Hófehér mészkőmedencék Pamukkaléban

Hófehér mészkőmedencék Pamukkaléban
3 perc

Törökország egyik legkedveltebb fürdővárosa Pamukkale, ahol a holdbéli táj ezreket varázsol el nap mint nap. Ahol azonban nyáron tolong a tömeg, ott télen egy teljesen más világ várja az utazókat! 

(Fotó: Gál Kati)

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren innen, az Üveghegyen túl élt a pergamoni király, II. Euménosz. Egy szomorú napon Euménosz lánya hirtelen megbetegedett és sehogy sem gyógyult. A király, ahogy egy jó királyhoz illik busás jutalmat ígért annak, aki képes segíteni a szenvedő királylánynak. Jöttek is az ország legjobb orvosai, de próbálkozásaik sikertelenek voltak, a királylány nem gyógyult. Ekkor hirtelen felbukkant egy idős orvos, aki nem gyógyfüvekkel és varázsszavakkal érkezett, hanem egy egyszerű javaslattal: vitesse a király a lányát egy közeli hegyre, ahol gyógyító erejű forrás fakad. Mártózzék meg a lány a vízben, majd igyon egy kortyot utána, és máris jobban lesz. Igaza is lett. A forrás hatására a királylány azonnal lábra állt és jobban volt, mint valaha is. A király jó kapitalista lehetett, és azonnal meglátta a legújabb ‘business opportunity’-t a csodavízben: fürdőkkel teli várost (Hierapolisz) építettetett a helyre, ahol annak idején még a Római Birodalom uralkodói is megfordultak. Ma turisták látogatják.

(Fotó: Gál Kati)

Pamukkale Törökországban, Denizli városától 20 kilométerre található. A csodás természeti képződmény az UNESCO világörökség része. A Pamukkale szó jelentése ‘gyapotvár’, mely a hófehér mészkőmedencék kinézetére utalhat. A földfelszín alól feltörő, kálium-hidrogénkarbonátban és szén-dioxidban gazdag forrásvíz domboldali zuhataga hozta létre. A környéken 17 melegvízű forrás található, melyek hőmérséklete 35-től 100 fokig terjed. Ahogy a mese is utalt rá, a Pamukkale mellé épült Hierapolisz városát már az ókorban is látogatták mint gyógyfürdőt, és ma is a modern gyógyturizmus egyik célpontja lett. Sajnos a nagyszámú turista miatt a mészkőmedencék elkezdtek elszíneződni, a vízforrás akár 40-50 éven belül teljesen kiapadhat. 

(Fotó: Gál Kati)

Pamukkale falucskában nincsen semmi. December táján, mikor arra jártam, leginkább kihalt szállodákat látni, amelyek nyáron gondolom hemzsegnek a turistáktól és gyógyfürdőzőktől. Mikor magához a gyapotvárhoz érünk, azonnal le kell venni a cipőnket, és mezítláb gyalogolhatunk végig a furcsa köves képződményhez. Nem is tudom, mihez hasonlítsam, a talaj érdes, helyenként csúszós a víztől. A forrás maga néhol langyos, néhol egyenesen forró, általában kellemesen meleg. Decemberben meg pláne. Nyáron a természetes medencék tömve vannak pancsoló turistákkal, ám szerencsére az év vége felé már nem ez a helyzet. Látszatra az egész olyan, mintha hó lenne, sőt, leginkább az állatkerti pingvin vagy jegesmedve házára emlékeztet. Igazán pingvinesen éreztem magam, ahogy lassan totyogtam, vigyázva, nehogy elcsússzak. Az érdes, furcsa kőzet valahogy egy idegen égitestre is emlékeztetett: mintha a Holdon jártam volna. Vinnem kellett volna egy zászlót... 

(Fotó: Gál Kati)

A hegytetőn található Hierapolisz városának romjai. A renováció még tart, de ha kész lesz, a város ókori színházat újra színielőadásokra és egyéb kulturális programokra fogják használni. Meg kell, hogy mondjam, szerencsések azok, aki itt éltek az ókorban, rögtön a gyógyfürdők lábánál…cserelnék velük, annyi biztos.

(Fotó: Gál Kati)

Még egy érdekesség, hogy Pamukkale egyik testvérvárosa Eger, a másik pedig Las Vegas. Erre hogy jutottak, ne kérdezzétek. Mind a háromban voltam, és meg kell mondanom, hogy igencsak különböző testvérekről van szó. Most Pamukkalét javaslom. Nézzétek meg a képeim, hogy miért. 

(Naplóbejegyzés: 2012. December)


Tetszett a cikk? Kövess minket!

Facebook • Youtube • Instagram  Twitter  LinkedIn  Google+