Scott Fales forgatókönyvíró Los Angelesben, Hollywood szomszédságában alkot. Ezúttal Gárdonyi Géza népszerű, több száz oldalas, sokunk polcán fő helyen álló történelmi regényének írta meg angol nyelvű forgatókönyvét.
Tervei szerint a közeljövőben egy olyan valós, történelmi vázra épített film kerülhet bemutatásra, amely alkotás nemzetközi figyelemre méltó. Az „Egri csillagok” vagy ahogy Scott Fales felcímkézte forgatókönyvét „Eclipse of the Crescent Moon” érdekfeszítő, izgalommal teli angol nyelvű filmváltozata megcélozza és meghódíthatja a nagyvilág közönségét.
Az alkotó tervei jó utak felé terelődtek. A szerencse meg idővel mellé szegődött, így legújabb forgatókönyvébe a filmszakma jeles képviselői is sorra belelapoztak, a történet többek között elnyerte a Disney ügyvezető alelnökének és a The Simpsons tévésorozat rendezőjének tetszését is.
Be kell, hogy valljam, felemelő érzés volt számomra Los Angelesben beszélgetni egy olyan emberrel aki sétált már Pécs városában, mely a bölcsőm volt, és éveket töltött abban az országban, ahova engem mély gyökerek kötnek.
(Fotó: Peti-Peterdi Réka)
- Milyen út vezetett el téged Magyarország felé?
- Viszonylag egyenes. A sors, az ösztön, egy hang, egy felső erő térített ebbe az irányba. Minden erőmmel ereztem, hogy mennem kell. Először 2008-ban, majd másodszor 2010-ben landolt a repülőgépem Budapesten. Az utóbbi alkalommal két évet töltöttem Magyarországon, Egerben.
Egy tanítványom példáját követtem, aki a saját szemem láttára számolta fel itteni életét és csomagolta be az évek során Kaliforniában összegyűjtött emlékeit egy bőröndbe és vitte magával Eger, majd Szolnok felé. Tette mindezt azért, mert úgy érezte, hogy ezt kell tennie. Merem állítani, hogy az élet idővel bebizonyította számára, hogy jól döntött. Ott valósultak meg álmai, ott találta meg élete párját és tett jót egy évről-évre bővülő keresztény gyülekezet, közösség számára. Misszionáriusként azóta megtanult magyarul és nem áll szándékában visszaköltözni az arany államba, hisz Magyarországon ígéretes a jövő számára.
Azokban az években, amikor még mérnökként dolgoztam és tanítottam, az említett utazó, Shawn a tanítványom volt. Megígértette velem, hogy egy alkalommal feltétlenül meglátogatom őt Magyarországon. Vallom, hogy az ígéret úgy jó, ha az betartják, így én nagy elhatározással elindultam egy nap Eger felé, mogyoróolajjal, több doboznyi édességgel megpakolt bőröndömmel. Aztán visszarepültem Kaliforniába, de csak egy rövid időre szólított el a kötelesség, aztán újból repülőre ültem, hogy tanítványom Magyarországon rendezett esküvőjén részt vehessek.
Ekkor született meg bennem az érzés, hogy ebbe az országba én nemcsak turistaként érkeztem egy barát esküvőjére, hanem céllal. De hogy milyen céllal pontosan? Adottak voltak rá hónapok, hogy erre idővel rájöjjek. Szerencsés módon egy pozíció az országba szólított 18 hónapra. Éltem a lehetőséggel. Ha nem utazom el akkor Egerbe, nem ismerkedem meg, nem inspirál írásra a város egyedi történelme, nem született volna meg az alkotásom, amiről most jelenleg éppen veled beszélgethetek.
- Hogyan emlékszel vissza az első Magyarországon töltött időszakra?
- Őszintén szólva, nem éreztem magam túl komfortosan. Azt éreztem, hogy a környezetem szúrós szemmel figyel és felmerül bennük a kérdés, hogy ez az amerikai krapek mit csinál itt Egerben, minek is jött ide?
Nem értettem a helyiek nyelvét, a rám bízott közösségépítés, tanítás sem ment oly ütemben, mint azt én előre kigondoltam. Ha vásárolni mentem, nehéz volt az általam ismert fűszerekre rátalálni. Édes szájúként olykor vágyódtam egy-egy szelet browni után, hát hiába is kerestem az előre dobozolt süteménykeverékek sorát a bolt polcain.
Persze idővel minden a helyére került, bővült az ismeretségi köröm, egyre több főiskolai hallgató ült le velem hosszú beszélgetéseket kezdve. Sok mindent megtapasztaltam, beláttam, hogy az új az jó is lehet és most már azt is tudom, hogyan készül a lángos. Megvan a receptje úgy, mint több másik magyar ételkülönlegességnek is.
(Fotó: Peti-Peterdi Réka)
- Hogyan kezdtél el dolgozni forgatókönyvíróként?
- 18 hónap után visszatértem Kaliforniába, ahol egy nem várt, de nagyon kellemes találkozással kellett szembesülnöm. A helyi CBS csatorna egyik producere felkért, hogy nyújtsak segítséget keresztény témájú filmek megszületéséhez.
- De ha jól tudom, nem is volt előzetes tapasztalatod, hiszen évekig mernökemberként dolgoztál, tanítottál.
- A sugallat, hogy nekem a filmiparnak kellene dolgoznom, elsőként magyarországi tartózkodásom alatt érintett meg. Ennek története van, ami Kaliforniába érkezve tovább szövődött. Ugyanis egy ismert producer megkérdezte, hogy készülő filmjéhez, melyet éppen Budapesten forgatnak, hajlandó volnék-e helyszíneket fotózni. Mivel a kamerám nagy barátom, örömmel bólintottam rá a kérésére, a lehetőségre.
Visszautaztam Budapestre, hol többek között kérésre lencsém elé került az ottani üvegház. A jól sikerült fotók megfelelő kezekbe kerülve újabb lehetőségeket libbentettek fel számomra. A stúdióban kaptam egy irodát, ugyan az új pozícióm mellé fizetés nem járt, de igencsak gazdagodtam tapasztalatokkal. Az előbb említett producer elküldött olyan órákra, ahol forgatókönyvírást tanultam. Így kezdtem el írni és rövid időn belül kiderült, hogy azt a vártnál is jobban, sikeresebben teszem.
Tudni kell, hogy én felkérésekre soha nem mondtam nemet, még akkor is rájuk bólintottam, amikor tudtam, hogy jéghideg víz hullámai között kell majd jó ideig evickélnem. De kitartó voltam és jöttek a lehetőségeim, amikkel természetesen én éltem is.
- Egy adódó lehetőséggel élve érkeztél Magyarországra is.
- Így van, nem tudtam volna nemet mondani és nem is akartam.
- Eger városa mennyire került közel a szívedhez?
- Ha tehetném, most indulnék vissza, de jelenleg Los Angelesben a helyem forgatókönyvíróként. De soha nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap, hogy merre repít majd a lehetőségek szele. Szerettem Eger utcáin bóklászni, színes élményt nyújtott számomra többek között a városban megrendezett Bikavér Fesztivál. Örömmel barangoltam Eger hangulatos terei és utcái között, ahol a történelem nyomokat hagyott maga után. Inspiráló volt a környezet, melynek történelme magával ragadott. Eger vára előtt gyakorta elsétáltam, számos elkattintott fotómra rákerült az ismert hely. Idővel megismerhettem a vár történetét, elolvashattam Gárdonyi Géza történelmi novelláját, megértettem üzenetét és megírtam a magam sajátos módján a film angol nyelvű forgatókönyvét, melynek az “Eclipse of the Crescent Moon” címet adtam.
- S egy nap szerencsés módon felvázolhattad partnereddel a film tervezetét Eger polgármesterének, aki üdvözölte az ötletet és terveitek egyik fő támogatójává vált.
- Igen, megtisztelő volt a város polgármesterével való találkozás, örültünk nagyon, hogy mellénk állt és támogatását adta terveinkhez. Persze a beszélgetést megelőzően sok mindent fel kellett mérnünk. Tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy a film nem más, mint egy nagy üzlet, mely mögött jelentős pénzügyi befektetés is áll. A mi esetünkben egy 35-40 millió dollárt igénylő filmről beszélünk.
- Mit fedez pontosan egy ilyen mértékű összeg?
- Csak egy, viszonylag jelentős dolgot említenék itt meg. Jelen esetben egy történelmi film hátterét hűen színre kellene varázsolnunk, ahol igen nagy számban lépnének színre a korhű ruhákat viselő színészek.
Többek között újra kellene építenünk a vár egy részét, a katedrálist, mely a film vége fele felrobbanna. Nem kis összegekről beszélünk, de ez a magyar kormány és magánszemélyek támogatásával megfelelőképpen kivitelezhető. Itt megemlíteném, hogy nemzetközi film lévén, több nagykövetség is támogatónak bizonyul, és terveink között szerepel az amerikai Magyar konzulátusok támogatását is elnyerni. Úgy gondolom, hogy adott esetben erre is lenne mód.
- A film üzleti tervének megszületésekor milyen szempontok kerültek elsősorban figyelembe?
- Alaposan fel kellett mérnünk, hogy milyen a jelenlegi piac állása, hogy várhatóan a film mekkora mértékű közönséget vonzana magával, pontosan kiknek a számára lenne tetszetős a mű? Felmértük, hogy amin dolgozunk milyen büdzsét igényel, összehasonlítottuk az alkotást a nemrégiben piacra került hasonszőrű filmek sorával, illetve megnéztük azt, hogy a filmvászonra kerülő mű milyen mértékben befolyásolhatná pozitív irányba a helyi turizmust? Vagyis Egerre és Magyarország számára egy ott forgatott film előnyökkel járhatna-e?
- Nem hozzáértőként feltételezem, hogy a film számos előnyt hajtana Eger malma felé.
- Tisztában kell lennünk azzal, hogy az “Eclips of the Cresent Moon” nemzetközi közönséget célozna meg. Terveink szerint Eger ostromának történetével, Bornemissza Gergely kalandokkal teli életével világszerte, csaknem húsz országban, megközelítőleg 20 millió ember ismerkedhetne meg. Az 1552-es év jeles története és üzenete számos ország nézőit lebilincselne. A történelmi filmek jelentős számú közönséget vonzanak, tette ezt a “Braveheart” és a “Kingdom of Heaven” című film is. Csakhogy kettőt megemlítsek az elmúlt évek igen nagy kasszasikerű filmjei közül.
- Feltételezem, hogy a film lényegesen sok ember számára nyújtana munkalehetőséget.
- Jól látod. A film több ezer embernek biztosítana ugyan átmeneti, de jelentős időt felölelő munkát. A kulcsemberekkel, mint példának okáért a potenciális amerikai és magyar producerekkel már hosszú idő óta tárgyalunk. A rendezőnek megfelelő tapasztalattal kell majd rendelkeznie, hisz a filmben lesznek olyan jelenetek, melyeket csak egy alkalommal lesz majd módunkban leforgatni. Szükség lesz továbbá operatőrökre, színészek százaira, a jelenetek tökéletes lebonyolításában résztvevő segítőkre és sorolhatnám még.
- Számomra ez kecsegtetően hangzik. Ha jól értelmezem előbbi szavaid, az adatok arról is árulkodnak, hogy a szemnek tetsző helyszíneken forgatott filmek sok potenciális turista figyelmét keltik fel. Vagyis a tervek szerint többnyire Egerben forgatott mű sok újabb kaput nyitna meg a város iránt érdeklődők, utazók, kalandorok előtt. A turisták száma igen jelentős mértékben megnőhetne, ami a város gazdaságát még jobban fellobbantaná.
- A filmek jelentős hatást gyakorolnak a turizmusra, ez kimutatott tény, senki sem vitathatja. Filmhelyszínek egyik napról a másikra fellendülnek, szárnyra kapnak, turistaparadicsommá növik ki magukat. Példának okáért ez történt a “Mamma Mia” című filmben bemutatott kis görög szigettel is. A bemutató után a film helyszínének turizmusa hihetetlen mértékkel megnőtt. Vagy említsük meg az Ohio-ban forgatott “Bridges of Madison County” című filmet Clint Eastwood és Meryl Streep főszereplésével. A film nyilvánosságra hozatala és bemutatása után turisták hadai irányultak Winterset irányába, mindenki az ott felépített hidak előtt és környékén fotóztatta magát. Ez csupán pár példa, Egernek is ezt a jövőt jósoljuk. Az eddigi megszokottnál százezrekkel több turista figyelmének fókuszába kerülhetne Magyarország egyik igen jelentős történelmi múlttal rendelkező városa. Aki elutazik Egerbe, Budapestet sem hagyja ki, ez ismert dolog.
(Fotó: Peti-Peterdi Réka)
- Gárdonyi Géza történelmi regénye téged lenyűgözött?
- Hát hogyne. A várháborúk korában játszódó, valós történelmi regénybe sok minden beleszövődött. Maga a cím is nagyon találó. Igen érdekes, ugyanis a csillag nem más, mint az egyéni sors jelképe. A történet a csatában harcoló emberek, sokszor holtukig harcoló hősök sorsát mutatja be. Köztük feltűnnek a bátor, a reménytelen helyzetben is helytálló nők is, akik minden félelmüket félretéve harcoltak, küzdöttek egy nemes cél elérésének érdekében. Ennek a regénynek sok hőse van. Ők küzdenek Dobó István vezetésével és megvédenek egy várat az igencsak túlerőben levő török támadók seregeivel szemben. A történet az egri végvári győzelemmel zárul.
- Mint tudjuk, Gárdonyi Géza hőseit az önzetlen hazafiasság és szívből fakadó hazaszeretet vezényelte. Eredeti regénye a török ellen küzdő magyarságnak állít emléket.
Kétség kívül, mint minden jeles műnek, Scott Fales forgatókönyvíró tervezett filmjének is lesz üzenete. Kívánom, hogy ez az üzenet minél több emberhez jusson majd el. Kihez magyar, kihez angol nyelven.
Köszönöm a beszélgetést.
- Én is köszönöm és bízom benne, hogy nemsokára lesz alkalmunk Magyarországon tovább folytatni a beszélgetést.
Amerikai Peti
