Luxemburgi luxus: egy átlagos nap a világ második leggazdagabb országában

Luxemburgi luxus: egy átlagos nap a világ második leggazdagabb országában
7 perc

Luxemburg a világ második leggazdagabb országa - legalábbis az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson számolt GDP alapján. A CIA 2016-os adatai alapján összeállított lista szerint a nagyhercegségben 102 000 dollár jut egy főre, és ennél csak Katar áll jobban, ahol még ennél is 27 000 dollárral több jut egy főre. De maradjunk Európában, Luxemburgban, és annak is a fővárosában, Luxembourgban. Itt élek én is a férjemmel egy jó ideje már, és valahogy így néz ki egy átlagos napom - ezek szerint - a világ egyik leggazdagabb országában:

Hallom a telefon ébresztőjének ismerős hangját. Gyorsan reggel lett. Bárcsak alhatnánk még egy órácskát, vagy 10 percet, vagy 5-öt... 1166 napja ébredünk ugyanabban a szobában, a világ második leggazdagabb országában. Szeretjük ezt a lakást. Világos, tágas, otthonos. Fővárosban élünk, mégis madárcsicsergést hallunk kora reggel. Kinézek az ablakon, esik. Ma is, mint az év sok másik napján. Az évi átlagos csapadékmennyiség 782 mm a statisztika szerint (többnek tűnik). A napsütéses órák száma jóval kevesebb, mint otthon, meg kell becsülni. Legtöbbször késő délután, naplemente előtt bukkan elő a nap a felhők mögül.

Ismét egy felhős nap Luxemburgban (Fotó: Bencsik Rita)

Egy forró zuhany után indul a nap. A városon kívül dolgozom, kocsival megyek munkába, mint az emberek nagy százaléka itt Luxemburgban. Eleinte próbálkoztam a buszos közlekedéssel, volt olyan utam, amikor ketten utaztunk a sofőrrel, de elég hamar rájöttem, miért jár mindenki kocsival, még a gyakornokok is. Autóval harmadannyi idő, a reggeli dugót is beleszámolva (bár én kifelé megyek a városból, ez még mindig jobb, mint a másik irány). A dugó mindennapos reggel és este, sokan ingáznak Németországból, Franciaországból és Belgiumból is, mert Luxembourg város mindhárom szomszédos országból fél órán belül megközelíthető. Érdekességképpen egy kis statisztika:

  • 2016 év végi adatok alapján 398 157 ember dolgozik Luxemburgban;
  • 219 023 dolgozó lakik az országban: 49,5% luxemburgi (108 450 fő), 44,1% EU-állampolgár (96 600 fő), 6,4% nem EU-állampolgár (13 973 fő);
  • 179 134 dolgozó minden nap bejár: 51,4% Franciaországból (92 127 fő), 24,4% Belgiumból (43 712 fő), 24,2% Németországból (43 295 fő).

(Forrás: Le Portail des Statistiques)

Sokan jönnek ide dolgozni, hiszen magasabbak a bérek, mint a környező országokban (és mint a világ legtöbb országában). A minimálbér 2017 elején 1998,59 euró bruttóra emelkedett, melyből az adó levonása után 1677 euró nettó marad meg, mely átszámolva kb. 516 516 forintnak felel meg. Csak a példa kedvéért ugyanez otthon 127 500 Ft bruttó, 84 788 nettó összeget jelent. Így nem csoda, hogy az ország vonzό célpont a külföldiek körében: tavaly több mint 9000 ember költözött Luxemburgba, tavalyelőtt ugyanez a szám majdnem 12.000 volt.

Ahogy haladok az úton, hosszú kilométereken keresztül araszol a sok BMW, Audi, Volkswagen, de nem ritka a Porsche, időnként egy Ferrari vagy épp egy Maserati sem. Újabban turbó körforgalmakat építenek, így próbálják gyorsítani a haladást a legforgalmasabb helyeken. Mostanában majdnem minden reggel szembejön velem egy fehér sportkocsi, ugyanazon az útvonalon közlekedik, furcsa elhinni, hogy dolgozni megy vele a tulajdonosa. Szinte biztos vagyok benne, hogy egy Chevrolet Corvette, nagyon jellegzetes a formája és a logόja.

A Ferrari is teljesen hétköznapi Luxembourg utcáin (Fotó: Flickr/tamasmatusik)

Egy autóipari cégnél dolgozom HR-esként, toborzás-kiválasztás területen. Szenzorokat gyártunk, többek között biztonsági öv becsatolására, ülés és kormány melegítésére, okos csomagtartóba, motorháztetőbe ütközés tompítására. Bár az ország hivatalos nyelve a francia, a német és a luxemburgi (igen, mind a három), cégünknél az angol a hivatalos nyelv. Ugyanakkor nagy előny a nemzetközi környezet, mert anyanyelvű kollégákkal lehet gyakorolni minden eddig tanult nyelvet. A megbeszéléseken sokszor minden résztvevő más nemzetiségű. Jelenlegi kollégáink 30 különböző országból származnak - szóval ez egy igazi multikulti hely, a szó szoros értelmében. Mire a luxemburgi gyerekek iskolába mennek, három vagy négy nyelven beszélnek.

Nézem a bejövő életrajzokat, interjúkat szervezek és tartok, válaszolgatok a felmerülő millió apró kérdésre a kollégáknak. Nagyjából így telnek a napok. Rendezvényt szervezek, teszek-veszek. Szerencsére nem unalmasak a napok. Már négyen vagyunk magyarok a cégnél, mindig mosolyognak rajtunk a többiek, amikor magyarul beszélünk, senki nem ért belőle egy szót sem. Azon is jókat szoktak derülni, hogy ragaszkodunk a magyar dolgokhoz: itt is a Pick szalámit vesszük, meg az „Ungarische Gurkent” (magyar uborkát), mert az ízlik, nincs ebben semmi különös. A franciák a croissant-t eszik, a németek meg a sült kolbászt, ez van.

Házi kacsasült - a magyar házikosztot semmi sem múlja felül (Fotó: Bencsik Rita)

Ebédelni sokan kijárnak étterembe, annak ellenére, hogy a menü 10 eurónál (3080 Ft) kezdődik, egy átlagos főétel pedig 15-30 euró (4620-9240 forint) között mozog. A franciák bagettet vagy salátát esznek ebédre, talán a németek azok, akik még leginkább hajlamosak főzni - én általában velük fogyasztom el az otthon készített ebédemet. A franciák otthagyják még a morzsákat is az asztalon, a németek ellenben megigazítják a tárgyakat, ha nem párhuzamosan vagy szimmetrikusan állnak. A franciák hosszú kávészüneteket tartanak, a németek meg folyton nézik az órájukat, hogy mikor hagyják már abba. Vicces őket együtt látni dolgozni, mikor ennyire különbözőek.

Nap közben, munka közben egyébként nem érződik, hogy a világ második leggazdagabb országában vagyunk. Jó, azt leszámítva, hogy van egy elektromos töltőállomás a céges garázsban, a gazdasági igazgató a saját úszómedencéjéről beszél, a kontrolling vezető meg teniszezni jár ebédidőben, de erre szerintem otthon is van példa. Talán még annyi, hogy sokkal több öltönyös, kosztümös embert látni az utcákon, mint máshol; a zakó/blézer viselése az albérletkeresésnél is előnyt szokott jelenteni.

Gondtalan séta Luxemburg fővárosában (Fotó: La Tortuga Viajera)

Munka után haladok vissza a város felé. Ha szerencsém van, nincs újabb elterelés vagy lezárás. Az utak minősége kiváló, de ennek az az ára, hogy mindig feltúrnak valamit valahol. Rengeteg lakóházat és irodaházat építenek, sok a beköltöző, szükség van rájuk. Jellemző még, hogy az építkezéseket daru nélkül el sem kezdik. Az albérletek 1000-2500 euró (308 000-770 000 forint) között mozognak, bár felső határ nem nagyon van. Lakást venni itt szerintem csak azok tudnak, akik évtizedek óta Luxemburgban dolgoznak. Egy 50 négyzetméter körüli új építésű lakás 80 millió forinttól indul, a fővárosban pedig 1,5-szer annyi, sőt! Van az utcánk alján egy újépítésű társasház, abban jelenleg egy háromszobás, 225 nm-es lakás eladó, a hirdetésben szereplő vételi ára 2 800 000 euró, vagyis kb. 862 400 000 Ft.

Útba kell ejtenem egy boltot. Eszembe jut, milyen jó otthon, hogy szinte minden sarkon van egy kis bolt. Itt nem ez a helyzet. Van egy Auchan, van néhány Cactus, meg Delhaize, és ennyi. Tehát még ha kevés dologra van szükség, akkor is el kell menni a bevásárlóközpontba, és hosszasan sorba állni - megint. A luxemburgiak türelmes, nyugodt emberek. Az áruház 20:00-kor zár, és vasárnap nincs nyitva. Az emberek hozzászoktak, mindenki így tervez. A fővárosban két pláza van mindössze, most kezdtek el építeni egy harmadikat. A belvárosban kis butikok sorakoznak, a legnagyobb divatmárkák boltjai. A kirakatban van táska 4 000 euróért (1 232 000 forint), napszemüveg 532 euróért (163 856 forint), nyaklánc pedig 12 millió forint körül. A múltkor bornapok voltak, akcióban láttam egy hatos karton bort 300 euróért, ami azt jelenti, hogy egy üveg bor akciósan (!) került nagyságrendileg 15 000 forintba. Jó, nem ez az átlag, de ebből is látszik, hogy itt ennek is van piaca. Mint Portofino kikötőjében, Monte Carlóban, St. Tropez-ben vagy Miami Beach-en.

Vegyél nyakláncot Luxemburgban! (Fotó: Bencsik Rita)

Vásárlás közben találkozom sok portugállal, ők az egyik legnagyobb népesség Luxemburgban. A '60-as években kezdtek betelepülni a katonai diktatúra elől, eleinte építkezéseken és hotelekben dolgoztak, de manapság már sokan üzemeltetnek közülük éttermet és pubot is az ország fővárosában. Napjainkban a külföldi lakosság közel egyharmada portugál. Rajtuk kívül sok a francia természetesen, de szép számmal vannak olaszok, belgák és németek is.

Állok a pénztárnál, nézem a kis zászlókat. Ki van téve minden kasszánál, hogy a pénztáros milyen nyelveken beszél. A francia zászló mindegyiknél jelen van, ugyanis ez az alap: boltokban, hivatalokban, postán, újságban is első nyelv a francia. Kihajtok az Auchanból, látom az üzleti negyed távolodó fényeit ahogy haladok a dimbes-dombos városban.

Hazaérek, vacsorázunk, elkészítem a másnapi ebédet, megnézünk egy filmet vagy egy részt valami sorozatból, és úgy alszunk el, hogy a mai nap is hatékonyan telt a nagyhercegségben.

Holnap talán majd egy picit a nap is előbújik reggel, amikor elsuhan mellettem a csodaszép fehér Corvette a munkába sietve…

Luxembourg éjszaka (Fotó: Bencsik Rita)


Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!