Kapcsolódj ki csigalépésben Lamu szigetén

Kapcsolódj ki csigalépésben Lamu szigetén
Kapcsolódj ki csigalépésben Lamu szigetén

Amikor Kenyában éltem, az életem elsősorban a munkáról szólt. Időm nagy részét nyomornegyedekben és elszigetelt falvakban töltöttem, iskolákban, gyerekekkel főleg, kicsit szülőkkel és tanárokkal, sok-sok időt a jegyzetfüzeteimmel, ha volt áram a laptopomnál, és órákat sorban a fénymásolóban. Hétköznap és hétvégén, 70-80 órát...igazából többet, mert egy szociális kutató agya sosem áll le. Voltam pár szafarin és kisebb kiránduláson, de ritkán és hosszabb vakációzásokra nem maradt időm. Lamu szigete kivétel volt, ahova egy egész hétvégére sikerült elutaznom. Azonnal beleszerettem ebbe a kis paradicsomba és gondolatban sokat járok vissza. Itt pár napig utazó voltam, csak egy backpacker, és nem kutató. Inkább önmagam. Jó volt.

(Fotó: Gál Kati)

Lamu sziget (illetve szigetcsoport, mert a fő sziget mellett van még egy pár kisebb és még apróbb is: Manda, Pate és Kiwayu) Kenya partjaitól északra található, közel Szomáliához. Nairobitól egy röpke repülőút, Mombásától pedig egy jó 8 órás buszos zötykölődés és egy – ha emlékezetem nem csal – legalább félórás hajózás választja el. Én busszal vágtam neki egyedül, ami mindenképpen érdekes volt. Ukundából  indultam, ami Mombásától délre esik, és amikor a falvakban dolgoztam, minden falu-váltás közt itt aludtam és itt is zuhanyoztam, úgy néhány hetente.

Hajnalban keltem, matatuval le Likoni-ig, a matatun két gyerek ült az ölemben, kukoricás zsák a lábamnál, fiatal asszony még pár gyerekkel mellettem. Likoniból tömött komppal át Mombasába (ami szinten sziget), tuktukkal el a buszig, fel a buszra, nyolc órás zötykölődés, tyúk a mellettem ülő ölében, csirkék, gyerekek, zöldséges zsákok, fura zene, egy pisi szünet Malindin, izzadságszag, kenyai hip-hop a recsegő hangszóróból, az út egyre inkább nem út, szóval zötykölődős és lassú, szép táj, néha egy zebra, ’igazi Afrika, imádom!’-érzés, majd át a hajóra, és (laza fél nap után) végre Lamun!

(Fotó: Gál Kati)

Egy kanadai barátnőm, akivel pár héttel korábban ismerkedtem meg Masai Marán, már várt rám. Mivel aznap volt a szülinapja, gyors zuhany után azonnal vacsorázni indultunk. Meg kell mondanom, hogy a kenyai koszt általában borzasztó (erről máskor), de nem ám Lamun: indiai hatásra használnak fűszereket, de még hogy, és mindenféle indiai kaják is kaphatók. Meg fincsi guacomole (amit máshogy hívtak, de nem emlékszem, hogy hogy). A pincér úgy megkedvelt minket, hogy másnap ingyen guacomolét is kaptunk strand utáni nasinak. Bár lehet, hogy minden fehér csajnak ad, de kit érdekel, ha a hasam tömhetem. Finomabbnál finomabb friss gyümölcslevek kaphatóak igencsak olcsón, és a piacon csudajó gyümölcsök hada, ahogy Kenyában ez megszokott. Szóval a poci boldog volt. 

(Fotó: Gál Kati)

És én is. Áprilisban mentem, ami nem főszezon, mert elvben esős évszak (ahhoz képest száz ágra sütött a nap és legalább 35 fok volt). Rajtunk kívül talán 5-6 turistát számoltam. Így aztán az óceánpart teljesen üres volt, senki se zavart minket, kedvenc Indiai-óceánom gyönyörűbb volt, mint valaha, puha homok, és egy mangó a kezemben. Tényleg nem kell más.

(Fotó: Gál Kati)

A strandoláson és evésen kívül sok mindent lehet csinálni (és nem csak hajókázni új barátokkal). Alapból maga a kis vendégház, ahol aludtunk nagyon kényelmes (és eszelősen olcsó) volt, csak az erkélyről kilátni a tengerre és megfigyelni a városkát felülről is izgalmas volt. Ennek ellenére nem igazán ültem az erkélyen, hanem annál többet sétáltam (mikor nem a parton feküdtem...bár a homokos part is egy fél óra séta volt). Malindihoz hasonlóan, szintén muzulmán településről van szó, ami meglátszik a főbb épületek építkezésén. A kanyargós kis utcákon kész élmény elveszni és rábukkani kézművesek szobraira vagy a helyiekkel beszélgetni.

A szamarakról nem is beszélve. Szó szerint több ezer szamár él falun, és mindenhol, de komolyan mindenhol szamarakba lehet botlani, van amelyik dolgozik (kocsit húz vagy cipel), de van amelyik csak ténfereg. Kakas helyett szamárbőgés a vekker, de azért a hatalmas ’iá’-zás nem annyira kellemes. A fülsiketítő hangjuk ellenére vicces a csacsi csacsi hátán állapot.

A szamaraknál az, ami még fontosabb, hogy a helyiek nagyon kedvesek. Az élet meg még a Kenyában megszokotthoz képest is igencsak nyugodt és lassú. Hiába próbáltam csigalépésben közlekedni, valaki mindig odaszólt: ’Pole-pole, this is Lamu’ (’pole-pole’ szuahéliül azt jelenti, hogy ’lassan-lassan’ meg, hogy 'nyugi-nyugi').

(Fotó: Gál Kati)

Mindent összevetve, Lamu egy igazi kikapcsolódás volt, eddigi egyik kedvenc helyem, igazi földi mennyország (és egy újabb világörökséget is kipipáltam, hogy láttam), és nagyon visszavágyom!

(Fotó: Gál Kati)


Kapcsolódj ki Afrikában!

Afrikai szafari olcsón

A nélkülözhetetlen életfelfogás, amit Kenyában tanultam: Hakuna Matata

Tetszett? Oszd meg!