Elrabolt a maffia! Avagy Európa biztonsága egy mozgó magánzárkából

Elrabolt a maffia! Avagy Európa biztonsága egy mozgó magánzárkából
6 perc


A kamionvezető szakma a világ legveszélyesebb szakmái közé tartozik. A rendőr, a taxis, és a prostituált mellett. Ezen az sem változtatott sokat, hogy manapság már nincs a sofőröknél sok készpénz, általában kártyával fizetnek a tankolásért, úthasználatért, egyebekért. Egy civil azt látja, hogy de jó a kamionosoknak, bejárják a "világot", és még pénzt is kapnak érte. A valóság azonban egészen más. Körülbelül 20 évig barangoltam Európa útjain, de igazán szerencsésnek mondhatom magam. Volt néhány kalandom, de tulajdonképpen nem bántottak. Van néhány sztorim, amiken keresztül be tudom egy kicsit mutatni néhány európai ország közbiztonságát.

Olaszország, ahol elrabolt a maffia

Azt minden olaszozó kamionos gyorsan megtanulja, hogy Nápoly környékén, pontosabban Capua és Salerno között, nem kell megállni éjszakára. Az utolsó biztonságos kút Capua mellett van. Az be van kamerázva, és a kutas figyeli a monitorokat. Egyszer hajnalban a rendőr ébresztett ott, hogy minden rendben van-e. Aztán kiderült, hogy a mellettem álló kisteherautó épp az üzemanyagomat lopja. Két nagy akkumulátor volt egy elektromos pumpához kötve, ami pillanatok alatt visszapumpálta a 200 liter üzemanyagomat, amit addigra már ellopott. Szóval ott figyelnek, ott meg lehet állni. De mi van akkor, amikor az ember gyereke Nápoly mellett, a Vezúv tövében, Nolában rakodik pörkölt földimogyorót? Aminek nincs gyártási száma, és felraksz belőle 24 tonnát. Ahogy kijöttem a gyárkapun, és elindultam a sikátoron át, bevágott elém egy autó, megállt, és a hátsó ülésről kiszállt két darab kétajtós ruhásszekrény, majd az egyik jobb felől, a másik meg bal felől elindult felém. Gyorsan leesett a tantusz, felmarkoltam az övtáskámat, kiugrottam a kocsiból, és futás. Berohantam egy autószerelő műhelybe, és odakiáltottam a szerelőnek, hogy segítsen. Az felkapott egy vasrudat, majd el is dobta, mert akkor értek oda az üldözőim, és náluk „fegyvernek látszó tárgy” volt. Hátratekerték a karomat, bekötötték a szemem, és autóval elvittek egy vidéki házba, ahol két napig fogva tartottak. Egy fiatal és egy öreg maffiózó vigyázott rám felváltva, az öreg nyugodt, és barátságos volt, a fiatal nem. Adtak enni és inni, időnként kivittek wc-re. Csak egyszer hűlt meg bennem a vér. Egy ilyen wc-re menés alkalmával véletlenül felrúgtam az ásványvizes üveget, és az széttörött. Reflexszerűen lehajoltam, és felvettem a törött üveget a nyakánál fogva. Akkor megéreztem a tarkómon a pisztoly csövét. Hát igen, félreérthető volt a mozdulatom. De eldobtam az üveget, és így nem „fokozódott az nemzetközi helyzet”.  

Két nap után aztán bevittek Nápolyba, ismét bekötött szemmel, és kitettek egy sikátorban. Az első rendőrőrsön feljelentést tettem, ahol igen barátságtalanul bántak velem. Érthető, csak munkát hoztam nekik. A kamion és az áru nem lett meg, szerencsére az irataim nálam voltak, így vonattal haza tudtam jönni. 

A kép illusztráció (Forrás: www.pixabay.com)

Spanyolország, ne cserélj izzót!

Túl sokat nem spanyoloztam, de volt olyan kollégám, akinek addig feltörték a fülkéjét és kirabolták, amíg hátul a pótkocsin izzót cserélt. Éjszaka érdemes itt is az egyik éket rátenni a tanksapkára, és a légrugót ráengedni. Mégse legyen már olyan egyszerű gázolajat lopni. Bár a Balkánon biztos módszert fejlesztettek ki erre is. Egy gépkocsi-emelő tetejére hegesztenek egy könyökcsövet, aminek a felfelé álló részét kihegyezik. A cső másik végére megy a gumicső. Alárakják a tanknak, és addig pumpálják az emelőt, amíg a cső hegyes vége bele nem szúródik a tankba. Egy csepp nem sok, annyi üzemanyag sem marad utána. 

Nagy Britannia, szerintem a legveszélyesebb európai ország


5 évig jártam oda rendszeresen, általában a Sony-tól vittem DVD-ket, számítógépes játékokat. Volt olyan áru, amihez fegyveres kísérőt kaptunk Ramsgate-től. Beült mellénk egy kigyúrt srác golyóálló mellényben, és vigyorogva intett, hogy „Go!”. Nagyon megnyugtató volt. 

Céges utasítás volt, hogy Ramsgate-ből csak akkor lehetett elindulni, amikor megállás nélkül, a kamionos zsargon szerint „egy seggel” el lehetett érni a lerakót. Nem előbb, és nem volt szabad a lerakón aludni sem. Volt olyan, akinek a cég előtt, ahová az árut hozta altatógázt fújtak be a fülkéjébe, lefűrészelték a biztonsági zárját, és 3 paletta DVD-t elloptak. Természetesen a portásfülkében az őr nem látott semmit. Naná. 

Hiába volt biztonsági zár (Fotó: Bojtos Zoltán)

Az egész ország tele van köztéri kamerákkal. Ezeknek a fő szerepük, hogy a véletlenül szabálytalankodó megtévedt polgárokat alaposan meg lehessen büntetni. A profi bűnözők nyugodtan fosztogathatnak, arról nincs felvétel. Szinte mindennapos, hogy a ponyvába vágnak egy 20-30 centis „L” betűt, hogy be tudjanak nézni a raktérbe.

Aztán ott van az illegális bevándorlás. Igaz, amikor még én angoloztam, kevésbé volt jellemző. De Aachen után csak a kikötőben álltunk meg. Oostende, Dunkerque, vagy Calais. Egyszer hajnali 2 körül megállított a francia vámos az autópályán. Kinyittatta a rakteret és végigmászott a rakomány tetején egészen előre. Utána 20 perc múlva beértem a kikötőbe. CO mérővel szondázták a rakteret, sőt rátették a szívdobogás keresőt is. Ezek a műszerek kimutatnák, ha valaki rejtőzködne a raktérben, használná a levegőt, és  dobogna a szíve. Utána meg is röntgenezték az autót, ami a csempészárut is képes kimutatni, bárhogy el is van rejtve. Végül beálltam a szögesdróttal elkerített területre, ahonnan a kompra kellett reggel felszállni. És az angol lerakómon 4 bevándorló mászott elő a raktérből. Hogy kerülhettek oda, kérdezem én? Vagy a hajón másztak be, vagy a francia vámos húzta elő őket a zsebéből, mikor ellenőrzött? Más lehetőség kizárva. Végül is szerencsém volt velük, mert ha az angol bevándorlási hivatal tisztje találja meg őket, akkor engem megbüntetnek embercsempészésért. Mondhatok én akármit, nem érdekli őket. Ismertem olyan 3-4 autós szállítási vállalkozót, aki emiatt ment csődbe, mert zsinórban megbukott minden kocsija, és belerokkant a cég a bírságba.

Manapság már fényes nappal, az araszoló kamionok rakterét kinyitva ugrálnak fel az illegális bevándorlók hatan-nyolcan, egy másik meg rájuk zárja az ajtót. Azért én örülök, hogy már nem kell arra járnom. 

Skandinávia, a béke birodalma

6-7 éven keresztül jártam Svédországba, Norvégiába rendszeresen. Imádtam. Az emberek kedvesek, előzékenyek, és nem ragaszkodnak csökönyösen a leírt szabályokhoz, ha bebizonyosodik, hogy az a szabály nem logikus. Egyszer szombaton reggel beálltam egy svéd kocsi mellé Jönköpingben. A sofőr kolléga csak vasárnap délután került elő, a felesége kíséretében személykocsival. És a kamionja nem volt kulcsra zárva! Úgy állította le hétvégére egy parkolóban, hogy bárki bemehetett a fülkéjébe. Na, ez a biztonság. Igaz, hogy ez vagy 15 évvel ezelőtt volt, azóta lehet, hogy ott is változtak a dolgok. 

Természetesen, ha valaki személykocsival járja Európa útjait, ezek az infók csak, mint érdekesség jöhetnek szóba. Teljesen más világ a kamionok világa, más szabályokkal, más veszélyekkel. Ez csak egy kis ízelítő volt belőle.