Bevezetés Katarba – Így (ne) vállalj munkát!

Három évvel ezelőtt, amikor lehetőséget kaptam, hogy Katarba jöjjek dolgozni, az igazat megvallva, elképzelésem sem volt arról, hogy milyen helyre jövök. A munkavállaláshoz szükséges bonyolult procedúra közben, egyszer sem merült fel bennem az, hogy utánanézzek annak, hogy egyáltalán csadorban kell-e léteznem az életem hátralevő részében vagy nem. Pontosan egy héttel az utazásom előtt (amikor visszavonhatatlanul biztossá vált a döntés) volt bátorságom rákeresni az országra az interneten.

Akkoriban Katarról az egyedüli magyar nyelvű oldal a Wikipédia volt, és a száraz geográfiai/demográfiai adatokon kívül, más érdemi információt nem közölt arra vonatkozóan, hogy mennyire kellene elkezdenem aggódni. Az angol nyelvű oldalak pedig inkább Katar hatalmas olajtartalékait taglalták. Továbbá megtaláltam annak a cégnek álláshirdetéseit, ahova én is jelentkeztem. Most, három évvel később, elérkezettnek éreztem az időt arra, hogy segítségképpen sorstársaimnak, ennek a tapasztalatnak az összegzését, szellemi gyermekeit megosszam azokkal is, akik arra vállalkoznak, hogy ide jöjjenek dolgozni.

"Amire Katarnak szüksége van, azok a külföldi munkavállalók."

Ez a szellemiség áthatja az egész ország működését, „kultúráját” és hozzáállását. Ennek több oka is van, többek között elsősorban az, hogy a katariak gazdagok. Aki jómódú, az pedig nem szívesen túrja a földet a 2022-es FIFA világkupáért – még nemzeti érzelmektől vezérelve sem. Másodsorban pedig egy olyan országról beszélünk, ahol kb. 60 évvel ezelőtt, még a beduinok kóboroltak a sivatagban a tevéikkel az iszonyatos meleg elől. Vagyis hiányzik az a szaktudás, ami egy profi és modern stadion (vagy bármi) megépítéséhez szükséges. Szóval ott tartunk, hogy kell a külföldi munkaerő minden olyan pozícióra, amihez ők túl soknak vagy túl kevésnek érzik magukat. A fennmaradó helyeket, amik befolyásos munkáknak számítanak, és ahol alapvetően az aláíráson kívül nem kell mást csinálniuk (kormányzat, rendőrtiszt, cégtulajdonos) azt természetesen ők töltik be. Itt jövünk mi, szerencsés vagy szerencsétlen külföldiek a képbe, mert az, hogy hogyan alakul a sorsunk ebben az országban, csakis attól függ, hogy milyen munkát kapunk.

Munkalehetőségek

Ebben az országban különösen látványos a rassz alapú munkakiosztás, de ennek az az oka – véleményem szerint – hogy nem nagy a népessége. Amikor egy munkahely elképzeli a munkavállalót egy adott pozícióra, akkor az adott nemzet habitusát, szaktudását és fizetési igényét veszi alapul.

Munkásréteg

Itt a legalacsonyabb a fizetés, elméletben kb. 40-60 ezer forint között mozog. Az itt dolgozók zömmel szerencsétlen sorsú indiaiak, nepáliak, bangladeshiek, Sri Lanka-iak. Ők dolgoznak az iszonyatos hőségben azon, hogy a minél magasabb épületeket felhúzzák. A légkondiciónáló és a napi három étkezés nekik luxus. Nem véletlenül érzékeny téma ez a világsajtóban, mert náluk ütközik ki a legjobban az érdektelenségből fakadó embertelenség.

Szolgáltatóipar

Egy hajszállal magasabb fizetés, egy fokkal emberibbek a munkakörülmények. Esetükben már futja egyenruhára, normális szállásra maximum 3-4 szobatárssal, légkondicionálóra, napi ellátásra. A fizetés 80-150 ezer forintnak megfelelő összeg. Ebben a rétegben már találkozhatunk elszórva néhány szegényebb európai országból (Ukrajna, Románia, Szlovákia, Szerbia) származó dolgozóval. Itt gondolatban egy kalap alá vettem a hipermarketben és a vendéglátásban dolgozókat, bár itt szinte csak filippinók dolgoznak. Ezért fordulhat elő az a paradoxon, hogy Gordon Ramsay étteremben résen kell lenned, hogy mennyire ment át az üzenet a fogadófélnek, amikor a rendelésed veszik fel. Bár már ez a jelenség is változóban van, mert hiába az olthatatlan lelkesedés és mosoly a napi 14 órás szolgamunkához, ha az 5 csillagos helyen képtelen a vendég azt rendelni, amit akar.

Bárki, akinek az a kósza gondolata támadna, hogy a vendéglátásba jönne dolgozni a Közel-Keletre – óva intem, ne tegye! A csapda az, hogy otthoni viszonylatban a fizetés nem rossz, és még szállást is biztosítanak. DE a diszkrecionális jövedelmed – köszönhetően a hihetetlen magas áraknak – a nullához tendál, a szálláson pedig ki tudja, hogy kikkel kell osztoznod, hiszen az egyágyas szoba szinte kizárt. Mivel nincs pénzed, a legtöbb szórakozásod az lehet, hogy elmész a nagyon kevés szabadidődben az egyik plázába, és vágyakozva nézel a fizetésed háromszorosába kerülő plazmatévére. Haza nem mehetsz, mert ciki és különben is, már csak 11 hónapot kell itt lenned, ami a heti 6 nap munkával csakhamar elrepül. Szóval kérlek, a magad érdekében, felejtsd el itt a vendéglátást!

Qatar Airways

Ennek a rétegnek szándékosan külön bekezdést szántam, több indíttatásból is. Részben azért, mert ott dolgozni már nem annyira rossz. Tényleg nem. Ez is annak a függvénye inkább, hogy kinek mit vesz be a gyomra. A fizetés jó, kb. 300-500 ezer forint – persze nem a pilótákról beszélünk – hanem a népszerű stewardess munkáról. A származási körkép itt már jóval szélesebb és európaibb, és náluk már elvárás a finom megjelenés és a folyékony angol nyelvtudás. Továbbá rendelkeznek szabadidővel, a szórakozóhelyeken mindenféle kedvezményekkel, és a szállás-ellátás feltételek is emberiek. Az árnyoldala az ottani munkának viszont hangsúlyos, és olyan, amiről nyíltan senki sem beszél. Elsősorban a szabadidődet erősen korlátozzák és regulázzák: a szállásra éjjel 2-ig vissza kell érned, látogatóid nem lehetnek, az egyenruhádban nem készülhet rólad kép, stb. Ezek áthágásáért azonnali kirúgás jár. Másodsorban, arab országról beszélünk, ahol a vallás nem csak afféle lelki útmutató, hanem erősen jelen van a törvénykezésben is. Például, ha nem vagy házas (ne lepődj meg, hogy a QA-nál alacsony a házas emberek száma), akkor nem lehet párkapcsolatod, mert az adulterynek (házasságtörés és minden házasságon kívüli kapcsolat – a szerk.) minősül. Ha elkapnak, a következmény a börtön és azonnali kiutasítás. Akkor hogy jön ez össze? Itt következik a gyomros rész. Ez az amit én tapasztaltam és nem mondom azt, hogy mindenkire igaz, de ez a tendencia. Szóval a lényeg az, hogy vagyunk mi, felvilágosultak egy szabados világnézettel, amibe belefér egy önfeledt bulizás, ismerkedés. Valamint vannak ők, egy szigorú erkölccsel, amiben egy arab nő számára nem elképzelhető az, hogy a 20 centis magassarkújában és combot sem takaró ruhácskában koktélt szürcsöljön a bárpultnak támaszkodva (elméletileg be sem engedhetik őket, de ez sem az elképzelhetetlen kategória). Viszont van egy igény a gazdag férfiak részéről, hogy azért néha (gyakran), a pénzükért cserébe jól érezzék magukat. Szerintem a többit szükségtelen kifejtenem. Ha nőként úgy érzed, hogy van egy szilárd értékrended, inkább hagyd a Qatar Airwayst. Nagyon könnyen kerülhetsz megalázó és akár büntetőeljárást maga után vonó szituációba olyanért, ami otthon normális. Pont.

Építkezési vállalatok

Jellemzően arabok dolgoznak – ez a középréteg – mint egyiptomiak, libanoniak, palesztinok, tunéziaiak, de profibb cégeknél már igénybe veszik az amerikai, európai igényesebb munkaerőt is. Az ő fizetésük hihetetlenül magas tud lenni, egészen a nem elképzelhetőig, nem is beszélve a juttatásokról és a bánásmódról.

Multinacionális cégek

Itt nem csak a munkafeltételekben, de a munkaszervezésben is tetten érhető az emberséges bánásmód. Nem hivatalosan együtt lehetsz a pároddal, luxus körülmények között lakhatsz, heti 5 napot dolgozol, mindenki szeret és a kedvedre tesznek, és ha nem feltűnően vagy európai, akkor sok mindent meg is tehetsz. A legtöbb kellemetlenség, amivel számolnod kell, az a nyári iszonyatos hőség, a nehézkes és drága alkohol-utánpótlás, bizonyos ruházkodási megkötések és a szórakozási lehetőségek korlátozódása (10 szórakozóhely, 6 pláza, 3 múzeum és a pénteki brunch). Idővel azon kapod magad, hogy időd nagy része a „munkahely-pláza-hotelek” unalmas hármasában zajlik. De nem baj, mert legvégső esetben hétvégére átugrasz Dubajba, egy kis környezetváltozás kedvéért, ami lényegében majdnem ugyanaz, de legalább pszichológiailag úgy érzed, hogy mentél valahova.

Sportszakma

Ez a terület sokaknak a fantáziáját izgatja, hiszen a sport világszerte közismerten hatalmas üzlet. A középfizetéstől (300 ezer forint) egészen a csillagászati összegig (1 millió dollár évente) elképzelhető itt. Nyilván felfele mozdulva szűkülnek a lehetőségek. Az alsó határhoz elég egy sima edzőnek lenni. A felsőhöz… nos, igen, a profi sport, de azon belül is a foci. Nyilt titok Katar határtalan vonzalma a focihoz (meg egyéb népszerű sportágakhoz) és majdnem rezzenéstelen arccal adják ki arra a pénzt, hogy ez a vonzalom valahogy máshogy is testet öltsön. Aki edzőként szeretne otthonról kitörni a „10 millió edző és testépítő országa” kilátástalan álláspiacáról, azt nem tántorítom el attól, hogy itt dolgozzon egy ideig. Aki pedig focistaként jönne ki, azt pedig irigylem a szerencséjéért. A „bármi” nem fejezi ki egész pontosan, hogy mennyi minden lehet itt az övé.

Lassan a végén járunk már, plusz már én is a végemet járom, nem számoltam azzal, hogy ilyen nagy lélegzetvételű lesz a téma. Azt hiszem, ide valamiféle konkluzió szerűséget írnék, ami csak azért nehéz, mert nagyon sok mindenből tevődik össze az itteni élet. Ugye én ide dolgozni jöttem, nem pedig barátkozni.

"Külföldinek lenni egy idegen országban amúgy is egy kiszolgáltatott állapot, de egy olyan országban külföldinek lenni, ahol a helyi lakosság a világ leggazdagabb népe, és ahol a helyiek-külföldiek aránya 1:10-hez, az egy még kegyetlenebb versenyt tud eredményezni."

Amikor nekem először mondták ezt a mondatot, bennem rögtön naiv ellenkezést váltott ki, hogy én ilyet soha nem akarok érezni vagy mondani. Akkor jöttem rá, hogy a hely kiméletlenül és visszavonhatatlanul bedarált, amikor először, ösztönszerűen bukott ki belőlem pontosan ugyanaz a gondolat: