Szavak segítettek nekem most abban, hogy megnyissam egy új, sokak számára talán még kevésbé ismert, valahol a távolból figyelve idegennek tűnő világ méretes kapuját. Most beszéljenek a képeim.
Fényáradatban úszó esték. Nagy népszerűségnek örvendő Hollywood felirat. Megvalósítható és megvalósíthatatlan álmok. Tengernyi öröm és óceánnyi csalódás. Jazz and blues. Slágerek. The Beach boys. Walt Disney. Superman. Marilyn Monroe. Michael Jackson. Los Angeles Lakers. Helikopterek. Nem szólnak a harangok délben. Domborzati sokszínűség. Kevés árnyékot adó, égbe szökő pálmafák sora. Esték leple alatt csatangoló prérifarkasok. Végeláthatatlan autópályák, időt ölő dugók. Favázas épületek, melyek falai közé könnyen beszökik a szellő. Úszómedencék. Kincsek. Sziklákat verdeső pajkos, erőtől duzzadó hullámok százai. Óceánba hosszan benyúló mólók. Szörfösök felbukkanó esti sziluettje az aranyló naplemente előterében. Törésvonal. Félelmet keltő kisebb-nagyobb földrengések. Kihalt, élettelen terek. Csodás, folyton-folyvást virágzó botanikus kertek. Lángok borította hegyoldalak. Levegőben szálló hamu. Autópályák idegesítően monoton zaja. Levegőben keringő, mindenre ráülő por és homok. Hegyekre szökő sípályák. Félelmet keltő, pusztító erdőtüzek. Vaskos szmog a város felett. Januári citromillat. Csillagtalan éjszakák. Decemberi tücsökciripelés. Napsütötte arany állam. Hosszúra nyúló, illatosan színes, mesés tavasz. Forróság, mely az ember bőrét még az árnyékba bújva is perzseli, úgy, hogy szinte fájdalmat okoz. Optimizmus. Lélektelen barátságok. Kitartás. Magány. Multikulturalizmus. Elhízott társadalom. A polcokon könyvek ezrei az egészséges életmódról. Önbizalom. Színészekkel teli utcák. Közülük többen felismerték már, hogy a hírnév, csak egy illúzió. Megszerezhető, de keserű pillanatokat hagy maga után, amikor búcsúzik. Mérhetetlen drágaság. Szívszorító honvágy...Ellenséggé váló távolság. Tömegben élő magány.
Két galériában összesen 50 fotó.
Amerikai Peti
Mió Judit
Peti-Peterdi Réka
András