Costa Rica

Costa Rica
3 perc

(Naplóbejegyzés: 2012 tavasza)

Történt az úgy, hogy nem csak a 90 napom lejárta közeledett itt az USA-ban, de a pontok – avagy mérföldek, kilométerek – is nagyon összegyűltek. A Delta Air Lines is nagyon nyaggatott, hogy ugyan már menjek, menjünk nyaralni (tavaszolni, telelni, márciusolni) valahova. És mi mentünk. De mivel a mérföldek nem voltak se jók, se elegek, a lehetséges úti célok rövid listájáról Costa Ricát választottuk.

Nem bántuk meg, én biztosan nem!

(Fotó: Gál Kati)

A picit több, mint kéthetes tartózkodás alatt Costa Rica egyértelműen belopta magát a szívembe, kedvenc országaim listájára mászott (azaz inkább rohant), és mindenképp vissza szeretnék menni újra és újra, sőt, szívesen odaköltöznék legalább egy időre!!! A Costa Rica-iak rettentő kedves emberek, segítőkészek és vendégszeretőek, nem csupán műkedvesek, mert te épp külföldi vagy meg vendég, igazi, őszinte kedvességet és nyugalmat éreztem rajtuk. Pura Vida – nem hiába ez Costa Rica jelszava. Az ország pedig gyönyörű!!! Nagy részét eső- és köderdők borítját, egyik oldalán a Csendes-óceán, másikon pedig a Karib-tenger fekszik, a környezetvédelem pedig rettentő fontos szerepet játszik az ország életében. Szóval van mit látni és ahová kirándulni menni!

(Fotó: Gál Kati)

A pár hét során San Josénak a helyiek szerinti legnecessebb környékét is megjártam. Megtapasztaltam egy kis családi fesztivált Alajuelában; rengeteg helyi rövid és hosszú távú buszon ültem meg álltam; hosszú csónakázások és hajókázások részese lettem (melyek egyike során először lerobban a motoros csónak motorja, így vissza kellett evezni, majd mire újra elindultunk, az utunkat szakadó esőben folytathattuk). Továbbá büszkén állíthatom, hogy a stoppolók sorába állhatok, hiszen éjjel is és nappal is megjártam Monteverde köderdejét (ahol többek közt tarantulát is láttam); megcsodáltam az Arenal működő vulkánt; fotózkodtam a Poas vulkán kráterénél, és bejártam a körülötte zöldellő esőerdőt (picit el is tévedtem); gumicsizmában sétáltam Tortuguero esőerdejében; tengeri delfint láttam Tortuguero folyójában úszni; Cahuitában pancsoltam a Karib-tengerben, és sétáltam a tenger menti esőerdőben. De állatmenhelyen lajhárt is simogattam; organikus kakaó farmon saját csokimat készítettem; Puerto Viejóban kirakatot bámultam, és onnan mentem Gondocára teknőslesre... 

(Fotó: Gál Kati)

Bár rengeteg szép és kevésbé szép állatot láttam a természetben (négy féle majom, papagájok és más madarak hadát, delfint, krokodilt, kajmánt, lajhárt, pókok, hangyák és egyéb bogarak századát, iguánát, gekkót, békát, folyami teknőst, és még ki tudja), a legjobb mégis a 159 centis (és ez csak a teknő hossza!), tojásrakó óriás tengeri teknős volt Gondocában! Hatalmas élmény, életem egyik legnagyobbja (wow, ilyen csak a természetfilmekben van!), de sajnos képeket természet- és teknősvédelmi okokból nem csinálhattam, helyette mutatok két videót, hogy lássátok, milyen élményről is beszélek: http://www.youtube.com/watch?v=8Trm_UV83do és http://www.youtube.com/watch?v=1-UJ7eJE5JM.

(Fotó: Gál Kati)

A teknősön kívüli képeimet pedig bátran nézegessétek, hiszen sokkal jobban visszaadják a csodás élményeket Costa Ricán, ahol valóban a Pura Vida földi törvény uralkodik!

(Fotó: Gál Kati)


Tetszett a cikk? Kövess minket!

Facebook • Youtube • Instagram  Twitter  LinkedIn  Google+

 

Külföldön élsz, vagy szeretsz utazni, és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!