Karácsony Törökországban

Karácsony Törökországban
Karácsony Törökországban

A karácsony és köztem mindig is egy amolyan szerelem-gyűlölet kapcsolat volt. Imádom a bejglit. De a halászlevet mindig is utáltam. Imádom felfedezni az amerikai giccses díszeket. De utálom, hogy már hálaadás után feldíszítik a fát. Imádok ajándékot venni, készíteni, csomagolni és adni. De utálom a karácsonyi vásárlási őrületet. Imádom a karácsonyi vásárokat és a forralt bort. Utálom a karácsonyi slágereket. Imádom a fenyőfát és azt díszíteni. Utálom a műfenyőt. És sorolhatnám. Igazából nincsenek ilyen szép meghitt karácsonyi élményeim, mégis valahogy a szívem mélyén arra vágytam. Minden évben kijelentem, hogy jövőre nem kérek a karácsonyból – de valahogy sosem gondoltam komolyan, és idén mikor majdnem nem lett karácsony, kissé pánikba estem.

(Fotó: Gál Kati)

Jó-jó, tudnom kellett volna, hogy Törökországban nincsen karácsony – de, hogy TÉNYLEG NINCSEN KARÁCSONY?!?! Hát erre nem voltam felkészülve. Úgy tűnik egyes lázadó fiatalok és liberálisabb családok áttették a karácsonyi szokásokat szilveszterre: akkor van szilveszteri (mű)fenyő, mikulás és akár ajándékok is a szilveszteri trombitálás és álarcozás mellé. Tehát egy pár boltban van egy polcnyi pici műfenyő és dísz, de nem több. Mivel az utcán nincsenek díszek és télapós muzsika, sem őrült vásárlás és az idő is 10 és 18 fok közt mozgott, semmi karácsonyi hangulatom nem volt. Ennek ellenére nagyon meg akartam ünnepelni. De hogyan? És kivel? Egy farmon önkénteskedtem – Fethiyében lakunk, de egy órára innen egy olivabogyó farmon dolgozunk. A német önkéntes utálja a karácsonyt és nem ünnepli. A malájziai meg buddhista. A fogadónk török és muszlim. És vagyok én meg a barátom. Nem tudtam, mi legyen...nem tudtam lesz-e karácsony...és a végén az egyik legjobb lett.

(Fotó: Gál Kati)

Karácsony előtt egy nappal őrült sütésbe kezdtem. A bejgli macerás lett volna, így ezerféle más süti lett: tahiti süti, browni, banán kenyér és még rengeteg vegyes mindenféle, nem karácsonyi, de édes és fincsi. 

(Fotó: Gál Kati)

Karácsony napján, 24-én korán keltünk. Elmentem futni, majd kimentünk a farmra. A nap focizással kezdődött. Pontosabban egy amerikai focilabdát dobáltunk. Egy magyar, egy német, egy amerikai, egy malájziai és két török. Egész nap olivabogyót szedtünk ragyogó napsütésben. 20-22 fok volt odakint, ami itt sem normális meleg karácsonykor. Ja, a legjobbat elfelejtettem. Új bárányka született a farmon: karácsonyi bárány. Elég későn értünk haza. Feldíszítettem egy ágat. Nem is fenyőág, csak valami örökzöld volt. És rendeltünk egy pizzát. Az a vicces, hogy itt minden este több fogásos vacsit eszünk, minden este más főz és az asztal mindig teli van finomabbnál finomabb ételekkel. De késő volt, a vendéglátónk pizzát javasolt, hát pizzát rendeltünk. A karácsonyi pizza menü az általam elkövetett sütikkel folytatódott és Kinder csokival fejeződött be. Ugyanis a karácsonyt utáló német mindenkinek vett egy Kinder tojást karácsonyi ajándéknak. Lehet, hogy mégis szereti a karácsonyt?! Hosszan beszélgettünk. Bár bejgli nem volt, de hangulat igen. Majd elvonultunk és megtartottuk barátommal a saját karácsonyunkat. Egy ugyanolyan faág pár másodperces feldíszítése...idén nem igazán ajándékoztunk, nincs rá se pénzünk, se helyünk a hátizsákban. Én virágot kaptam, ő a kedvenc német karácsonyi mézeskalácsát, amit egy véletlen folytán találtam.

(Fotó: Gál Kati)

Szép este volt, de 25-e még szebb. Reggel 7-kor keltem. Ez karácsonyi rekord. Általában 11 előtt nem is látni karácsonykor. Fenyőformájú gyümölcssalátát alkottam kávémat szürcsölve, majd a farmra hajtottunk. Kicsi jóga, kicsi munka, kicsi piknik a fűben, majd útra keltünk. Először Oludenizbe mentünk (erről a csodás helyről már írtam), majd a tengerparton autóval sok-sok megállóval Kabak-völgybe vettük az irányt. Útközben megálltunk a Pillangó-völgynél. Innen már csak 5 kilométer Kabak-völgy ami olyasmi mint a Pillangós, viszont kevésbe híres. Bár ez igazából mindegy, decemberben nincsenek turisták. Gyönyörű hely. Hihetetlenül békés és csodás. Ragyogó napsütésben – még 16 óra után is 21 fok volt – lesétáltunk a völgybe. Ittunk, ettünk, nevettünk, megnéztük a naplementét. Igazán békés volt. Hazafelé még megálltunk Kayakoyben, a szellemvárosban. Erről is írtam már. Furcsa volt sötétben, világítás nélkül. Itthon sütivel és hajnalig tartó beszélgetéssel folytattuk... 

(Fotó: Gál Kati)

December 26-a van, ami itt még mindig nem karácsony, de mivel Magyarországon az, ezért elmesélem, hogy egy csodás 21 kilométeres futással kezdődött. Sétával, olvasással, pihenéssel és pakolással telt (pakolással, mert nem sokára utazok újra). Bár ezen a karácsonyon hiányzott a bejgli, a szaloncukor, furcsán meleg volt és a karácsonyi hangulat éppen csak beköszönt. Mégis ez volt a legjobb, legizgalmasabb, legboldogabb és legbékésebb... a legigazibb. Ez a legfontosabb azt hiszem. Szeretet, boldogság, béke... erről szól igazából. Nem a díszekről, nem a bejgliről és biztos, hogy nem a hóról. És éppen ezért ez volt a legigazibb... Azóta bepakoltam. Holnap indulok. Az új év már Athénban ér. 

(Fotó: Gál Kati)

(Naplóbejegyzés: 2012. december)


Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!

Külföldön élsz vagy szeretsz utazni és van egy sztorid? Legyél a szerzőnk!

Tetszett? Oszd meg!