Érj haza, mielőtt jön a sötét

Érj haza, mielőtt jön a sötét
Érj haza, mielőtt jön a sötét

(Naplóbejegyzés: 2011-ben 2009 - 2011-es élmények alapján)


Kenyával kapcsolatban utazási magazinokban szafarikról lehet olvasni, a hírekben pedig a szárazság, turisták elrablása Lamu szigetéről és a Shababos robbantgatások miatt szerepel. Az általános közbiztonságról, javítsatok ki, ha tévednék, nem igazán esik szó, így könnyen azt hiheti az ember, hogy a robbantások okozzák a legnagyobb aggodalmat Nairobiban. Pedig ez nem feltétlen van így, hisz sajnos Nairobi messze nem egy biztonságos város.

(Fotó: Gál Kati)

A piti lopás mindennapos, sőt minden perces esemény. Sim kártyát cserélni az egyik legegyszerűbb dolog, hiszen a telefonlopás mindennapos történet. Elég, ha egy pillanatra arrébb nézel, sőt, ha lesen is vagy, nagy rá az esély, hogy a telcsit kikapják a kezedből, zsebedből vagy táskádból – az óriási tömegben ez nem is olyan nehéz. A táskádat lehetőleg erősen és két kézzel szorítsd ( jóval erősebben és tudatosabban, mint a 4-es-6-os villamoson!), mert könnyen kikapják a kezedből, bárhol, bármikor.

Sőt, külföldi önkéntesek fogadó családjuknál lakatolt szekrényt kapnak, nehogy a cseléd lopjon – bár én leginkább olyan történeteket hallottam,hogy a fogadó testvér vagy haverja nyúlt le egy kis pénzt, telcsit vagy fényképezőgépet az illetőtől. Tőlem is loptak egyszer telefont, sajnos nem az utcán “egyszerű” körülmények közt, hanem egyszer futás közben egy elvben igen csak biztonságos és őrök hadával őrzött botanikus kertben ugrott rám egy férfi – szerencsére csak a telefonom (ami haverok tanácsára biztonság kedvéért volt nálam) vitte el. Lazán megerőszakolhatott volna, de ezen se lepődött meg volna senki. Mikor az eset után vérző térdel, bőgve érkeztem haza, csak vállvonogatásokat kaptam, nem megértést…no meg történeteket, hogy kinek, hogy lopták el mijét, kit, hogy vertek meg és ‘amikor engem megerőszakoltak’. Az, hogy a parkőröket mennyire nem izgatta az én pici problémám, az már tényleg nem meglepő. Kisebb zsebtolvajláson kívül matatuk (tömegközlekedésre használt minibusz) eltérítése is megeshet sajnos, ami fizikai erőszakkal végződik a lopás mellett.

(Fotó: Gál Kati)

Igazából talán a UN területén kívül sehol sem mászkálhat valaki gondtalanul. Nyomornegyedekben meg pláne rosszabb a helyzet. Mivel naponta dolgoztam ezekben a negyedekben, mindig meg kellett győződnöm arról, hogy délután 5-kor eljöjjek, hogy meg sötétedés előtt hazaérjek a matatuval. Egyszer történt csak, hogy egy egész délutánra egy iskolában ragadtam: harc volt a nyomornegyed utcáin, veszélyes volt kint lenni, és a buszok se jártak. Végül azért lecsitult és épségben hazaértem én is sötétedés előtt, ami nagyon fontos. És pont ez az, amihez a legnehezebb volt hozzászoknom: este nem lehet ám sétálgatni vagy a parkban üldögélni, csakis taxival lehet menni bárhova is.

Nairobi utcái sötétedés után kiürülnek, az amúgy lomha járású kenyaiak turbó sebességgel sietnek haza. A rablás, fizikai, valamint nemi erőszak veszélye igen csak magas bárki számára. Mint fehér embernek, és leginkább, mint fehér nőnek pedig még kevésbé ajánlatos az utcán mászkálnia, csoportosan sem, és buszra ülni se ajánlatos. Csakis taxival. De azzal se akárhogy ám! Saját sofőrrel!!! Azaz ajánlott egy pár taxissal kialakítani egy jó kapcsolatot és mindig őket hívni: a helyiek is így teszik, hisz biztonságosabb és az ár is barátibb.

(Fotó: Gál Kati)

De miért van ez így Nairobiban, mikor állítólag minden környező kelet-afrikai ország biztonságos (Szomáliát leszámítva)? Az egyik fő oka a hatalmas társadalmi különbségekben rejlik, melyek sokkal magasabbak, mint a környező országokban. Ugyan Kenya fejlett és sok a gazdagság, de ez a gazdagság keveseknek adatik meg. A társadalom nagy része igen szegény – sokuknak egyszerűbb és anyagilag is beruházóbb egy telefon ellopása és eladása a fekete piacon. Sokuk hiszi ez az egyetlen út. Valamint ‘mindenki’ ezt teszi, és ha lehet, miért ne, hisz egyszerű megúszni büntetés nélkül. A rendőrség nem igazán őrzi a rendet – míg állítólag a környező országokban hatalmas következményei vannak a lopásnak, Nairobiban nem történik semmi érdemleges. 

(Fotó: Gál Kati)

Ennek tudatában, visszatérve a mostanában történt eseményekre: vajon a Shabab robbantgatások után változott-e a biztonság, nőtt-e a félelem? Mivel jelenleg nem élek Kenyában, megkérdeztem pár helyi (fiatal egyetemista vagy egyetemet végzett) barátom a véleményükről. Azt mondják, bár növelték a biztonsági ellenőrzéseket, a rendőrök számát, ez szerintük inkább csak a látszat és illúzió, igazi védelem és biztonság nincs. Ennek ellenére azt mondják, szinte alig gondolnak erre, nem félnek hasonló eseménytől. Az élet megy tovább, az állandó bizonytalanság érzését megszokták már, és, hogy tanuljanak, dolgozzanak, és minden nap hazaérjenek biztonságban és egészségben a lényeg.

(Fotó: Gál Kati)


Kapcsolódó írások: 

EMLÉKEK A KENYAI NYOMORNEGYEDEKBŐL

NYOLC KIS FALU KENYÁBAN

A MOSOLYON TÚL: VALÓSÁG KENYÁBAN

Tetszett? Oszd meg!