Spóroljunk okosan! - Fapados légitársaságok szubjektív listája

Spóroljunk okosan! - Fapados légitársaságok szubjektív listája
4 perc

Elég gyakran repülök, és leginkább rövid távokon, így az egyszerű és olcsó fapados járatokat részesítem előnyben. Arra gondoltam, hogy összegyűjtöm a népszerű cégek pozitívumait és negatívumait is, az alapján, hogy melyik járattal, milyen élményben volt részem. De amikor leültem, hogy leírjam az első helyezett nevét, elbizonytalanodtam…  

Nem is olyan könnyű kérdés ez, hiszen elvileg mindegyik cégnél arra törekszenek, hogy a lehető legolcsóbban utazhassunk, ezért minden extrát és kényelmet mellőznek – mindezt a spórolás címén. Mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya is, a kérdés, hogy nekünk melyik szempontok a fontosabbak. Én figyelembe vettem

  • az árat; 
  • a csomag mennyiségét és súlyát; 
  • az ülések kényelmét; 
  • a pilótákat; 
  • és a repterek megközelíthetőségét.

A Germanwings-szel (azóta már Eurowings) Kölnből Budapestre repültem karácsonykor. Kicsit drágább volt a jegy, mint más légitársaságoknál, de háztól-házig vitt, és ünnepekkor egyébként is magasabbak a tarifák mindenhol. Pár nappal korábban már meg tudtam csinálni az online check in-t, és kiválaszthattam, hogy pontosan hol szeretnék ülni (mint a „nagyoknál”). Mivel karácsony volt, jól bevásároltam ajándékokkal, így jól jött – itt elsőként –, hogy a kézipoggyász mellé vihettem a gépre magammal egy másik (kisebb) táskát is. A bajok akkor kezdődtek, amikor utolsóként értem fel a repülőre (gondoltam, úgy is mindenkinek van helye, minek sorba állni). Ugyanis az ünnep és a hideg miatt, a sok kézipoggyász, plusz táskák, és még a duty free-ben vásárolt extra ajándékok miatt nem volt több hely a gépen az én cuccaimnak. A légiutas-kísérők nagyon kedvesek voltak, keresgéltek, hogy hova suvasszák be, majd felajánlották, hogy leviszik a gép belsejébe. Ami tök jó akkor, ha az ember nem egy szett söröskorsóval, és egyéb törékeny ajándékkal készül haza – így erre nemet mondtam. Majd végül az ülésem alá/elé/-re kellett tenni az összes csomagomat, így a lábamnak már nem maradt hely sehol. Végig nyomorogtam tehát a másfél órás úton, kucorogva a kis székemen. Semmit se találtam, és mindenki hülyének nézett. Akkor annyira örültem, hogy megyek haza, hogy könnyen átvészeltem az utat, de most pont emiatt bizonytalanodtam el, hogy első helyre tegyem-e a német légitársaságot. Pozitívum viszont, hogy mikor mondtam, hogy törékeny ajándékokkal van tele a cuccom, nem vették el erőszakkal! A többi úgymond az én választásom volt. Összességében ez volt a leginkább „igazi” légitársasághoz hasonlító utam, így legyenek ők az elsők!

(Fotó: Tóth Kata)

A második hely is nehéz. Itt holtversenyben van a Ryanair és az easyJet, méghozzá azért, mert a szolgáltatások színvonalát tekintve szinte ugyanolyanok. A különbség az, hogy az easyJetnél nagyobb hely van az üléseknél, viszont még mindig kekeckednek a csomagok darabszáma miatt. A Ryanairnél azonban kézipoggyászt+hátitáskát is fel lehet vinni, míg az easyJetnél, csak és kizárólag egyet. Mivel nekem sosincs zsebem, így a zsebkendőtől, a telefonon át, a pénztárcámig mindent a kézipoggyászba kell besuvasztani. Semmi sincs kéznél, mindenhez fel kell túrni az egész bőröndöt, vagy cipelheti az ember a kezében a sok kütyüt. Legalább egy női retikült engedélyezhetnének, és akkor nálam ők lennének az abszolút második helyezett! :)
Általában mindkét légitársaságnál kedvesek a légiutas-kísérők, sokszor hamarabb érkezünk meg az előre jelzett időpontnál. A pilóták általában szépen felviszik, és leteszik a gépet. A csomagokkal nekem még sose kukacoskodtak, bár a Ryanairnél csak az első 90 csomagot lehet felvinni a gépre, a többit automatikusan viszik a gép gyomrába. Úgyhogy, ha nem strapabíró a poggyászunk, vagy van benne törékeny, esetleg értékes (én mindig félek a kamerám és az objektívek miatt), érdemes beállni időben a sorba, hogy még benne legyen a limitben.

Képünk illusztráció (Fotó:Flickr/Erik Tjernlund)

Nálam sajnos a Wizz Air az abszolút utolsó. Bármilyen negatív élményem volt, az szinte mind ezzel a fapados társasággal kapcsolatban történt, így már nem is repülök velük. Inkább választom a vonatot, vagy buszt! A csomagparától elkezdve, a borzasztó, gyomor felforgatóan vezető pilótákon át, a bunkó légiutas-kísérőkig mindennel találkoztam már. A kézipoggyász mérete az náluk nem normál méret, hanem jóval kisebb! Külön kell fizetni érte, és ha a szabvány mérettel utazik az ember, ami elintézhető emeltdíjjal telefonon keresztül. Kedves…! Arról nem is beszélve, hogy nagyon kicsi reptereken szállnak le, ami gyakran nem jó nekem. A Wizz Airnél semmi sem az, ami máshol, és mindenért extra díjat kell fizetni. Mindezért az ember nem kap mást, csak gyomorideget a pakolásnál, pánikfélelmet a pilóták vezetési stílusától, idegrohamot a stewardessektől…

A listám abszolút szubjektív, és rövidtávú utakról szól. Tapasztalatom, hogy megéri előre számolni, mert gyakran a fapados járatok extra költségei, vagy az extra bőröndköltség, utazási költség a kívül eső repülőterekre, összességében ugyanannyira, vagy éppen többre jön ki, mint egy esetleg drágább jegy háztól-házig. Pl.: legutóbbi utazásom A-ból B-be repülővel két és fél óra lett volna, de a végén 12 óra lett az út. A-ból először el kellett autózni C-be a reptérre (3 óra). Onnan repülővel eljutottunk D-be (2,5 óra). Majd D-ból végre eljutottunk busszal B-be (3 óra). Plusz várakozás, átszállás, eltévedés. Extra 8-10 óra út + extra oda-vissza benzinköltség, autó parkolási díja, oda-vissza buszjegy. A végén annyira jött ki, mint egy másik légitársaság drágább jegye A-ból B-be direkt járattal.

Úgyhogy csak okosan spóroljunk!