Transzneműek Amerikája

- 1. rész: Sarah története

Transzneműek Amerikája - - 1. rész: Sarah története
Transzneműek Amerikája - - 1. rész: Sarah története

Mark DeGeorge-t 2007 őszén ismertem meg, mikor az egyetemi futócsapatunkba jelentkezett. Én végzős voltam, ő meg elsős. Azonnal jóban lettünk annyira, hogy mindent megbeszéltünk egymással. Legalábbis én azt hittem.

Akkor még nem is sejtettem, hogy Mark mekkora titkot hurcolt a vállán kiskora óta.

Én elköltöztem az USÁ-ból, ő jelentkezett a tengerészethez, és bár keveset beszéltünk, a bizalmas szál megmaradt közöttünk.

Két évvel ezelőtt a Facebookon osztotta meg velem, hogy ő valójában nő és mindig is az volt. Mark azóta a múlté. Hivatalosan is Sarah-nak hívják már.

Sarah több, mint egy éve kezdte meg a hormonterápiát. Testben még alakul, de most már nyíltan is az, aki lélekben mindig is volt. Igazság szerint ugyanaz, mint aki mindig is volt, csak nyíltabb, magabiztosabb és sokkal boldogabb. Újságírónak tanul, egy LMBT közösségnél dolgozik, blogot vezet és nyíltan beszél a saját tapasztalatairól, illetve a transz-jogokról úgy általában.

Leültem vele beszélgetni, hogy ti is belelássatok egy kicsit az amerikai transzneműek világába.

Futóverseny előtt a buszon (2007):
Bal szélen: Sarah (akkor még Mark), Középen a legjobb barátja, Jobb szélen: énFutóverseny előtt a buszon (2007): Bal szélen: Sarah (akkor még Mark), Középen a legjobb barátja, Jobb szélen: én(Fotó: Gál Kati)

– Amikor először találkoztunk az egyetemi futócsapatban, akkor Marknak hívtak és egy fiatal, vékony, félénk fiú voltál. Pár évvel később elmentél az amerikai tengerészethez erős, valódi férfiként, de ez csak egy pár éves kitérőnek bizonyult. Azóta Sarah-nak hívnak és hivatalosan is nőként éled az életed. Elmesélnéd, hogy is történt mindez?

– Úgy 4-5 éves korom körül egyre kényelmetlenebbül éreztem magam fiúként. Emlékszem, hogy vad álmaim voltak arról, hogy lány vagyok és nagyot csalódtam minden ébredésnél. Amerikában nagy hangsúlyt helyeznek a nemi szerepekre, szóval úgy éreztem muszáj titkolnom az érzéseimet, különben kinevetnének és megszégyenítenének. Gimiben azt hittem, hogyha nőnek érzem magam, akkor biztos simán meleg vagyok, csak az volt a bökkenő, hogy nekem mindig is a lányok tetszettek, a fiúk sose. Ha visszagondolok, futni is ezért kezdtem, hiszen ez lehetőséget adott arra, hogy vékony, nem maszkulin testem legyen és mégis férfi sportolóként tekintsenek rám. 17 éves voltam, mikor először hallottam a transzneműségről. Hirtelen minden világos lett, mégis féltem felvállalni. Mindent megtettem, hogy titkoljam, és mindent elnyomtam érzelmileg. Valamennyi alkalommal, amikor a depresszióm elviselhetetlenné vált, abbahagytam a sulit. Végül felcsaptam tengerésznek, abban a reményben, hogy majd megjavít, és majd ha végre elfelejtettem ezt a lány-dolgot, akkor visszamegyek tanulni az ott szerzett ösztöndíjjal. Ettől csak minden még rosszabb lett, a sok férfi közt egy nagyon férfias környezetben csak még depressziósabb lettem. Pszichológushoz fordultam segítségért és mikor végre felvállaltam, hogy transznemű nő vagyok, kirúgtak a tengerészettől. Nem sokkal később visszamentem tanulni az egyetemre és megkezdtem a nemváltási folyamatot.

Már hivatalosan is Sarah majdnem egy évvel a hormonterápia megkezdése után (2015)Már hivatalosan is Sarah majdnem egy évvel a hormonterápia megkezdése után (2015)(Fotó: Gál Kati)

– Mi segített leginkább a felvállalásban (coming out) és abban, hogy hozzászokj az életedhez, mint egy nyíltan transznemű nő? Mi volt a legnehezebb? Miben változott meg az életed mióta először felvállaltad ki is vagy valójában?

– Fordulópont volt mikor arra a pontra jutottam, hogy öngyilkos leszek. Rájöttem, hogy először meg kell adjam a lehetőséget a felvállalásnak is. Ha kész voltam a halálra, mennyivel lehet rosszabb a nemváltás? Ezért szólaltam meg végül. Azóta a nemváltással kapcsolatban a"színleld, míg nem jön be" (fake it till you make it) technikát alkalmazom. Ez önbizalmat adott, hogy képes vagyok túllépni a félelmeimen és megmutatni saját magam. Amikor ezt teszem, több pozitív élmény ér, mint negatív. A legnehezebb része az egésznek a testemmel kapcsolatos. 28 évesen másodszor élem át a pubertás kort és ez rettentő kínos és kényelmetlen tud lenni. A nemváltás közepén tartok, ami a legnehezebb és legfurább időszak. Lelkileg minden sokkal könnyebben megy, teljesen jól érzem magam és elfogadom magam annak, aki vagyok. Végre önmagam lehetek, de a testemmel kapcsolatban van még mit megszokni. Az online világ is nehéz tud lenni. Szemtől szemben nem nagyon mond senki semmi negatívat, de névtelenül az interneten nem fogják vissza magukat. Viszont mióta felvállaltam, hogy transznő vagyok, sokkal magabiztosabb lettem. Régen képtelen voltam egy rövid kiselőadást megtartani akár csak 20 ember előtt a suliban, most meg TV-interjúkat adok, konferenciákon beszélek félelem nélkül. Ez a magabiztosság abból adódik, hogy végre jól érzem magam úgy és annak, aki vagyok.

– Milyen tapasztalataid voltak a tengerészetnél mielőtt felvállaltad, hogy transz vagy és ez hogyan változott meg utána? Milyen volt otthagyni a tengerészetet?

– Alapjába véve minden jól ment a tengerészetnél. Jól dolgoztam, rohamos tempóban lépkedtem előre a ranglétrán és remek értékeléseket kaptam. De a munkán kívül sokat ittam, hogy elnyomjam a lelki fájdalmat. Miután nyíltan felvállaltam, hogy transz vagyok, azonnal áthelyeztek a hajóról és ideiglenes kisebb feladatokat kaptam. Igazából ez lehetőséget adott arra, hogy emberekkel találkozzak és lassan elmondjam a családomnak és barátaimnak, hogy valójában nő vagyok. A tengerészet nem volt a legjobb hely számomra, mégis sokat segített abban, hogy azzá váljak, aki vagyok. Sokat tanultam és büszke vagyok a munkámra, amit a tengerészetnél végeztem.

– A transzneműeket általában csak épphogy megemlítik az LMBT-ernyő alatt a leszbikus, meleg és biszexuális személyekkel együtt. Miben különbözik a transzneműség a LMB élettől legálisan, szociálisan és mentálisan? Össze lehet egyáltalán hasonlítani a kettőt?

– A transzneműekről sokszor megfeledkeznek az LMBT mozgalomban. A LMB jogi mozgalom sokszor direkt maga mögött hagyja a transzneműeket, hogy hamarabb megszerezze az őket megillető jogokat. Az LMB személyek el tudják titkolni kilétüket, egy transzneműnek ez szinte lehetetlen, hiszen például sok orvosi segítségre van szükségük, míg a szexuális orientáció nincs megkérdőjelezve egy orvosi beavatkozásnál.

– Sokan azt hiszik, hogy a nemi identitás és a szexuális orientáció ugyanaz, pedig ez két különböző dolog. Te férfi testben születtél és mégis nőnek érzed magad, tehát transzszexuális vagy. Viszont mivel mindig a nőkhöz vonzódtál, amíg férfi testben éltél a heteroszexuális kategóriába illettél, most női testben pedig leszbikusnak számítasz. Nehezebb leszbikus transznemű nőnek lenni, mint heteroszexuálisnak vagy biszexuálisnak?

– Igen is és nem is. Abból a szempontból, hogy feladtam mind a férfi, mint a heteroszexuális kiváltságaimat, nehezebb helyzetben vagyok. Kevesebb lehetősegem van a párkeresést tekintve. Viszont a leszbikus nők sokkal inkább nyitottak egy transznővel szemben, mint a heteroszexuális férfiak.

Egy év hormonterápia utánEgy év hormonterápia után


A sorozat további részei: 

Transzneműek Amerikája - Összes

Tetszett? Oszd meg!