnak rájuk, mint akik elveszik tőlük a munkát. Így, ha kérdezik, honnan jöttem, rutinosan közép-európainak vallom magam.

A mi városunkban is van egy kerület: Brabrand, ahol főleg bevándorlók élnek. Oda, szerintem még nappal sem tanácsos egyedül bemerészkedni, nemhogy éjjel.

Ennek ellenére az ide érkezők integrációja elég jó, és azt az egy kerületet leszámítva a közbiztonsággal is meg vagyok elégedve.


P. Nagy Laura

Magyarország


A beszélgetés második része: