Afrikai szafari olcsón

Afrikai szafari olcsón
Afrikai szafari olcsón

(Naplóbejegyzés: 2009-2011-es élmények alapján)


Bevallom nektek, hogy elsősorban nem az állatok miatt akartam Afrikába menni, hanem kíváncsi voltam, milyen ott az élet, igazi kihívásnak tűnt, hogy bírni fogom-e (ez visszanézve hülyeség, miért ne bírtam volna?), új volt, más volt, és ismeretlen.


Először ösztöndíjak hada segítségével jutottam ki egy számomra nagyon fontos és érdekes témáról, gyermekek bántalmazásáról kutatni, így a szafarizás és utazgatás nem volt a fő célom. Ennek ellenére izgatott a dolog, kíváncsi voltam az oroszlánokra és elefántokra az állatkert falain kívül. Ezért aztán többször is elszontyolodtam, hogy a Lonely Planet olcsó ötletei is rettentő drágának tűntek. 

(Fotó: Gál Kati)

Szerencsére azért, mégis sikerült összehozni jó pár csodás kalandot. Amint megérkeztem, kiderült, hogy bizony ám lehet igencsak spórolósan is szafarizgatni, kirándulgatni, természetet nézni, utazgatni és szépeket látni. És érdemes is: Kenya egy kimondhatatlanul gyönyörű ország. Ezekről a szafaris élményekről olvashattok a továbbiakban (időrendi sorrendben), és persze sok-sok képet is megtekinthettek – hisz a képeké, vagyis inkább az állatoké és a tájaké a főszerep.

(Fotó: Gál Kati)

1. Hell’s Gate National Park (2010. február)

Az igazi oroszlánkirályos Pride RockAz igazi oroszlánkirályos Pride Rock(Fotó: Gál Kati)

A Hell’s Gate National Park volt életem első szafarija. Méghozzá biciklin!!! Ez Kenya talán legkisebb nemzeti parkja, észak-nyugatra található Nairobitól kevesebb, mint két órára (persze attól függ mivel megyünk és mennyire őrült, avagy életveszélyes a sofőr). Mivel a park nem túl nagy a többihez képest, és itt elvben ragadozók sincsenek, ezért a más parkokban ellentétben nem muszáj kocsiból nézelődni, hanem bizony biciklivel is neki lehet vágni.

Bicajjal AfrikábanBicajjal Afrikában(Fotó: Gál Kati)

Én is így tettem. Ráadásul, itt nem is igazán kellett semmi trükköt bevetni, hogy megfizethető legyen. Természetesen matatuval mentünk, ami egy életveszélyes, tömegközlekedésre használt minibusz, őrült sofőrökkel, és általában agyon tömve, plusz a csirke. A biciklit sikerült rendesen lealkudni – mindig jól jön egy kenyai haver, hogy helyi árakat fizessünk a turistáktól kért milliók helyett. A parkba a belépő pedig 25 dollár, ami a többi park 60-70 dolláros beugrójához képest baráti, és ha belegondolok, hogy a barcelonai állatkert is ilyesmibe kerül, nem is rossz. 

Mufasa valahol ebben a kanyonban halt meg az OroszlánkirálybanMufasa valahol ebben a kanyonban halt meg az Oroszlánkirályban(Fotó: Gál Kati)

Szóval biciklire pattantunk és megnéztük az Oroszlánkirályt, ugyanis elvben ez a park ihlette a rajzfilmet (ezt amúgy nem tudtam akkor, és valószínűnek tartom, hogy más parkok is azt vallják, hogy bizony az alapján készült a film). A park csodaszép, van egy gyönyörű kanyon, valamint kis erdei sétára és sziklamászásra is van lehetőség. Mégis az állatok okozták a legnagyobb örömet. Kimondhatatlanul nagy élmény zebrák, majmok, vadmalacok, bölények, antilopok és gyönyörű madarak társaságában biciklizni még akkor is, ha nyom az ülés, de nagyon. Csak a zsiráfok nem akartak jönni és már nagyon aggódtam, mi lesz ha kimaradok a hosszú nyakúak társaságából. Szerencsére nem így történt és sikerült megtalálni őket: sose felejtem el, hogy itt láttam életemben először egy zsiráfot futni. Olyan kecses és gyönyörű, hihetetlen. 

(Fotó: Gál Kati)

2. Maasai Mara National Park (2010. április)

(Fotó: Gál Kati)

Maasai Mara Kenya déli részén fekszik és egybecsatlakozik a tanzániai Serengetivel. Egy hatalmas és gyönyörű parkról beszélek, aminek borsos ára van. Egy napi belépő úgy 60-70 dollár közt mozog, és minimum két napot rá kell szánni. És akkor ott van a szafari dzsip és az idegen vezető ára, plusz a szállás, ami sátrasan is százasokba kerül (és akkor képzeljétek el a felkapottabb sok csillagos helyeket), és akkor a kaja, meg a szuvenír...hát számoljatok. Lehet így is, meg lehet, úgy is, hogy 60 dollárért négy napot töltünk el itt, mindent belefoglalva (szállás, kaja, belépő, szafari, oda-vissza út), ahogy én tettem. 

És itt a bizonyiték: a gólyák valóban Afrikába költöznek télenÉs itt a bizonyiték: a gólyák valóban Afrikába költöznek télen(Fotó: Gál Kati)


Egy kenyai ifjúsági természetvédő csoporttal mentem, kenyai áron. Egyik nap szemetet szedtünk egy faluban, egy másik nap facsemetéket ültettünk volna, ha  a facsemeték megérkeztek volna időben, szakadt sátrakban a földön aludtunk, lavórból fürödtünk, együtt főztünk és minden kenyai idő szerint (azaz nem időben és nem tervek szerint) alakult. Rengeteg érdekes kalandban vettem részt, amit bizony egy méregdrága utazási iroda nem tudna nyújtani. Többek között, egy kecske mészárlásban is volt részem, ami bevallom vegetáriánusként nem volt a legnagyobb élmény. Az egyik kiszemelt kecske, miután feltették a buszra, cselesen kiugrott az ablakon. Sajnos, hiába szurkoltam neki, újra elkapták és vacsora lett belőle.

Ellátogathattam egy maasai faluba, megnézhettem az agyagkunyhókat kívül belül, és kicsit megismerhettem az életüket. És a legjobb, hogy minden reggelt és estét szafarizással tölthettem, és oroszlántól elefántig, gepárdtól zebráig, vízilótól zsiráfig, azt hiszem, úgy mindent láttam, többször is. Mindemellett új barátságokat kötöttem. 

(Fotó: Gál Kati)

3. Shimba Hills National Park (2010. november)

SzabadonSzabadon(Fotó: Gál Kati)

Shimba Hills az Indiai-Óceán közelében található. Ide igencsak egyszerű volt olcsón bejutni volt munkahelyem helyi partnerének a segítségével. Bár a park gyönyörű, első számú célpontnak mégsem javasolnám, mivel elég hegyes-völgyes vidék, és a sok bokor és fa miatt állatot nehezebb látni, mint a többi parkban. Zsiráf csak négy van, ugyanis ezen a környéken nem honos, és bár behoztak egypárat, a legtöbb elpusztult és már csak négy van. De van vadmalac, gazella, antilop, majom, zebra, és hegyi elefánt is (ami jóval kisebb, mint a szavannai elefánt, és állítólag nem is közeli rokonok). Viszont a hegyvidékes, kissé dzsungelszerű táj lenyűgöző, és egy vízeséshez is le lehet sétálni.

(Fotó: Gál Kati)

4. Nakuru National Park (2011. január)

(Fotó: Gál Kati)

Ez az egyetlen park, ahol félig-meddig szervezetten egy utazási irodán keresztül mentem – leginkább azért, mert az ötlet túl hirtelen jött. Elmatatuztunk Navashába, ahol egy igen vicces rózsaszínre festett helyen szálltunk meg, majd az utazási iroda keresésére indultunk felkészülve egy hosszú alkura. Az ár természetesen túl magas volt, és mi ajánlottunk egy jóval alacsonyabbat. Ez elsőre ugye nem tetszett az illetőnek. Sok alkudozás után javasoltuk, hogy mi lenne, ha nem dzsippel, hanem rendes kocsival vinnének minket, de olcsóbban, jó lesz az nekünk. Erre rábólintott az iroda menedzsere, de még így is sokat kért tőlünk. Végül felálltunk és közöltük, hogy jó, akkor mégse szafarizunk – és itt nyertük meg az alkut, azonnal visszakönyörögtek minket, hogy rendben, rendben, jó lesz az árjavaslatunk. Másnap kiderült, hogy mégis dzsippel megyünk és három másik hátizsákos turistával osztozhatunk rajta. (Ők mellesleg jóval többet fizettek, mint mi.)

(Fotó: Gál Kati)

Nakuru egyébként a Rift Valley-ben, Nairobitól két és fél avagy három órára található. A nemzeti park Nakuru tavat veszi körbe. Leginkább a flamingóiról híres, bár szerintem az volt a legkevésbé izgalmasabb az egészben. Lake Oloidennek több flamingója van, viszont kevésbé felkapott hely...de erről később. A park csodaszép, és meg kell hogy mondjam a kedvencem, talán a tóra való kilátás miatt és ahogy a tó és az ég kékje egybefolyik. Elefánton kívül minden van, ami kell: madarak hada, mindenféle majmok, hiéna, zsiráf, zebra, antilop, gazella, orrszarvú, bölény, vadmalac, oroszlán, és biztos van, amit kifelejtettem. Túravezetőnk elmesélte – bár ez alap –, hogy a zebra az fehér alapon fekete csíkos, és a csíkozás minden zebrán egyedi, mint nálunk az ujjlenyomat. Az oroszlán pedig mindig kiszemel egy bizonyos áldozatot ebédre, és ha azt nem sikerül elkapni, akkor hiába van ott ezer másik zebra, neki azok nem kellenek. Azt is megtanultam az idegenvezetőnktől, hogy a zsiráf nemcsak azért rágcsál faleveleket fű helyett, mert azt tartja finomabbnak, hanem, mert ha lehajolna, a vér olyan gyorsan áramlana a fejébe, hogy azonnal belehalna. Ebből is látszik, hogy az Oroszlánkirály csak mese, mert a valóságban egy zsiráf nem igazán tudna meghajolni Mufasa előtt, ahogy a rajzfilm elején zsiráfok tömegével teszik. Más kérdés persze, hogy egy zsiráf a valóságban nyílván nem rajong annyira egy oroszlánért sem...

(Fotó: Gál Kati)

5. Lake Navasha, Crater Lake Game Sanctuary, Lake Oloiden (2011. január)

Crater LakeCrater Lake(Fotó: Gál Kati)

Végül eddigi utolsó és legolcsóbb szafarim, nem is igazi szafari volt. Az úgy történt, hogy még a hazaindulás előtt úgy döntöttünk, hogy átruccanunk megnézni Naivasha tavat (ami Hells Gate közelében fekszik) és az arra található Crater Lake Game Sanctuary-t, ami egy régi vulkáni kráter után maradt kis tó. Matatuval mentünk, egy kempingben szálltunk meg, és motorbiciklis taxival közlekedtünk, szuper olcsón.

Vizilovak és flamingókVizilovak és flamingók(Fotó: Gál Kati)


A kráter tónál a látvány kimondhatatlan: a világon az egyik legcsodálatosabb, leggyönyörűbb és egyben legnyugodtabb hely. Sajnáltam is, hogy barátom nem volt velem – írtam is neki egy sms-t azonnal, de hát az nem ugyanaz, mint élőben megosztani egy ilyen romantikus, nyugis, tökéletes természeti csodát. Taxi sofőrünktől megtudtuk, hogy a Navasha tó melletti Oloiden tó kevésbé ismert turisták körében, viszont érdemes megnézni. Igaza volt. A mesebeli tó teli van flamingóval (jóval többel, mint Nakuru tó), valamint vízilóval. Természetesen be is csónakáztunk a vízi-pacikhoz, hogy közelről megnézzük őket  – elég félelmetes lények, meg kell, hogy mondjam. De a legjobb részt még nem is meséltem: Navasha egy igazi ingyenes szafari, vagyis, az út mentén mindenhol állatokat látni. Belépő nélkül, teljesen szabadon. Láttunk antilopokat, vadmalacokat, rengeteg zebrát és zsiráfot, valamint messziről bölényt is. Itt láttam életemben először (és eddig utoljára) kis zebra csikót és kis zsiráfokat. A kis zsiráfok ketten voltak, és szerintem ikrek lehettek, mert nemcsak egykorúnak és egyformának tűntek, de csak egy anyát (felnőtt zsiráfot) láttunk a közelben. Bevallom, a kis zsiráfoktól nagyon boldog lettem, kolléganőm azt mondta, még sose látott úgy mosolyogni, mint akkor. (Bár én biztos vagyok benne, hogy a kiselefánt menhelyen is legalább ugyanúgy vigyorogtam.) (Igen, bevallom, odavagyok az aranyos állatkölykökért…)

Iker bébi zsiráfokkalIker bébi zsiráfokkal(Fotó: Gál Kati)

Egy biztos, a csodaszép kráter tótól a kis zsiráfokig kezdve bizony feledhetetlen emlékeim vannak Naivashaba való látogatásomról. Remélem egyszer, méghozzá mihamarabb visszatérhetek ide is, és az összes többi szafarizós csodahelyre. Nincs annál jobb érzés, mint magamba csípni, hogy vajon ez valóság-e, majd rádöbbenni a természet csodáira, és elmosolyodni, hogy ‘milyen szép is ez az Afrika’ és ‘wow, én tényleg itt vagyok’.

(Fotó: Gál Kati)


Kapcsolódó cikkek:

A nélkülözhetetlen életfelfogás, amit Kenyában tanultam: Hakuna Matata

Emlékek a kenyai nyomornegyedekből

Nyolc kis falu Kenyában

Tetszett? Oszd meg!