Stoppal Törökországban

Stoppal Törökországban
Stoppal Törökországban

A három hónap alatt, amit Törökországban töltöttem 2012-ben, egészen jól belejöttem a stoppolásba. Ezzel nem csak pénzt (és néha energiát) spóroltam, de ezek a hosszabb-rövidebb utak mindenképpen összehoztak pár furcsa figurával is. Lássuk, kik voltak ők.

Az ismerős

Gyorsan kiderült, hogy igazából ő ismeri a helyet, ahova mennénk, a vendéglátóink közeli barátai, szóval azonnal beinvitált magához, adott teát és küldött gyümölcsöt a házinéniknek. Azóta lépten-nyomon belebotlunk és már az egész életet ismerjük. Török, 35 éve házas az angol feleségével, a lánya a Virgin-szigeteken búvároktató, a fia Angliában...

A rövid út

Másfél utcával miután felvett minket, meg is állt, hogy ő megérkezett. De akkor minek szedett fel? Ennyit még gyalog is bírok.

A milliomos

Honnan valók vagyunk...mert ő belga. Jó, igazából török, de valahogy Belgiumban él. Az már belgának számít. Az angol feleségével. De franciául beszélnek egymással. Az egyik fia Amerikában, a másik Angliában tanul. Van egy pár"bed and breakfast"-je meg hotelje itt, Törökországban, Fethiye környéken, de csak évente párszor jár ide ellenőrizni. Ja, meg nézzük csak, megvette ezt a kis házikót is, olyan kis olcsó volt. Jönne ő ide többet, de hát ugye Brüsszelben az élet, és a fiait látogatni, meg részidőben a spanyolországi házban laknak, meg a francia riviérai vityillóban, ja és Angliában is van egy ház, meg... szóval nehéz az élet.

A tour guide

Hoppá, oda megyünk, ja persze, tudja, elvisz, egyébként tart túrákat ő is, mert idegenvezető. De miért nem akarjuk igénybe venni a szolgáltatásait, mikor baráti áron, csak nekünk? Biztos nem? Na, jó, de akkor ő szívesen megvár és elvisz minket bárhova. Persze baráti áron. És ismer egy hotelt is. Nagyon olcsó. Naná, hogy baráti. Csak nekünk. Az sem érdekel? Hát semmi. Dühösen hajt el, mikor kitesz minket... 

A teázgatós

Nem tudott egy szót se angolul, de félúton megállt valami ismerősnél, egy kis falu szélen, gyorsan beinvitált minket is, kisebb kitérő, hosszabb teaszünet egy ismeretlen, velünk közös nyelvet nem beszélő török családdal. Ne fogadj el semmit idegentől, kislányom... De nem mérgeztek meg, nem cukros bácsi volt, igazi cultural experience.

A csirke és a többi

Ez már kissé klisé, olyan ’tipikus falusi utazós stoppolás’, ami mindenkinek jár, be a hátsó ülésre, nyomorogva, egy gyerek az ölbe és pár csirke kotkodácsol még az autóban, csak picit nincs levegő, tipikus török zene.

Az életveszélyes

Hát ezt talán nem kellett volna. Sötétedés után. Az ablakok felhúzva, cigaretta füst olyan szinten, hogy ha eddig nem volt tüdőrákom, most már biztos, hogy van és végső státuszban. Bömböl a zene, mind a kettő dohányzik, üres Efes sörör üvegek mindenütt, de nyitottak is, és folyamatosan kortyolják is. Száguldunk ezerrel. Kicsit emlékeztet mikor lassan tíz éve mindenféle dolgok hatása alatt száguldoztunk a Highway 100-ason...illetve, izé, anyu, olyan sose volt. Imádkozom az életemért, de szerencsére, csak egy 15 perces út után megérkezünk ahova akarunk és túléltük.

(fotó: Gál Kati)

Tetszett? Oszd meg!