Mexikóból szeretettel

Mexikóból szeretettel
Mexikóból szeretettel

(naplóbejegyzés: 2014. November)

Három hónapja vagyok itt. Ilyenkor már menni szoktam. Hosszú évek óta ez a leghosszabb idő, amit egyhuzamban egy országban – ráadásul ugyanabban a városban’ – töltöttem. De most nem. Ha minden igaz februárig maradok. Na ez már rekord lesz.

(Fotó: Gál Kati)

De hol is vagyok? Cuernavaca-ban. (Kornavaka) Kornamicsoda?

(Fotó: Gál Kati)

Cuernavaca Mexikó Morelos államának a legnagyobb városa, úgy másfél órára Mexikótól. Az örök tavasz városának is hívják, mert az időjárás nem nagyon változik. Napközben kellemes 25 és 35 fok közt mozog a hőmérséklet, ritkább fagyos napokon akar 20-nál is megragadhat (ezt talán négyszer tapasztaltam), este pedig 15 és 20 közt mozog, állítólag télen akár 10-ig is lemehet néha. A nyár és az ősz eleje az esős időszak, mikor minden éjjel ömlik egy jót. Az év többi részében csapadékot nem látni. Cuernavaca elvben egy völgyben fekszik, és ezért ilyen klassz az időjárás, míg a közeli Mexikó városban fagypont is lehet télen. Ezt a völgy dolgot persze én nem igazán értem, mivel Cuernavacaban sík terület egyáltalán nincsen, minden hegyre fel és le... Akár San Franciscóban is lehetnénk, kivéve, hogy ott a tengerpart mondjuk sík terület, míg itt maximum 100 méterig tart az olyasmi. 

(Fotó: Gál Kati)

Miért is vagyok itt? Angolt tanítok, míg közben online health és life coachingolok. Egy barátnőm már évek óta jár ide: először nyelvet tanulni, majd gyakornoknak, 2009 és 2011 közt élt itt és szintén angolt tanított, majd 2013-ban végleg ideköltözött, immáron a szakmájában, legálisan, mint ápolónő. Ismerve a nomád lelkem, már évek óta hív, hogy jöjjek. Volt már, hogy majdnem elindultam, de aztán mégse. Most eljött az ideje, augusztus elején egy Vipassana néma meditáció előtti órában megvettem a jegyem, és augusztus 31-én már a gépen ültem idefele. 

(Fotó: Gál Kati)

Cuernavaca nem egy szerelem első látásra, mégis észrevétlenül és pimaszul az ember szívébe fészkeli magát. Egy nap arra ébredsz, hogy jó kis város, és elég boldog vagy itt.

(Fotó: Gál Kati)

A nyelv csalódás volt. A spanyol-spanyol Barcelonában orgazmus volt minden hallásra, a mexikói spanyol meg mondjuk egy nem olyan rossz hangzású, de semmiképpen sem szexi nyelv. A kajáról nincs sok írnivalóm: minden meg van spékelve csilivel. 

(Fotó: Gál Kati)

De akkor mit szeretek itt?

(Fotó: Gál Kati)

A kilátásom igencsak pazar. Az első pár hónapban az említett barátnőmnél laktam egy szegényebb környéken, kilátás nélkül, és mondjuk például ajtók nélkül... még a WC-n is csak függöny lógott. Kicsit több, mint egy hónapja költöztem át egy saját lakásba. Na jó, szóval egy szoba WC-vel igazából, ami elér normál itt olcsóbb viszonylatokban. A konyha és a kert az közös. De a másodikon vagyok remek kilátással: hegyek, vulkán és csodálatos napfelkelték. 

(Fotó: Gál Kati)

Imádom a munkámat. Ez csak időleges persze. A coaching az én igazi szerelmem (my passion), az angoltanítás februárig van, meg biztos lesz majd máshol is. De most imádom. A nyelvsuli, ahol tanítok, teljesen más, mint a barcelonaiak. Ott stressz volt, verseny, és a legtöbb helyen nem volt igazán kellemes a légkör. A pénz se volt elég. Ez a suli viszont egészen más: kellemes, nyugodt a légkör, a főnököm a világon a legjobb, és a diákok is szuperek. Lusták és mindig elkésnek, de irtózatosan kedvesek és jólelkűek. Öröm tanítani, minden nap boldogan megyek be és jövök el. Az egyik csoportom most csinálja a félidős vizsgaelőadását. Leirtatlan érzés a sikerüket látni a vizsgadrukk és izgalom után. Ezért érdemes csinálni ezt. A pénz se rossz. Illetve az, de pont elég a megélhetéshez, nem kell paráznom, hogy eszek-e holnap, ami őszintén, nekem egy új érzés.

(Fotó: Gál Kati)

Imádom a régi történelmi épületeket, a színes házakat, és a közeli piramisokat. Xioxicolco piramisai csak másfél órára vannak. Tepotzlán meg nem csak egy klassz hippi falu, de a kis piramisa egy hegy csúcsán csücsül. Annyi mindent nem láttam még. De amit láttam, látok és tapasztalok, azt szeretem.

(Fotó: Gál Kati)

Azt hiszem, valahogy ki fogom bírni február közepéig... 

(Fotó: Gál Kati)

(utóirat: kibírtam, 2015 februárjában Puebla meglátogatása után folytattam az utam Mexikó határain túl)

(Fotó: Gál Kati)


Tetszett a cikk? Kövess minket!

Facebook • Youtube • Instagram  Twitter  LinkedIn  Google+

 

Külföldön élsz, vagy szeretsz utazni, és van egy jó sztorid? Legyél a szerzőnk!

Tetszett? Oszd meg!