A helyi popkultúra rohamos terjedésének köszönhetően Dél-Korea egyre több embert foglalkoztat, azonban egy országot csak a termékein keresztül nem lehet teljesen megismerni. Ebben a cikkben olyan dolgokat gyűjtöttem össze, amiket az ember nem feltétlenül tanul meg a sorozatokból, ellenben ha itt él, akkor nap mint nap megtapasztalhatja őket.
1. Öregebb vagy, mint hinnéd
A dél-koreaiaknál a terhesség időszaka egy évnek számít, így a csecsemők egy évesek, amikor megszületnek. Ez tehát azt jelenti, hogy Dél-Koreában tizenhét évesen vagy tizennyolc. Feltéve, persze, ha azon szerencsések közé tartozol, akik ugyanabban az évben születtek, mint amelyikben fogantak. Ellenkező esetben nem egy, hanem két évet kell hozzáadnod a valódi korodhoz, hogy megkapd a koreai korodat. Tehát ha szeptember előtt van a születésnapod, és érzékenyen érint az öregedés, semmiképp se koreaiakkal ünnepelj. De még ennél is van tovább. A koreaiak ugyanis nem a születésnapjukon öregszenek, hanem az újév első napján, tehát a december 31-én született egy éves kisbaba január 1-jén már két éves. Ezt a tradíciót, görcsös ragaszkodásuk ellenére, maguk a koreaiak is utálják.
2. A vértípusod meghatározza a személyiségedet
A koreaiak szerint az ember személyisége nagyban függ a vértípusától – ennek következtében pedig hajlamosak rá, hogy automatikusan ez alapján sztereotipizáljanak mindenkit. Minden vértípusnak vannak egyaránt jó és rossz tulajdonságai, és ezen tulajdonságok kombinációiból könnyen kikalkulálható, hogy kik illenek össze, és kik nem. Ez az eredetileg Japánból eredő hiedelem a mai napig nagyon fontos része az ország kultúrájának, és olyan komoly dolgokat is befolyásolhat, mint például a házasság.
3. Az emberek nem rettegnek Észak-Koreától
A közhiedelemmel ellentétben, Észak-Korea egyáltalán nem tartja folyamatos rettegésben az országot. Épp ellenkezőleg, az emberek az esetek nagy többségében tudomást sem vesznek a testvérország tevékenységeiről. Amit a nyugati média előszeretettel titulál állandó fenyegetettségnek, az valójában egy túlvizionalizált elképzelés, és egyáltalán nincs jelen Dél-Korea mindennapjaiban. Persze, komolyabb incidens esetén felbolydul az ország, de pár napot követően minden visszatér a régi kerékvágásba, és az élet megy tovább.
Fotó: Flickr/Dougsunbeams)
4. A Starcraft nemzeti sport
A világhírű amerikai RTS-videojáték (valós idejű stratégiai játék), a Starcraft, nem csupán egy játék Dél-Koreában, hanem gyakorlatilag sportág. A profi játékosok 2002 környékén kezdtek el csapatokba szerveződni, az „edzéseik” előbb csak egymás ellen játszott meccsekké, a későbbiekben pedig országos bajnoksággá nőtték ki magukat. A két legnagyobb dél-koreai videojáték-csatorna, az Ongamenet és az MBCGame is rendez bajnokságokat, amiket élőben közvetítenek több millió rajongónak. Jelenleg nyolc hivatalos csapat létezik, amik legtöbbjét a legnagyobb hazai cégek szponzorálják (például a Samsung és az SK Telecom), de emellett a koreai légierő is rendelkezik egy saját progamer-csapattal.
(Fotó: Flickr/krwonders)
5. Még a gyorskaja is házhoz jön
A koreaiak nagyon sok dolgot nem szeretnek, ezek közül pedig a legkiemelkedőbb a várakozás. Nem meglepő, hogy ennek fényében majdnem minden étterem vállal házhozszállítást, gyakran rövidebb idő alatt, mint ami szükséges egy rántotta elkészítéséhez. Ez alól a gyorséttermek sem képeznek kivételt, ami nagyban megkönnyíti az ember életét, ha nem hogy főzni, de még a legközelebbi McDonald’s-ig elmenni is lusta. A legtöbb gyorsétterem ráadásul a nap huszonnégy órájában szállít házhoz, így a hajnalban megkívánt sajtburgernek sincs semmi akadálya a bűntudaton kívül. A dolog egyetlen hátulütője, hogy ha csúcsforgalom van az étteremben, akkor megbánhatjuk, hogy nem voltunk képesek kislattyogni melegítőben az utcára, tekintve, hogy a kiszállítás akár egy órát is igénybe vehet.
6. Internet bárhol, bármikor – de korlátokkal
Dél-Korea rendelkezik a világ leggyorsabb internethálózatával. Nem csak vendéglátó-ipari egységekben találhatunk ingyen wifit, hanem tömegközlekedési eszközökön és közterületeken is, de a közhiedelemmel ellentétben, ez is tartalmaz több csavart is. Először is, a legtöbb ingyen wifi tulajdonképpen nincs ingyen, hanem szükséges hozzá telefon-szolgáltatói regisztráció. Jó hír, hogy ez potom pénzbe sem kerül, és cserébe bárhol, bármikor stabil és fénysebességű internetet biztosít. Másodszor pedig, az internethasználat korlátozott, ugyanis a kormány nagyon szigorúan cenzúrázza azokat a honlapokat, amiknek tartalma foltot ejthet a nemzet zsenge tagjainak ártatlanságán. Persze, egy kis informatikai tudással minden korlátozás megkerülhető, de senki se lepődjön meg, ha bizonyos honlapok helyett az alábbi üzenet jelenik meg, csak hogy időben figyelmeztessen a közelgő veszélyre:
(Fotó: Bartók Rozi)
7. A vendégért mindent
Amióta Szöulban élek, gyakorlatilag elfelejtettem, milyen dolog idegesen várakozni ügyintézés miatt. Ugyanis a dél-koreai közintézményekben (és vendéglátó-ipari egységekben egyaránt) az ügyfél minden esetben csak és kizárólag a legjobb bánásmódban és a leggyorsabb kiszolgálásban részesülhet. Persze, ennek nem csak hatalmas előnyei vannak, hanem számos kellemetlen hátulütője is. Az elmúlt három évben egyszer sem kellett negyed óránál többet várnom sem bankban, sem postán, sem kórházban, és soha, egyetlen egyszer sem részesültem olyasmi közepesen paraszt bánásmódban, amihez alapvetően az ember óhatatlanul is hozzászokik Magyarországon. Cserébe rengetegszer vártam együtt olyan emberekkel, akiket a viselkedésükért egy kelet-európai országban nem hogy kidobtak volna az utcára, de talán még utánuk is mennek, hogy jó modorra tanítsák őket.
8. Kicsimmel minden hónapba’
A koreai Valentin-nap másféle szabályok szerint zajlik, mint ahogy azt megszoktuk. A legtöbb országban a férfiak feladata, hogy elhalmozzák a párjukat virágokkal és édességgel, de Dél-Koreában ez pont fordítva van. Valentin-napon a nők ajándékoznak a férfiaknak, egy hónappal később azonban fordul a kocka. A koreaiak ugyanis nem csupán Valentin-nap alkalmából ünneplik azt, hogy kapcsolatban vannak, hanem majdnem minden hónap 14. napján. Március 14-e az úgynevezett White Day, amikor a férfiak viszonozzák az ajándéközönt, hagyományosan legalább két-háromszor akkora összegnek megfelelő értékben, mint amit a párjuk költött rájuk Valentin-napon. Hasonló, szerelmespároknak kitalált ünnepeknek tartják továbbá a júniusi Kiss Dayt és a decemberi a Hug Dayt, amik nem szorulnak különösebb magyarázatra. Januárban a koreai párok a Diary Dayt ünneplik, aminek alkalmából üres naplókat ajándékoznak egymásnak, hogy aztán megtöltsék azt a közös emlékeikkel. Szeptemberben van a közös szelfizés napja, a Photo Day, májusban pedig a Rose Day, amikor a párok rózsákat ajándékoznak egymásnak. Ennyi romantika mellett, a szingliknek csupán egy külön ünnepnap jut az évben: ez az április 14-én ünnepelt Black Day. A szinglik ekkor, gyakran csapatokba verődve, megesznek egy tál jajangmyeont, ami egy ragacsos, fekete babpasztával készülő tésztaétel, és szomorkodnak egy kicsit.
(Fotó: Flickr/marcelodruck)
9. Kutyahús
A kutyahús fogyasztása napjainkban a világ legtöbb országában illegális, etikai normákba ütköző dolog, és ez elmondható Dél-Koreáról is. Ennek ellenére, még vannak olyan éttermek, ahol felszolgálnak kutyahúst, de ezek természetesen olyan helyeken üzemelnek, ahol a turisták nem találják meg őket. Persze, ha véletlenül mégis így adódna, akkor a külföldi vendégek nincsenek kisegítve, mert ezen éttermek menüje egész biztosan nem tartalmaz angol fordítást, és emellett pedig az ételeket gyakran olyan koreai néven tüntetik fel az étlapon, amit még azok se feltétlen ismernek fel, akik beszélik a nyelvet.
10. Magas öngyilkossági ráta
Dél-Koreában rendkívül magas az öngyilkosságok száma. A World Health Organization 2012-es listáján az ország a második helyen szerepel, százezer emberből átlagosan huszonkilenc öngyilkossággal. A kormány ugyan kitűzte céljául, hogy lecsökkentse ezt a számot, komoly intézkedéseket azonban nem tett a probléma megoldása végett. További elkeserítő tényező, hogy az áldozatok túlnyomó része a fiatalabb korosztályból kerül ki, amiért a legtöbben az ország könyörületet nem ismerően szigorú oktatási rendszerét és munkamorálját hibáztatják. Az öngyilkossági ráta csökkentését szolgáló legdrasztikusabb módszert a Hyowon Healing Centre névre hallgató „haláliskola” pszichológusai dolgozták ki. Ebben az intézményben súlyos depresszióban szenvedő, öngyilkosságra hajlamos emberekkel foglalkoznak, és a terápia végén eljátszatják velük a saját halálukat. Miután a „tanulók” megírják a búcsúleveleiket, mind befekszenek egy koporsóba, aminek leszögelik a tetejét, ezt követően pedig néhány órára magukra hagyják őket a gondolataikkal. A terápia, bármilyen bizarr is legyen, nagyon hatásosnak bizonyult az utóbbi években.
Bartók Rozi
Szöul, Dél-Korea
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is!
Pataki Niki
Bartók Rozi