Kayaköy

szellemváros Törökországban

Kayaköy - szellemváros Törökországban
Kayaköy - szellemváros Törökországban

Kayaköy, azaz a törökországi szellemváros nem egy kísértetkastély, hanem egy elhagyatott város Anatóliában. Majd röviddel az első világháború után egy csapásra minden megváltozott.

(Fotó: Gál Kati)

Egy nagy múlttal rendelkező görög városról van szó, melynek 1923-ban még 25,000 lakosa volt. Több ezer ház, két templom, 14 kápolna és két iskola épülete különböző történelmi periódusokból tanúskodik évszázadokra visszanyúló múltjáról. A törökök és görögök valamikor még békésen éltek egymás mellett a Kaya-völgyben. A görögök kézművesiparral, míg a törökök mezőgazdasággal foglalkoztak. A két nép, és két vallás – muszlim és keresztény – békésen dolgozgatott, teázgatott egymás mellett és egymással az első világháborúig. A világháborút követő török függetlenségi háborúval (1919-1923) a békés együttélés megszakadt, a török győzelem után az Anatólia területén élő  több, mint 1 millió görög ortodox kereszténynek és a Görögországban élő fél millió muszlimnak azonnal el kellett hagynia otthonát. Így ürült ki szinte egyik pillanatról a másikra Kayaköy városa, mely azóta is elhagyatottan és üresen áll, mivel a törökök teljesen sorsára hagyták.

(Fotó: Gál Kati)

Manapság turista látványosságként szolgál, és könnyen megközelíthető Fethiyéből és Ölüdenizből is. Nyáron, főszezonban, valószínűleg zsibong a turisták hadától. Október második felében, mikor én jártam ott, szinte alig voltak, a több órás bolyongás alatt alig találkoztunk valakivel. Érdekes és döbbenetes a hegyoldalra épült kihalt városban, a romosan álló házak közt járkálni és úgy igazán belegondolni, hogy kevesebb, mint egy évszázada ez meg egy élettel teli vidám hely volt: dolgos felnőttek, iskolába siető gyerekek, a templomok harangozása... Ma már csak üres, roskadozó falakat látni, néhol látszik a kék vakolat, egy-egy kémény, lépcsők maradványai. Nem is lenne rossz, elképzelem, hogy nézne ki most, ha még élnének itt...de ma már csak vadvirágokat találni itt, meg gazt, és pár rohangászó hegyi kecskét. Órákat sétáltunk a romok közt és már-már beteges kényszert éreztem, hogy minden házikót lefényképezzek, mert ’hú, ez is milyen jól néz ki...meg ez is...jaj, és az’. Fel lehet mászni az egyik kápolnához, ahonnan csodálatos kilátás tárul elénk Ölüdeniz tengerpartjára. Merengeni, elmajszolni egy almát, majd a másik irányba nézve rálátni az egész kihalt kísérteties városra...

(Fotó: Gál Kati)

Ha erre jártok, mindenképp javaslom, hogy látogassatok el ide. A hatást még inkább fokozná, ha esti túrákat is szerveznének, lámpásokkal és gyertyákkal, a budapesti labirintus vagy az amerikai Halloween után szabadon...ilyen túra nincs (az ötlet meg az enyém, nem lenyúlni!), ennek ellenére szerintem érdemes lenne megcsinálni, és, ha belegondolunk a múltba, akkor a maga módján még akár hátborzongató is.

(Naplóbejegyzés: 2012 október)

(Fotó: Gál Kati)

Tetszett? Oszd meg!